A Magyar Koalíció Pártja még augusztus végén kezdeményezte, hogy a szlovákiai magyarokat ért atrocitások miatt a parlamenti pártok közös nyilatkozatban ítéljék el a szélsőségeket és a gyűlöletkeltő megnyilvánulásokat. A kezdeményzést Mikulás Dzurinda nem támogatta. Meglepte a volt kormányfő magatartása?
– Nyolcéves közös kormányzás tapasztalatai alapján mondhatom, hogy engem különösebben nem lepett meg Mikulás Dzurinda, illetve pártja magatartása. Mi tudjuk csak, hogy a nyolc év alatt mennyire sok és kitartó munkánkba került, hogy választóinknak tett ígéreteinket teljesíteni tudjuk. És bizony, sok esetben nem is sikerült elérnünk még azt sem, amit a kormányprogramba bepréseltünk. Példaként mondhatnám a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvényt, amelyet az akkori pénzügyminiszter, a Dzurinda-párt egyik alelnöke akadályozott meg, vagy mondhatnám a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája kapcsán kialakult vitát, amely ugyancsak azzal zárult, hogy egyetlen törvényt sem tudtunk módosítani ahhoz, hogy a kisebbségek európai módon tudják használni anyanyelvüket. A kedvezménytörvény körül kialakult huzavonára mindenki emlékszik. Ezek olyan „emlékek”, amelyek alapján azt kell mondanom, semmi meglepő nincs jelenlegi magatartásukban.
– A külső szemlélőnek mindenesetre úgy tűnik, partnerek nélkül maradt a Magyar Koalíció Pártja. Miként tudja ilyen körülmények között érvényesíteni politikai akaratát?
– Nem mondanám egyértelműen, hogy partnerek nélkül maradtunk, már csak azért sem, mert a politikában mindig szükség van a párbeszédre, az egyeztetésekre, s ehhez adottak a partnerek. Tény, hogy ellenzéki szerep jutott számunkra a választások után, s bizony, ebből a pozícióból nehezebb lesz eredményeket felmutatni. Az MKP stabil és kiszámítható párt volt az elmúlt nyolc évben, s az marad a továbbiakban is. Választóink akarata, az ő érdekük védelme szab irányt most is a párt minden vezetőjének és parlamenti képviselőjének. Kapaszkodót pedig az ad, hogy a jelenlegi kormánykoalíció – ha nagyon szűkszavúan is – programszerűen kötelezte magát a kisebbségi jogok tiszteletben tartására, amit nekem személyesen külön is megismételt Dusan Caplovic úr, a kormány kisebbségi és emberjogi alelnöke, sőt együttműködésre szólított fel bennünket.
– A közhangulat viszont nem jó Szlovákiában, az MKP-t is súlyos vádak érik, többek között az is, hogy a nemzetiségi feszültséget politikai célokra használja fel. Mi várható, fokozódni fog a feszültség?
– Őszintén remélem, hogy a feszültség enyhülni fog, s nemcsak azért, mert a parlament elfogadta a nyilatkozatot, amely elítéli az extremizmust, és toleranciára szólít fel, hanem azért, mert megszólalt számtalan civil szervezet, a független értelmiségiek, s gyakorlatilag maga a társadalom hallgattatta el a szélsőségeseket. Őszintén hiszem, hogy az úgynevezett csendes többség a sajnálatos események hatására most már éber lesz, s minden olyan megnyilvánulást a csírájában fojtja el, amely a gyűlöletkeltésre irányul. Ami pedig az MKP-t ért vádakat illeti, nem tudok mást mondani, mint azt, hogy nincs semmi alapja, sőt logikája sem annak, hogy mi, kisebbségi sorsban élő magyarok szítjuk önmagunk ellen a hangulatot. A mi érdekünk a békesség és nyugalom, az a társadalmi hangulat, amit nyolcéves kormányzásunk idején sikerült biztosítanunk.
origo.hu
Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!
