A kultúráról matinéidőben

Ilyesmi már nincs – ezt hiheti, aki nem minden percben áll rajtra készen, hogy tisztességes, a kultúra lényegéről szóló kulturális magazinműsorra leljen a hazai tévécsatornákon, hanem egyszerűen csak bekapcsolja a varázsládát, amikor estefelé már ráér. Elsöpörte a politika, a felszínesség és a fogyasztói szemlélet ránk erőltetett kultusza.
Pedig van. Igaz, hogy szigorúan matinéidőpontban, délelőtt tízkor, amikor garantáltan alig ér rá valaki, akit érdekelne. A Napi Mozaik a kultúra, a közélet valóban lényegi szegmenseivel foglalkozik, Csete Beátának és Dombóvári Gábornak úgy látszik, van ideje arra, hogy tisztességgel felkészüljenek a stúdióbeszélgetésekre.
A Budavár visszafoglalása ünnepéről készült anyagba külön bájt vitt az, ahogyan a kényes és Magyarországon gyakran dühödten számon kért médiaegyensúlyt megvalósították: a háromszázhúsz évvel ezelőtti várostromról a magyar történész mellett megkérdezték a német katonai attasét, és a Mátyás-templom kandelábermásolatai kapcsán megszólalt a budapesti nagykövet is. Jürgen Ernslok elmondta, őt meglepte, hogy a magyarok számára az esemény inkább „hódítóváltást” jelentett, míg Európa a török kiűzését Bécsből és Budáról olyan pillanatokként tartja számon, amikor az egymással ellenségeskedő európai nemzetek össze tudtak fogni a keleti hódító ellen. Arról is szó esett, hogy míg mi a törökök kapcsán máig elsősorban hódítókat emlegetünk, ők testvéreikként szeretnek minket, s Thököly, Rákóczi felől, meg persze a honfoglalás előtti együttélés felől gondolnak közös történelmünkre. Nándorfehérváron – Belgrádban – igaz, az idén együtt koszorúztak magyarok, törökök, szerbek.
A műsor másik kiemelkedő anyaga a Budapest Balett Vivaldi-feldolgozásáról készült. Wein Nándornak, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar ütősének, aki zeneszerzőként a dob+basszussal, kongával, elektronikus zenével turbózott feldolgozást készítette a Négy évszakból, Dombóvári egyből nekiszegezte a kulcskérdést: mit szólna ehhez Vivaldi? Wein pedig azt felelte rá, alighanem ma ő is hozzányúlna a samplerekhez. Szőrmentén még az is szóba került, hogy a mű kapcsán a koreográfusokat és a zeneszerzőt is érték támadások a szakma részéről. Nagyon drukkoltam, hogy a bemutatóból olyan részletet láthatunk-e, amely alapján el lehet dönteni, hogy színvonalas produkció született-e. S hát el lehetett dönteni, hogy Vivaldi szelleme, vagyis a természet, az örök körforgás és az ember kapcsolata maradt, csakhogy a XX–XXI. századi keresztény európai kultúra legjobb szellemi teljesítményeit ötvöző mai nyelven megszólaló előadásban.
Talán a nosztalgikus, elégikus hangulat az egyetlen, amitől megszabadulhatna a Napi Mozaik, hiszen, amit bemutat, az igazi jelen idejű kultúra. Ebben sokat segíthetne egy kevésbé zsúfolt, jobban fényképezhető stúdióenteriőr.
(Napi Mozaik, M1 – 10.00 óra)