Boldoggá avatták Salkaházi Sára testvért

Tanúságtétel, amely megvalósul az élet számtalan tettében, de főként és visszavonhatatlanul a Krisztus iránti hitből és hűségből vállalt halálban – foglalta össze Erdő Péter bíboros a keresztény mártíriumnak azt az értelmét, amely ráillik az embermentésért 1944-ben meggyilkolt Salkaházi Sárára, a budapesti Szent István-bazilika előtt tegnap boldoggá avatott fogadalmas nővérre.

Nemcsak a bazilika előtti Szent István tér, hanem az oda vezető utcák is megteltek a boldoggá avatási szertartás mintegy húszezer résztvevőjével. A VIP-helyeken ott láthattuk Szili Katalin parlamenti elnököt, Lomnici Zoltán legfőbb bírót, Mádl Ferenc volt köztársasági elnököt. Az ünnepi szentmisét bemutató püspöki karral és vendég püspökökkel szemben, legelöl a Szociális Testvérek Társaságának tagjai foglaltak helyet. E Schlachta Margit alapította női szerzetesi közösségnek ma 250 tagja van. Jelentős részük az elcsatolt országrészekben, továbbá az Egyesült Államokban, Kanadában, Kubában él; ők is nagy számban jöttek el, hogy jelen lehessenek a rend büszkesége, Sára testvér boldoggá avatásán. A zsidókat rejtegető fogadalmas nővért 1944. december 27-én a Duna hullámsírjába lőtték a nyilasok. Az ünnepi szentmise bevezető szertartása után Ruppert József piarista pap, a boldoggá avatási ügy római posztulátora ismertette Salkaházi Sára karitász- és misszióbeli, egyesületszervező, újságírói és hitoktató tevékenységét. Szólt arról, hogy a vértanúsághoz vezető következetességgel vett részt az üldözöttek menekítésében, miközben felajánlotta Istennek önmagát áldozatul azért, hogy közössége soraiból csak őt érje bántódás. Ezek után hirdette ki Erdő Péter, Magyarország prímása azt a pápai dekrétumot, amelyben XVI. Benedek jóváhagyja, hogy Salkaházi Sárát boldogként tiszteljék.
Erdő bíboros szentbeszédében hangsúlyozta: a most boldoggá avatott „nem magányos harcosa volt a szeretetnek, más kiváló egyházi személyekkel együtt végezte embermentő munkáját”. „Méltóságteljes, lassú, nagy keresztvetéssel fogadta a gyilkos golyót, mintegy beleöltözve a megfeszített Krisztusba, azonosulva azzal, akire ez a jel emlékeztet” – mondta. A prímás-érsek felidézte: a nándorfehérvári diadal 550., az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján nemzetünk megújulásért kell imádkoznunk. Megvilágította a népek közötti kiengesztelődés égető szükségességét társadalmunkon belül, de a népek között is, itt, a Kárpát-medencében.
A záróáldás előtt mondta el beszédét Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi. Magasztos alkalomnak nevezte a boldoggá avatást, és a zsidó felekezet Salkaházi Sára iránti hálájáról, tiszteletéről biztosította az egybegyűlteket. Leszögezte, pontosan tudja, „milyen veszedelmes feladat, példátlan hősies cselekedet volt a rémuralom idején zsidónak segítséget nyújtani, még inkább menedéket adni a reájuk leselkedő száz halál elől”. A mélységes Isten-hitet nevezte meg, mint amely szerinte erőt adhatott Salkaházi Sárának hősies cselekedetéhez. Berkecz Franciska, a Szociális Testvérek Társaságának általános elöljárója a szertartás végén kijelentette: Sára testvér utat mutat a mai nemzedékeknek az érték- és reményvesztés, a nemzeti és nemzetiségi villongások idején.