Az unió reménysége

Egy vagyont kellett volna kifizetni, ha azt a műsoridőt és újságoldalakat, amelyeket a Magyarországról szóló híradások az elmúlt héten az európai médiában elfoglaltak fizetett hirdetés formájában kellett volna megvásárolni. Az utóbbi napok eseményeivel Magyarország ingyen jutott óriási nyilvánossághoz, amelynek hasznossága azonban megkérdőjelezhető. Az kétségtelen, hogy a tüntetők és a kormányfő összecsapásából a nemzetközi sajtó a miniszterelnököt hozta ki győztesnek, mint George Parker, a Financial Times brüsszeli tudósítója megjegyzi Joaquín Almuniának, az unió pénzügyekért felelős biztosának: munkatársai „privátilag” abban bíznak, hogy a kormányfő a helyén marad, mert szerintük ettől lehetne leginkább remélni Magyarország stabilitását. Azt, hogy a kormányfő hazudott a választások megnyerése érdekében, általában természetesnek, az európai politikai kultúra részének tekintik, mint Bronwen Maddox, a The Times tudósítója megjegyzi, ha minden politikus, aki csal a számokkal, visszavonulna, akkor az ENSZ e héten kezdődött éves közgyűlésén csak néhányan lézengenének. Az írek leginkább a pénzüket féltik. Az elmúlt években a nyugati befektetők (értsd: ingatlanspekulánsok) megrohanták az új tagországok ingatlanpiacait, és igen nagy mértékben felhajtották az árakat. Most, hogy Magyarország a gazdasági összeomlás közelébe került, idegesen figyelik a Budapestről érkezett híreket. Az Irish Independent egy londoni gazdaságelemző intézetre hivatkozva azt írja, hogy Magyarországon egy, az ázsiai pénzügyi válsághoz hasonló folyamat van kibontakozóban. „A legrosszabb forgatókönyv szerint, a magyar forint euróhoz viszonyított árfolyama a jelenlegi 270 forintról 330 forintra zuhanhat (…), a dagadó költségvetési hiány és a nagy s növekvő külföldi adósság veszélyes egyveleget alkot, amelyet most még a politikai is hevít” – mondja Maya Bhandari, a londoni Lombard Street Research intézet munkatársa.
A Wall Street Journal rámutat, hogy bár a kelet-európai országok gyorsan növekednek, hatalmas külkereskedelmi deficitet halmoznak fel és rugalmatlan árfolyam-politikát követnek, pont olyat, ami az 1997-es ázsiai valutaválsághoz vezetett. Magyarország és Törökország rövid távú fizetési kötelezettségei meghaladják a rendelkezésre álló valutatartalékokat, Lengyelország adóssága gyorsan növekszik. Magyarország esetében az eurózónához való csatlakozás közeli dátuma feledtette a befektetőkkel (spekulánsokkal) az ország gazdasági problémáit. Most, hogy az euró bevezetése távoli köddé vált, e spekulánsok könnyen hátat fordíthatnak a magyar befektetéseknek, ami pénzügyi válsághoz vezethet.
Mark Almond, a The Guardianben a jelenlegi helyzet történelmi hátterét vázolja fel, összehasonlítva az ötven évvel ezelőtti rádió előtti tüntetést, amikor a kommunista zászlókat vágtak szét, a mostanival, amikor az unió zászlaját szaggatják le. A rezsim támogatói mindkét esetben csőcseléket és fasisztákat emlegettek, de ez mindkét esetben a kormány hazugsága volt, amely csak olajat öntött a tűzre. A jelenlegi helyzet tragédiája az, hogy a dogmatikus szabadpiaci modell által okozott gazdasági krízis a demokrácia intézményrendszerét hiteltelenné tette – mondja Mark Almond oxfordi történész.