A balatoni vendéglátósok számára gyakorlatilag véget ért az idei nyár, s ez az idény minden statisztikai sikerpropaganda ellenére a legtöbbjüknek nem hozott hasznot. Jómagam több alkalommal betértem halászlevet enni egy balatonfüredi csárdába, de tömeget sohasem láttam, legutóbb pedig magányosan ült az asztalnál Kiss László tulajdonos.
A nemzeti gasztronómiai értékőrző testület sorába felvettük, 2002 – olvasom egy bekeretezett oklevélen. Kiderül, hogy a testület tagjai azt vizsgálták, hogy hol, milyen éttermek mit kínálnak, s miként próbálják az ételkínálatban a magyarosságot megőrizni. Így került ebbe a testületbe Kiss László is. A tucatétel tehát kerülendő.
– És ha valaki hamburgert szeretne? – provokálom a vendéglőst, de én lepődök meg a legjobban a válaszán.
– Tavaly óta oda jutottunk, hogy hamburgert is tartunk, mert egyrészt igény van rá, másrészt az elkészítése bőven belefér az időnkbe. Korábban eszembe nem jutott volna, mondjuk öt-nyolc évvel ezelőtt, hogy hamburgert áruljak, mert az elkészítési ideje alatt megvan egy rántott szelet vagy a magyaros bélszín is. Ma már annyira kevés a ténylegesen éttermi ételeket kereső vendég, hogy azt mondtuk, lesz hamburgerkínálatunk is. Másik érv volt mellette, hogy előttünk megy el a bicikliút, és ezentúl már az ő igényeiknek is megfelelünk.
Kiss László Devecserben született, s ötéves kora óta él Balatonfüreden. A veszprémi vendéglátó-ipari szakmunkás- és szakközépiskolában tanult felszolgálónak, majd mixeriskolát végzett. 1986-ban a Hungarhotels füredi Balaton éttermében kezdett dolgozni, amely akkoriban a legjobb helynek számított. Mint mondja: megtanultak dolgozni. Az akkori vendégkörről szólva hozzátette: főleg németek jöttek, s jól tudták, hogy ki az NDK-ból, s ki az NSZK-ból. – A tehetősebbek akkor Mercedesszel jöttek, most pedig már nincs tehetős vendégünk, a németek is alsó középkategóriás autóval jönnek. Már ha jönnek, ugyanis az utóbbi négy-öt évben legalább ötödére visszaesett a német vendégek aránya – jegyzi meg a vendéglátós.
A férfi később a Marina Hotelban, majd maszekoknál dolgozott, végül három éven át szezonállásokat vállalt Ausztriában.
Közben a vénasszonyok nyarának vendégei sétálnak el a csárda kerthelyisége előtt, de nem zavarja meg a beszélgetést egyikük sem. A férfi a csárdáról kezd beszélni.
– Tizenhárom éve megvettük ezt az üzletet. Csinosítgattuk, bővítgettük, apróbb változtatásokat tettünk a konyhában s az előkészítőkben. Természetesen minden megfelel az ÁNTSZ előírásainak, működik a HCCP-rendszer is. Sok az ellenőrzés. Bonyolultak az előírások, nehéz betartani őket, s aki akar, az talál hibát. Gyakorlatilag van olyan előírás, amelyet lehetetlen betartani, vagy a megfeleléshez háromszor ennyi alkalmazott kellene – véli a férfi. Hozzáteszi: rendszeresen Ausztriában dolgozom egy négycsillagos szállodában. Nézzük a mélyhűtőkamrát! Ők ott tárolnak mindent, ami mélyhűtött, és van egy másik hűtőkamrájuk, ahol a tejet, húst, zöldséget tárolják. Egy légtérben, de elkülönítve. Nálunk ezt nem lehet megtenni. Külön hűtők kellenek az áruféleségeknek, s mivel a kisebb hűtő több energiát fogyaszt, mi többet használunk el. Másik példa: Ausztriában még nem dolgoztam olyan konyhában, ahol az ne egy légterű lett volna. Ott nem kell különhelyiség a fehérmosogatónak, a zöldség-előkészítőnek, a húselőkészítőnek, amelyeket nálunk fallal kell elválasztani egymástól, és minden helyiségben mosogatót és kézmosót kell biztosítani…
Felvetettem neki, hogy a balatoni vendéglátósok nyáron tiltakoztak a sok ellenőrzés és a magas bírságok ellen
– Én nem vagyok az ellenőrzések ellen. Csakhogy a fogyasztóvédelem gyakorlatilag a számlaadástól a konyha tisztaságáig, az áru minőségéig, a feliratok tartalmáig minden megvizsgál. Ezzel nincs is bajom, de ha mindent megnéznek, akkor kérdem én, miért jön még utána ide egy ÁNTSZ-es, aki majd csak a konyhát vizsgálja, majd egy APEH-ellenőr megnézni, hogy adok-e számlát, amikor mindezt már a fogyasztóvédő is vizsgálta. És persze minden évben jön a vám- és pénzügyőrség is ellenőrizni a számlákat és zárjegyeket. Na a zárjegy az egyetlen, amit a fogyasztóvédő nem néz! Úgy vélem, hogy túl sok a hatóságok között az átfedés… A VPOP legutóbbi ellenőrzése nálunk abban merült ki, hogy kértek két sört, és rögtön fizetni akartak. Rendben – mondtam, rögtön hozom a számlát. Viszszajöttem a pulthoz, beütöttem a pénztárgépbe a fogyasztás árát, s kivittem a számlát, mire igazolták magukat, próbavásárlás volt. Minden szabályszerű volt, lepecsételték a számlát, de nem fizettek. Persze ez a sör már az én károm. Ez apróság…
A férfi elmondásából kiderül: a vendégszám nagyon megcsappant, főleg a német és holland vendégek elmaradása nagymértékű. Öt éve száz vendég közül 80-85 volt a külföldi, most pedig százból ötven. Az összvendégszám viszont húsz-huszonöt százalékára esett vissza.
Megszűnt a szoba és apartmanok iránti kereslet. A visszaesés a hotelek és kisebb panziók forgalmán nem érezhető, de amennyiért régen egy szobát adtak, annyi pénzért már félpanziót is adniuk kell, hogy vendégük legyen. Kiss László véleménye szerint viszont a belföldi turisták száma növekedett. Ennek elsődleges oka, hogy az autóval elérhető, és tengerparttal rendelkező Horvátország megdrágult.
De mindebből mit érez a balatonfüredi csárda tulajdonosa? A vendéglátó-ipari hely méretéről szólva: bent harminc ember ülhet le, a kerthelyiséges szabad részen pedig harmincöt. – Jobb nyarakon 150-200 főétel kiment naponta. Volt két szakácsom, egy mosogató, s rajtam kívül még egy felszolgáló, illetve egy pultos. Hatan voltunk, most pedig ugyanezt hárman csináljuk, és bőven van szabad kapacitásunk. Az idei nyári főszezoni statisztikánk, 50-60 főétel naponta, amely bizony negyede, jó esetben harmada a régebbieknek.
És még így is szerencsés a helyzetünk, mert a kemping mellett üzemelünk, ahol sok a visszajáró vendég. Persze volt, aki most nem jött, mert a család férfi tagja elvesztette az állását. És voltak, akik a drága benzin miatt nem jöttek most ide, inkább Tunézia és Egyiptom repülős útjait választották. Olcsóbb és nem kell nyolc órát vezetni. A németek és hollandok számára is a fő probléma a pénz. A németeknek az euró bevezetése azt jelentette, hogy vásárlóértéket nézve évek alatt elvesztették a jövedelmük felét. Először a vendéglátós érzi meg mindezek terhét. Mert ha a külföldi még el is megy üdülni, nem fog már étterembe menni. Mint a csárdatulajdonos mondja: meg kell nézni a füredi szupermarketek főidénybeli forgalmát, amikor órákig kell sorba állni.
Mondom neki, egy dörgicsei borozóban arról panaszkodtak a német vendégek, hogy Magyarországot náluk nem reklámozza senki sem. Erre ismét az ausztriai tapasztalatairól beszél.
– Ausztriában a televíziókban már télen sugározzák a spanyolországi, horvátországi reklámokat. Ettől eltérően a magyarok nemzetközi utazási kiállításokon osztogatnak prospektusokat, holott azokra csak egy szűk réteg jut el. És az elvesztett piacok mellett Lengyelországban, Ukrajnában, Oroszországban ki fogja felkelteni az érdeklődést Magyarország iránt – kérdezi a vendéglátós. Úgy véli, hogy mindez a Magyar Turizmus Rt. feladata lenne, de azok szavaival élve „rossz irányba mozdulnak”, amikor elmennek Kínába, s ott reklámozzák Magyarországot, az három fővárosi szállodának valóban jó, de az országnak semmit nem ér.
– Most kapaszkodjon meg, csónakszexszel hirdetik a Balatont – mondom a férfinak, aki bosszúsan legyintve elárulja, hogy hallott már erről a próbálkozásról.
– Nevetséges. Le is járatják az országot, de saját magukat is. Ez tényleg a vicc kategóriája. Aki szexturizmusra vágyik, az menjen Thaiföldre – jelenti ki. Hozzáteszi: – Én nem vagyok reklámszakember, de ami szerintem a vonzó a Balatonban, az a strandolási és vitorlázási lehetőség, a csodálatos természetes környezet, a vulkanikus hegyek látványa. Ez kincs a számunkra… Sajnos a településeket még mindig külön-külön akarják eladni, holott inkább régiókban kellene gondolkodni, olyan látványosságot és programokat kínálva, amelyek fél órán belül elérhetők. Sőt a magyar televíziókban a Horvátország-reklám mellé oda kellene tenni a Magyarország-reklámot, vagy a Balaton-reklámot is, hogy azok, akik esetleg külföldre szeretnének menni, inkább válasszanak hazai célpontokat. Nem Tony Curtisszel kell reklámozni az országot az USA-ban, hanem azokban a közeli országokban kellene hathatósan reklámozni, ahonnan régen nagy tömegek jöttek. Persze meg kellene nézni az okát, hogy miért nem jönnek. Nincsen már pénzük, vagy csak mi, magyarok elfelejtettük a nagy tömegeknek megmutatni azt, milyen szép országunk is van.
A Balaton környékén sok a a kiadó és eladó üzlet. Kiss László szerint sokaknak csábító egy ilyen vállalkozást elkezdeni, de ő óva intene mindenkit, mert nagyokat lehet bukni. Ráadásul, ha ismét a gyors meggazdagodásban bízó „vendéglátósok” szaporodnak el a tó környékén, akkor az tényleg az idegenforgalmunk kárára megy.
Kiss László csárdájának egyik ablakán, diszkrét papíron olvasható, hogy „eladó”.
– Déltől este tízig van konyha a főszezonban. Hétkor kelek, fél nyolctól bevásárlás, ital, zöldség, hús és a többi. Fél tízre hazaérek, reggeli, átöltözés, s tizenegyre itt vagyok, mert délben nyitunk, s akkorra mindennek a helyén kell lennie. Az, hogy este tízig van konyha, nem azt jelenti, hogy tízkor haza is mentem. Azt jelenti, hogy tíz óráig veszünk föl rendelést, tehát ha tíz előtt öt perccel rendel valaki pisztrángot, akkor elkészítjük. Tizenegyre megeszi a vendég, s ha még kér egy sört, vagy egy üveg bort, akkor itt van éjfélig… De hozzáteszem, hogy ma már sajnos nem ez a jellemző. Voltak idők, amikor sorban álltak az emberek, ma már az asztalfoglalás is ritka.
Nálam nem a csökkenő vendégszám a fő ok, hanem inkább a családom szempontjai miatt akarom ezt feladni. Két gyermekünk van, húsz éve dolgozom a vendéglátásban, s be kell vallanom, hogy mindez már a gyermeknevelés rovására megy. Családcentrikusabb állást szeretnék. Normálisat. Heti öt nap munkát, napi nyolc-tíz órával. Úgy esténként számon tudom kérni a leckét, vagy tudok velük játszani is.
A külföldiek közel egyharmada csak átutazó. Nem sikerült maradásra bírni a Magyarországra érkező külföldi vendégeket – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal néhány napja közzétett jelentéséből. Az első félévi adatok szerint a négy vagy több napot hazánkban töltő vendégek száma az idén 26 százalékkal csökkent 2005 hasonló időszakához képest. Az első hat hónapban hazánkba látogató 16,5 millió vendég háromnegyede csak egy napot töltött hazánkban, s ötmillióan pedig csupán átutaztak az országon.
origo.hu
Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!
