A Szabadság tér mélye

Tüntetni vagy törni-zúzni: két világ. Törni-zúzni: elfogadhatatlan, legalábbis egy demokráciában. Bár ezen a helyen szeretnék emlékeztetni a franciaországi zavargásokra és az azt kísérő értelmiségi vitára, amelyben az volt a többségi – baloldali – álláspont, hogy a külvárosi fiatalok kétségbeesett lázadása érthető. Mindegy is.
Törni-zúzni elfogadhatatlan, és kész. Erre még majd visszatérünk.
De ami hétfő este a Szabadság téren történt, csak másodsorban szólt a zavargás és a békés tüntetés közötti lényeges különbségről. Ami hétfő este a Szabadság téren történt, az vagy egy felbomló állam rettenetes tünetegyüttese volt, vagy pedig a legaljasabb provokáció, amit ugyanez az állam szervezett.
Nézzük. Amikor a köztársasági elnök úgy fogalmaz, hogy Gyurcsány Ferenc mély morális válságba sodorta az országot, többnyire egyetértünk, csak soha nem gondolunk bele, hogy ez mit is jelent valójában.
Ezt jelenti. Ami történt. Azt jelenti, hogy egy országban szépen lassan semmi nem működik. Azt jelenti, hogy a legpatinásabb magyar futballklubból nem marad semmi, csak a B közép. Azt jelenti, hogy a közszolgálati televízióból nem marad semmi, csak a gyáva szervilizmus. Meg a sötét képernyő. A közszolgálati magyar televízió az az intézmény, ahol akkor is Juszt László menne konzervről, ha bevonulnának az oroszok. Azt jelenti, hogy az agyonsztárolt, milliós gázsikat felvevő kereskedelmi televíziók nem képesek kimenni a történések közelébe, és az agyonszidott, földbe gyalázott Hír TV felvételeit sugározzák. Majd végül csak megjelenik a téren az egyik kereskedelmi televízió sztárriportere, csak éppen menni alig tud, olyan részeg. Aztán másnap a Népszava leírja azt a mondatot, hogy „a tüntetőket gyakorlatilag a Hír TV irányítja”. Szóval aki ott van az események helyszínein és tudósít, az a bűnös. Akinek a képeit száznyolcvan ország televíziója – közöttük a BBC, a CNN – veszi át, az tüntetést irányít. Végül pedig megéljük azt, hogy ennek a gyáva és szervilis közszolgálati televíziónak gyáva és szervilis elnöke, Rudi Zoltán a zavargások másnapján rendészeivel vezetteti ki a Hír TV stábját a tévé épületéből egy sajtónyilvános eseményről, mondván, „gyalázatos, amit a Hír TV művelt”. Tudod, Rudi, a közszolgálati televíziódnak az lenne a kutya kötelessége, hogy bármi áron tudósítson arról, ami az országban történik. Tegnap Magyarország harminc városában tüntettek a kormány ellen. A te televíziódban egy árva kockát nem ért meg mindez. És miközben a székházadat rohamozták, ti filmet sugároztatok. Nehogy leszúrjon a politikai hatalom, mi, Rudi? Amelyiknek a feje arról értekezett Őszödön, hogy majd megbeszéli a főszerkesztőkkel meg a média befolyásos vezetőivel, hogyan kell tálalni a megszorítócsomagot. Tudod, kit terhel az egyik legsúlyosabb felelősség, Rudi, a hétfő éjszakai borzalmakért? Téged, Rudi. Mondd már meg, Rudi, minek vagy te egyáltalán?
De mindezeken túl s mindezek fölött egy ország mély morális válsága azt is jelenti, hogy a rendőrség képtelen ellátni feladatát.
Ez a Szabadság téri történések – „sajnálatos események”? pfúj! – legfőbb tanulsága.
Első pont: a tömegoszlatás alapszabálya, hogy a randalírozókat ki kell emelni a tömegből. Hétfő éjjel ezt a feladatot nagyjából húsz perc alatt oldhatta volna meg a rendőrség. Ugyanis nem is kellett kiemelni senkit sem. Hétfő éjjel a Szabadság téren állt néhány ezer ember, egyetemisták, középosztálybéli asszonyok, derék urak, fiatalok, a tévé lépcsőjén pedig ott volt a B közép. A téren állók ilyesmiket skandáltak: „Ne dobálj!”; „Nyugalom!” Amikor valaki levette a tévé székházáról az Európai Unió zászlaját, a téren állók ezt skandálták: „Tedd vissza!”
Ha a rendőrség tette volna a dolgát, húsz perc – na jó, egy óra – leforgása alatt megtisztíthatta volna a teret.
Második pont: meg is tisztította. Nagyjából éjfél előtt néhány perccel a rohamrendőrség egyetlen attakkal kiszorította a zavargókat a tévé lépcsőjéről, illetve a tüntetőket a Szabadság tér feléig nyomták vissza. Ezt követően pedig a rendőrök egyszerűen eltűntek a térről, eltűntek a tévé lépcsőjéről. Felszívódtak. Miért?
Harmadik pont: az egész ország, az egész világ láthatta – a Hír TV jóvoltából –, hogy mi is történt, amikor az érthetetlen és megmagyarázhatatlan eltűnés után a rendőrök egyszer csak visszatértek, és vízágyúval elindultak a tér közepe felé. Az történt, hogy elindult a vízágyú, mögötte pedig felsorakozva a rohamrendőrség. A tüntetők kisvártatva felkapaszkodtak a vízágyú tetejére, és működésképtelenné tették azt. A vízágyú ezután beragadt a sárba, és mozgásképtelenné vált. A tüntetők körülvették a járművet, majd felgyújtották. És ekkor a rohamrendőrök ismét, varázsütésre, eltűntek. Ott hagyták sorsukra a kocsiban ülő társaikat, akik kétségbeesetten ordítottak segítségért. Nos, el tudnak önök képzelni még egy rendőrséget a világon, ahol ilyesmi megtörténhet? Elmondom még egyszer: miközben a felgyújtott vízágyúban rendőrök ordítanak segítségért, társaik egyszerűen otthagyják őket, és elfutnak! Akkor, ott mindenki meg volt győződve róla, hogy a tömeg kiszedi a rendőröket a járműből, és meglincseli őket.
És tudják, miért nem ez történt? Mert a tér hátsó részén, ahol mindez zajlott, az egyetemisták és a középosztálybeliek álltak. Akik kiszedték a rendőröket az égő autóból, és kétfelől támogatva visszakísérték őket társaikhoz.
Miért? Miért történt ez így?
Azért, mert nem működik az állam.
Azért, mert a rendőrség nem azt teszi, ami a dolga, s amit tennie kellene, hanem megpróbál megfelelni a politika elvárásainak. Mert fél, hogy majd leszúrják.
Azért, mert Petrétei József rendészeti miniszter már az éjjel felajánlotta lemondását, mert érezte, hogy ami a téren történik, az minősíthetetlen a rendőrség működésének szempontjából is.
Azért, mert Gyurcsány Ferenc nem fogadja el Petrétei József lemondását, ugyanis Gyurcsány Ferenc nincs abban a helyzetben, hogy akár egy takarítónő lemondását el tudja fogadni. El merje fogadni.
Ám van egy másik lehetőség is. Sajnos van ez a másik lehetőség…
Gondolkodjunk, és jusson eszünkbe, vajon kinek jó mindaz, ami a Szabadság téren történt, s hogy vajon kinek jött volna még ennél is jobban, ha szénné égett rendőrök tetemeit mutathatták volna a televízióban. Mert arra odaért volna már a Rudi is meg a Sváby is…
Nos, ez lenne az a morális válság, amiről a köztársasági elnök beszél. Ez is.
Egy felbomló állam vagy ennek az államnak legutolsó, legaljasabb provokációja. Ha végiggondoltuk, akkor ne szisszenjünk föl, hanem nyugodtan, higgadtan dőljünk hátra.
Ennek a morális válságnak a megoldása ugyanis a kezünkben van. Mert mi vagyunk Magyarország. Mi vagyunk ez a társadalom. A morális válság gócpontja pedig a magyar miniszterelnök, a magyar kormány, az MSZP és az SZDSZ. Akkor pedig valakinek mennie kell. És a társadalmat állítólag nem lehet leváltani.