Súlyos bírálatokat fogalmazott meg az állami intézmények működésével, a vagyongazdálkodással és a költségvetés végrehajtásával kapcsolatban a tavalyi évre vonatkozó zárszámadásról szóló jelentésében az Állami Számvevőszék. Az erről szóló múlt heti sajtótájékoztatón ön elképesztőnek nevezte a kincstári vagyonkezelés tavalyi gyakorlatát. Mi szolgált rá erre az erőteljes kritikára?
– Valóban emelt hangon kértem, hogy az állami elszámolások legyenek rendben, ennek azonban megvan az oka: a legelőremutatóbb kezdeményezéseknek is csak akkor van hitelük, ha azok korrekt elszámolásokra, hiteles adatokra épülnek, korszerű menedzselésről beszélni enélkül értelmetlen. A Kincstári Vagyoni Igazgatósággal korrekt a kapcsolatunk, elismerjük erőfeszítéseiket a rendezettebb állapotok megteremtésére. Ezt elfogadva is tény: a KVI munkatársai nem tudták a vizsgáló számvevőknek megfelelően bemutatni, hogy miből keletkezett a tavalyi bevételük. És az is igaz, hogy a KVI tavaly egyetlen olyan állami ingatlant sem adott el, amely szerepelt a jóváhagyott üzleti tervükben, azaz a részükre előírt bevételi kényszerek szorításában lényegében csak a piaci érdeklődés irányította az értékesítést. Igencsak rossz helyzet az, ha kizárólag a vevő diktálja a feltételeket, amikor valamit el akarok adni. Megjegyzem, a számvevői kritika sem a KVI-t, sem pedig a Pénzügyminisztériumot nem érte váratlanul, hiszen aggályainkról már előzetesen többszörösen tájékoztattuk őket, s a megállapításaink tényszerűségét nem vitatták.
– Hogyan létezik, hogy a KVI vagyongazdálkodásában ilyen állapotok uralkodnak?
– A KVI feladataihoz és szervezeti felépítéséhez mérten nem kielégítő információs rendszer is a magyarázata lehet annak, hogy többszöri kérésünk ellenére sem tudtak megfelelő adatokat adni. Itt azonban már felmerül egy intézményrendszeri modernizációs kérdés is: kell-e ilyen mértékben centralizálni a vagyonkezelést, s ha igen, akkor hogyan lehet azt jobban megoldani. Ha már létrehozunk egy központosított rendszert, s minden engedélyért hozzá kell folyamodni, ő engedélyez és vezényel, akkor legyen előnye is ennek. A centralizáció nagy teljesítményű, integrált információs rendszert, döntési mechanizmust, pénzkezelést, és természetesen nagyon fegyelmezett, a határidőket tisztelő apparátust követel, s mindennek megvannak a maga emberi, technikai, pénzügyi ráfordításai. Ez minden más központosított megoldásra érvényes. Példának említhetném a bevezetésre váró vizitdíjat. Hogyan fogják az adminisztrációját megoldani? Ki fogja ezt az egészet ellenőrizni? Az sem világos még, hogy a vizitdíjból mennyit visznek el majd a technikai költségek.
– Kóka János számára sem volt meglepetés, hogy minisztériuma tavalyi évről szóló beszámolóját önök visszautasították?
– Valamennyi szervezetet előzetesen értesítettünk a megállapításainkról, s ahol indokolt volt, ott megjegyzéseik alapján módosítottuk azokat. Így a GKM számára sem tartogatott meglepetést a múlt héten közzétett zárszámadási jelentésünk. Újra csak azt tudom mondani: egy állami szervezet hitelességéhez az is hozzátartozik, hogy átláthatóan elszámol, s betartja a pénzügyi szabályokat. A hitelesség szempontjából sorskérdésnek tartom, hogy az igazgatási rendszerek képesek-e ugyanazon szabályok szerint következetesen működni.
– A gazdasági tárca visszautasított elszámolásával kapcsolatban ön külön kiemelte, hogy hasonló okok miatt már a 2004-es jelentésük sem volt megfelelő. Mi vezetett oda, hogy kénytelenek voltak viszszautasítani a minisztérium elszámolását?
– Általában azoknál a tárcáknál találkozunk pénzügyi elszámolási gondokkal, ahol jelentős, akár ismétlődő szervezeti átalakítások lehetnek, a változtatásokkal párhuzamosan ugyanis rendre nem megfelelően oldják meg a belső pénzügyek vitelét, s az emberi erőforrások megtakarítására, a bürokrácia csökkentésére hivatkoznak. A kifogásainkat a GKM-nél egyébként nem az úgynevezett igazgatási címre, hanem a hozzá tartozó, sokkal nagyobb tételt jelentő, úgynevezett fejezeti kezelésű előirányzatokra voltunk kénytelenek megfogalmazni. Ezek a tételek tartalmazzák a különböző támogatásokat, kedvezményeket, juttatásokat, kiadásokat. Az elutasító véleményhez a befejezetlen beruházások hiányos kimutatása, a követelések egyedi értékelésének elmulasztása, a kötelezettségek hibás elszámolása, az M5-ös autópálya rendelkezésre állási díjának helytelen elszámolása, a lejárt kötelezettségek leltárban nem szerepeltetése vezetett.
– Ön már most is a létszámhiányt okolja a pontatlan és hiányos elszámolásokért. Mi lesz később, hiszen a kormány drasztikus elbocsátásokat jelentett be a következő egy évre?
– Közvetlen ilyen vizsgálati tapasztalatok hiányában csak általánosságban tudok válaszolni. Feladatelemzés nélkül, fűnyíróelv alapján, a piacról beszerezhető szolgáltatások hatékonyságát túlértékelve mindig kockázata van annak, hogy a rendszer mégsem tudja azt teljesíteni, amit szeretnénk. A leépítéseket minden egyes minisztérium esetében meg kellene előznie egy gondos működési vizsgálatnak, s ne feledkezzünk el arról, hogy az értékőrző stabilitás, a célokkal való hivatalnoki azonosulás is teljesítménynövelő tényező lehet
– Az ÁSZ a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal jelentését sem fogadta el. Ott mi volt a probléma?
– Az NKTH beszámolóját a helytelen leltárfelvétel következtében hibás mérlegadatok, alapfeladatokhoz kapcsolódó egyes költségek más intézményekre terhelése, a reprezentációs költségek után a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék befizetésének elmulasztása, a szerződés nélkül igénybe vett támogatás, a számlákkal és szerződésekkel alá nem támasztott kötelezettségvállalással terhelt pénzmaradvány kimutatása, a közbeszerzési törvény előírásainak két esetben történt figyelmen kívül hagyása miatt utasította el az ellenőrzés. Az elutasító záradékok azt fejezik ki, hogy a hibák egy előre meghirdetett „csekklistán” végighaladva meghaladják a kiadási főösszeg két százalékát. Ebből következően az adott beszámoló nem felel meg a számviteli törvény és a végrehajtására kiadott kormányrendelet előírásainak, vagyis a beszámoló nem ad megbízható, valós képet a pénzügyi, vagyoni helyzetről. Egy hasonlattal élve: a repülőgép indulásánál is ellenőrizni kell, hogy a gép felszállásra alkalmas-e. Ha ennél a kontrollnál az derül ki, hogy több műszer, rendszer nincs rendben, akkor a pilóta nem dönthet a felszállás mellett, hanem azonnal ki kell hívnia a szerelőket. A pénzügyeknél is ugyanígy kellene eljárni, hiszen a pénzügyek is hasonló elvek alapján működnek, mint a műszaki szabályok. Ha bizonyos szabályokat folyamatosan megsért egy szervezet, vagy maradva a hasonlatnál, ha a repülőgép a hibás műszerek ellenére mégis felszáll, akkor igen nagy a kockázata, hogy hamarosan a legközelebbi szántóföldön landol.
– Egy évvel korábban aggályaik voltak a katasztrófavédelem működésénél is…
– Igen, bár ezek a rendszerműködés, rendszerirányítás más területeihez kapcsolódtak, s ezeket sem vitatták. A múlt heti sajtótájékoztatónknak többek között azért is volt határozottabb a hangneme, hogy vegyük végre észre: bár többnyire nincsenek is azonnali következményei, ha ki nem javított hibák vannak az állami szervezetek működésében, attól még a kockázatok nem szűnnek meg, sőt… Ha egy intézmény folyamatosan átszervezi saját működését, akkor annak mindig meg kell tervezni az új szabályzati rendszerét, eljárási modelljét, s azt be is kell gyakorolni. Visszatérve az eredeti hasonlathoz: ha egy helikopterről egy elismerten jó pilóta átül a Boeingre, akkor tudja: a gép vezetése előtt meg kell tanulnia annak működtetését is, licencéhez az arra vonatkozó szabályok elfogadása is hozzátartozik.
– Térjünk át a Ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. tavaly év végi eladására, hiszen itt is voltak érdekes megállapításaik. Felhívták a figyelmet például arra, hogy az értékesítés a tisztázatlan tulajdonviszonyok ellenére történt meg. Milyen kára származik ebből az államnak?
– Valóban folyik az ügyben egy tulajdoni vita, amely jelenleg bírósági szakaszban van. Az esetleges pervesztés esetére a magyar állam – nagyon helyesen – pénzt tett félre. A tisztázatlan tulajdonviszonyok okozta kár összegét természetesen nem tudom megbecsülni, annyi azonban már most látható: ha tiszta tulajdonjoggal adták volna el a BA Zrt.-ét, akkor most nem kellene jelentős összeget tartalékolni az esetleges pervesztés esetére. A magyar állam ugyanis arról biztosította az angol vevőt, hogy az esetleges jogi vitákból eredő károkat átvállalja.
– Önök azt is nehezményezték, hogy a repülőtér eladásából befolyt összeg nagyobb részéből valójában folyó kiadásokat fedezett az állam…
– A szóban forgó négyszázmilliárd forint – különböző adósságok kiváltásával és más lépésekkel – csökkentette az államadósságot. A repülőtéri bevétel nagyobb része – technikai megoldásokat alkalmazva – azonban valójában a tavalyi költségvetés pozícióit javította, azaz lehetővé tette, hogy az év végére kitűzött módosított államháztartási hiánycél teljesülhessen.
origo.hu
Párkányi fürdő: Eredményre jutott a szlovák közegészségügyi hivatal az agyevő amőba által fertőzött fiú ügye kapcsán
