Élő ág

Ezen a hétvégén a föld kilencvenkét országából érkeznek résztvevők Budapestre a Fokoláre kongresszusára. Tizenkétezer vendég ünnepli a félszáz évvel ezelőtt alakult Isten önkéntesei mozgalom jubileumát. Az előadások a testvériség gondolatával foglalkoznak. A kongresszus előtt Tóth Ilonát és Paolo Siniscalcót kérdeztük a Fokoláre múltjáról és jelenéről.
Magyar Nemzet: Hogyan alakult meg, hogyan fejlődött a Fokoláre?
Tóth Ilona: A mozgalom 1943-ban született, Chiara Lubich néhány társával a második világháború éveiben az olasz Trentóban újra felfedezte az evangéliumot, és arra törekedett, hogy életre is váltsa. Közvetlen emberi kapcsolatok építésével lassanként megváltoztatták a környezetüket. Igyekeztek követni az aranyszabályt: azt tedd mással, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek.
Magyar Nemzet: Sok más egyházi karitatív szervezetnek vannak hasonló célkitűzései.
Tóth Ilona: Isten ajándékainak azonos a forrása, de Chiara Lubich karizmájának eredetisége mégis megkülönbözteti a Fokolárét a többi szervezettől. Ennek egyik vonása, hogy a felebaráttal való konkrét kapcsolat révén igyekszik megvalósítani az evangéliumot.
Paolo Siniscalco: A Fokoláre a második világháború közepén, egy olyan pillanatban született, amikor a Nyugat erőtartalékai megcsappantak, és a nyugati kultúra krízisbe került. Ilyen körülmények között pattant ki a szikra, hogy a reményt kell elvinni a világnak az emberiség egyetemes testvérisége alapján. Sokak szerint napjainkban éppolyan drámai a helyzet, mint amilyen a világháború éveiben volt. Globalizáció, az iszlámmal való kapcsolat, gazdasági nehézségek – a világ életében ismét az árnyak kerülnek előtérbe. A Fokoláre mozgalom lényegi eleme a dialógus.
Tóth Ilona: A kereszténység közös élménye, hogy egy az atyánk. Az egyetemes testvériség újrafelfedezése és megélése meghagyja, sőt a dialógus révén megerősíti mindenkinek a saját identitását.
Magyar Nemzet: A Fokoláre történetében jelentős szerepe volt az 1956-os magyar forradalomnak is.
Paolo Siniscalco: Olaszország ugyanúgy szemlélte a magyar forradalom eseményeit, mint az egész világ. Volt némi megosztottság, hiszen nálunk működött Nyugat-Európa talán legerősebb kommunista pártja, s ez óhatatlanul a társadalmi vélemény polarizálódását eredményezte. 1945 után komoly gazdasági nehézségek mutatkoztak Itáliában, és erős támogatói voltak annak az elképzelésnek, hogy Olaszország csatlakozzon a keleti blokkhoz. Ezért a magyar forradalom eseményeit más szemmel nézték a Moszkvára figyelő kommunisták, illetve másként a nyugati integráció hívei.
Magyar Nemzet: Chiara Lubich reakciója azonban más természetű volt, mint a politikai pártoké.
Tóth Ilona: A magyar forradalom eltiprásának hírére XII. Piusz is felszólította a világot, hogy az emberiségnek vissza kell térnie Istenhez. Erre reakcióként Chiara Lubich felhívást tett közzé: „Ha létezik egy olyan társadalom, amely képes az emberek szívéből kitépni Isten nevét, akkor léteznie kell olyan társadalomnak is, amely képes Istent újra az őt megillető helyre tenni.” Ezzel indult az Isten önkéntesei mozgalom.
Magyar Nemzet: Az új mozgalom milyen kapcsolatban áll a Fokoláréval?
Tóth Ilona: Élő ága, tartóoszlopa, világi kifejeződése az alapgondolatnak. Az Isten önkéntesei a Fokoláre lelkiségét élik saját környezetükben, családjukban, munkahelyükön. Az első keresztény közösségek hasonló elvek alapján szerveződtek.
Magyar Nemzet: Magyarországon hány tagja van a Fokolárénak?
Tóth Ilona: Körülbelül ezer elkötelezett tag van, és tízezren élik valamilyen módon ezt a lelkiséget. Világviszonylatban mintegy százezer az elkötelezettek száma, és hétmillióan csatlakoztak a lelkiséghez. Itáliában a legerősebb a mozgalom, de Brazíliában és Dél-Amerikában is sok Fokoláre-tag él.
Paolo Siniscalco: Igyekszünk megélni a testvériség gondolatát. Budapesti rendezvényünknek is a testvériség lesz az alapgondolata. Új gondolatokat, új terveket, paradigmákat keresünk az emberrel, a világgal, az abszolútummal kapcsolatban. A testvériség gondolata kapcsán foglalkozni fogunk az igazságosság kérdésével is. Ez elvezet oda, hogy hogyan lehet megújítani a politikát. Nagyon fontos, hogy a kongresszus valamennyi témája mögött a hétköznapi élet konkrét tapasztalatai állnak. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a Fokoláre válaszai nem utópisztikusak, hanem nagyon reálisak.