A munka jutalma

Ókovács Szilveszter
2006. 09. 24. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gyakran előfordul, hogy a marketing rögtön felkap kérészéletű együtteseket. Velük szemben vigasztaló látni, hogy néha a tehetséges, szívós munka is elnyeri jutalmát – a Dream Theater húsz év munka után nyűgözi le a földkerekséget. Hatezer szofisztikált rajongó előtt játszanak a döbbenetes méretű színházarénában, a New York-i Radio Cityben.
Öt muzsikus, aki tíznek hallatszik. A bónusz DVD-n megmutatják, hol szövődött a zenekar szétrobbanthatatlan magjának barátsága: a Berkeley zeneművészeti intézményében, ahol saját hangszigetelt, felszerelt stúdióban, még kamaszként csiszolta össze magát a trió. John Petrucci ma is úgy uralja hangszerét, mint egy félisten, se a gitártest, se a koreográfia nem extravagáns, viszont pontosan és gusztusosan játszik. Mr. Myung, az ázsiai vérű basszusgitáros a maga hathúrosát ugyanúgy alázattal, de szólistaambícióval is használja: ha kell, gyomros morgással, sallangmentesen támasztja a zenekart, máskor meg virtuóz lebegés hallatszik a tömbök alján.
Mike Portnoy dobos szokatlan vezéregyéniség (ő rendezi a koncertfilmet is). Portnoy határozottságából a werkfilmen talán már sok is, ugyanakkor amit tripla dobszerkóján művel, azt minden rockernek muszáj látnia. Először is lábcin-megszállott; eltolt dobkiállásoknál is képes verőt pörgetni; rendszeresen előtekerteti a vokálmikrofont (elfogadhatóan énekel); három óra alatt egyetlen sablonalapot se képes ütni. A billentyűsük, a csapathoz utoljára odakerülő Jordan Rudess forgatható, csővázas Oasis állványával, lapozható kotta-LCD-jével külön látványosság. A keze boszorkányos, mégis képes a kemény zenekarhoz illő, obligát lassú slágerekben érzékenyen zongorázni. Egyedül a Dream Theater énekese, James LaBrie küzd elkeseredetten némi karizmáért, de lehetetlen rá tartósan figyelni. Hallgatni viszont kellemes.
A koncert közepén mindenki tartson szünetet, mert az Octavarium fantázianevű szörnyszimfonikusok érkeznek, és zeneiskolás szinten verik szét az álmunk – szerencsére aztán hamar visszaszállnak az ászok.
(Score XX. – Dream Theater Live; Warner 2 DVD 2006.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.