Hogyan jutott el az egykori iraki diktátor főpalotájába?
– Egy bagdadi bevetés során jártam ott. Elmondani nem lehet, milyen gyönyörű: hihetetlen szépségű római oszlopcsarnok, cifra szentély. Az amerikai katonák persze oda is magukkal vitték kultúrájukat, hisz hegyikerékpárral közlekedtek a márványpadlón, a kólaautomatáikat pedig beállították a csarnokba. A palotában ránk jött némi egészségügyi probléma, kérdeztük, merre van a mosdó. Óriási aranykilinccsel ellátott mahagóniajtóhoz értem, benyitottam, elém tárult Szaddám Huszein toalettje. De nem csak ezt a „trónt”, a valódit is volt alkalmam kipróbálni: egy másik csillogó teremben Huszein trónszékére is felülhettem.
– Hogy került Irakba?
– Édesapám, édesanyám katona, és a testvérem is az volt, nálunk ez családi tradíció. A NATO-csatlakozással megnyíltak a határok, többször jártam Bosznia-Hercegovinában mint békefenntartó, majd következett az iraki misszió.
– Milyen érzésekkel vágott neki a közel-keleti útnak?
– „Több helyről jöttünk, egyfelé megyünk!” – ez volt a szlogenünk. Ki akartam próbálni magam igazi „éles” helyzetben. Akiknek nem volt megfelelő a hozzáállásuk, már a kiképzés alatt lemorzsolódtak, sokan a család, feleség hatására adták fel. Mi, akik végigcsináltuk a kiképzést, hihetetlenül összekovácsolódtunk. Amikor megérkeztünk El-Hilla városába, amely Bagdadtól délre, körülbelül százhúsz kilométerre fekszik, iraki gyermekek fogadtak, kisfiúk kiabálták, hogy „Puskás Öcsi”, meg hogy „hajrá, magyarok!” Hihetetlen jó érzés volt. El-Hilla az Eufrátesz folyó partján fekszik, a vidéket az emberiség bölcsőjeként emlegetik: termékeny talaj, gyönyörű táj tele pálmafákkal. Ezeken túl viszont csak kő-, homok- és palasivatagot látni. Eleinte sok katona üzletelt a helyiekkel – cigarettával, üdítővel –, erről azonban hamar leszoktak, ugyanis a terroristák kipuhatolták, hogyan lehet a nehezen megközelíthető táborokon belül tetemes kárt okozni emberekben, technikában. Egy amerikai katona vett egy karton cigarettát, a negyedik dobozban az egyik szál robbant. Vagy mérgezett volt. De a dobozos üdítők alját is kipreparálták, az egyik egy katona kezében detonált.
– Női katonák is tartózkodnak Irakban?
– Annál a századnál, ahol én teljesítettem szolgálatot, nem volt női katona, viszont találkoztam olyan kommandós lányokkal, akik a szállítmánykísérő században szolgáltak: kijártak velünk, a konvojoknak adtak harcbiztosítást.
– Előfordult, hogy szerelmi kapcsolatok alakultak ki?
– Vannak romantikus történetek. Az egyik társam például megismerkedett egy amerikai katonalánnyal, és annyira egymásba habarodtak, hogy amikor a férfi missziója véget ért, nem hosszabbított szerződést, leszerelt, utazott az Egyesült Államokba, és feleségül vette a lányt. Ma is boldogan élnek Texasban. Én – ha más módon is, de – szintén kint ismertem meg a kedvesemet. 2004 februárjában egy eligazítás után lementem az internetszobába, beszélgetni szerettem volna a feszültségem levezetése végett. Életemben először jártam internetes csevegőszobában, rákattintottam egy névre, így ismerkedtünk meg. Kéthavi levelezés után érzelmileg olyan mély kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy alig vártuk, hogy találkozhassunk. Azóta – két éve – együtt vagyunk. Az egyik legszörnyűbb emlékem, hogy a megismerkedésünk után két nappal terrorista támadás érte a táborunkat. Hatvan méterre voltam a robbanástól, csaknem öt métert repültem hátra, rám esett egy bojler. Megviselt idegileg, de az elszántságom, hogy épségben kell hazaérnem, egyre erősödött, hisz megígértem a családomnak és a kedvesemnek. Mikor itthon a kislányom látta a támadás utáni fotókat – a körleten mintha orkán söpört volna végig –, megkérdezte: „Apa, nálatok ilyen rendetlenség volt?”
– Hogyan lehet megszokni a halottakat?
– Minden háború áldozatokkal jár, ez sajnos törvényszerű. De az esztelen vérengzéshez nem lehet hozzászokni. A helyieknek miért jó, ha ölik, felrobbantják egymást? Iraki emberek bevonulnak katonának, rendőrnek, hogy megteremtsék az újrakezdés lehetőségét, a lázadók viszont árulóknak tartják őket, és végeznek velük. Borzasztó káosz van kint, nem tudni, ki az ellenség, ki a barát.
– Mi az oka, hogy rengeteg újságírót, segélyszervezeti tagot túszul ejtenek?
– Eleinte a csapatkivonások drasztikus elősegítése volt a cél és az anyagi haszonszerzés. Mára már divattá vált. Aki nem csinál ilyet, már nem is ember Irakban.
– Mi a véleménye Bush politikájáról?
– Mint katonát kérdez vagy mint magánembert?
– Magánembert.
– Látta a Fahrenheit 9/11 című dokumentumfilmet? Ha megnézi, tudja a válaszom, valószínűleg ugyanazt fogja gondolni. Ám ha a katona kap egy feladatot, maximális hatékonysággal végrehajtja, teljesíti mindazt, amire felesküdött. Katonaként igenis szükséges volt kimennünk, mert a szállítókontingenssel olyan feladatokat láttunk el, amelyekkel hozzájárultunk a békefolyamatok beindulásához, előrelendítéséhez.
– Volt a csapatok között olyan náció, amellyel szimpatizáltak?
– A mongolok előtt le a kalappal. Ők is kedveltek bennünket, emlegették a tatárjárást, Batu kánt. Egyikük a SOTE-n végzett, remekül beszélte a nyelvünket. Mikor először ránk köszönt magyarul, meglepődtünk, ám nagyszerű érzés volt.
– Az iraki gyerekek hogyan viselik azt a sok borzalmat, amelyet nap mint nap látnak?
– Beleszülettek. Ha egy iraki kisfiút megkérdez, hogy hol a nagyapád, azt mondja, meghalt a háborúban, hol az apád, lelőtték, hol van a bátyád, mostanában lövik le. Viszont láttunk olyan helyeket, ahol nem voltak romos, szétlőtt házak, a gyerekek libasorban mentek iskolába, a felnőttek végezték a munkájukat. Más városokban a férfiak kávézókban ücsörögtek, míg a nők kőkeményen dolgoztak a szántókon, vagy éppen csadorban téglát pakoltak. Sok helyen a nő olyan, mint egy igásló, másodosztályú állampolgárként kezelik.
– A harcok, robbantások ellenére mindent lehet kapni az üzletekben?
– Jártam a babiloni piacon, ott a fülbevalótól kezdve a fegyveralkatrészig minden megtalálható. Ha valami nincs, azt garantáltan megszerzik. Virágzik a feketepiac, az üzleti érzékük kiváló. Ha egy terméket alku nélkül akarnánk kifizetni, nem adják, megsértődnek. Le kell szólni az árujukat, és alacsonyabb árat ajánlani. Akkor ők emlegetik az egész családfánkat, majd próbálnak meggyőzni, milyen jó is az a termék. Felülkínálják az ajánlatot, amelyre megint kell mondani egy árat. Sajátságos hangulata van, igazi arab piac!
– A tízéves kislánya, Szabina büszke az apukájára?
– Nagyon. Irakban Barbie babát vettem neki ajándékba, de a tábor elleni támadás során megsemmisült. Sajnáltam, hogy nem tudtam hazahozni. Az iskolában nemrég derült ki, mivel foglalkozom. A gyerekeknek fogalmazást kellett írniuk a szülők munkájáról, a kislányom meg leírta, apukám katona, külföldön is szolgált. A tanár néni megdöbbent, a kisfiúk meg felnéznek rám. Furcsa helyzet.
– Ha a híradóban iraki eseményekről lát beszámolót, mi az első gondolata?
– Jó itthon lenni, távol a fejetlenségtől. A második pedig az, hogy remélem, valamikor ott is béke, rend lesz. Visszalátogatnék a családommal mint turista, megmutatnám, merre is jártam. Mert Iraknak nemcsak olaja, hanem Tigrise, Eufrátesze is van, igaz, ma robbantások, merényletek színtere az egykor virágzó kultúra.
origo.hu
Sokkoló felvétel került elő a tragikus motorbalesetről – videó
