Munkáspárti képviselők, köztük miniszterek, volt miniszterek, a kormányfrakció vezető tagjai, de helyi alapszervezeti pártfunkcionáriusok is egyre-másra jelennek meg a képernyőn, írnak cikkeket vagy leveleket a lapoknak. A kép nem lenne teljes a tegnap megjelent, legfrissebb közvélemény-kutatás kimutatásai nélkül. A YouGov intézet szerint a britek 44, és a Munkáspártra szavazók 28 százaléka szeretné, ha Tony Blair a 26-án kezdődő pártkonferencián bejelentené lemondását, és azonnal beindítaná az új pártvezető, értelemszerűen a következő miniszterelnök megválasztásának folyamatát.
Nincs ma Nagy-Britanniában választópolgár, aki ne látná világosan, hogy Tony Blair miniszterelnök és Gordon Brown pénzügyminiszter, a Downing Street 10.-ben és 11.-ben lakó, „török átokkal” megvert két szomszéd között személyes ellenségeskedésig fajult a viszály. Ennek a gyűlölködésnek kettős oka van. A politikusok féltik pozícióikat, illetve mielőbb el akarják nyerni jutalmukat a majdani győztestől. Semmi sem tudja ugyanakkor garantálni, hogy ha Blairt Brown követi a kormány élén, nem fogja mélységesen megváltoztatni a Munkáspárt és a kormány alapállását egy egész sor területen.
Olyan vélemény is van, hogy Blair számára – aki csütörtökön csak annyit ígért, hogy ebben a hónapban jelenik meg utoljára vezető gyanánt a pártkonferencián – most már az a legfontosabb, hogy ne Brown kövesse a kormány élén. Hogy mennyi ideje marad miniszterelnökként, az egyre kevésbé függ az ő döntésétől, ha pedig személyes bosszúvágyból új választást ír ki, azzal tönkreteszi a Munkáspártot. A győztesnek látszó Brown dolga sem lesz könnyű, amikor be akarja gyógyítani a háború okozta sebeket.

Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!