Forradalom napról napra

Nov. 5., hétfő
ENSZ. Jó idő. Lövölde térnél áll a harc, továbbmenni nem lehet. Aknázzák a várost. Körtéren áll a harc.
(Lehel téri) templomot átlövik. Készülődés a pincében. Ég Pest. Az utcán már bizakodás. Erősödik a harc. Harc a Lehel-piac mögött. Éjszaka is folyik a harc. K. Lacival telefon. Rádió. Véres hétfő, hajnal, dörögnek az ágyúk, nem csöndesedik szörnyűséges acéltorkuk, idegesen keresem a rádión a szabad adókat. Szabad Kossuth még néma, a középhullámon (talán Bukarest hullámán) egy régi artikulálatlan hang bejelenti Kádár áruló kormányát, rettenetes, újabb vér, új rettenet, a szabad Magyarország hangját zavarják, mintha csak ezer malom köve recsegne-ropogna az éterben, egy hangfoszlányocskát sem lehet elcsípni. Reszket a kezem, s künn szakadatlan ugatnak a gépágyúk, a Keleti felől hallom a szörnyű lövöldözést, halál, halál, halál… Végre a londoni cseh adást elcsípem, az ENSZ határozatát felolvassák, nincs remény, amire az ENSZ-megfigyelő ideér, füstölgő romok s temető fogadják, otthagyom a rádiót, tehát befejeztetett, nincs tovább. Úgy érzem, hogy megfulladok, ki a négy fal közül az utcára. A ház előtt kisebb csoportokban ácsorognak, ijedt szemek, szótlanok, nem úgy, mint pár nappal ezelőtt. Beesteledett, sötét felhő ül a homlokukon. A Nyugati előtt tankok, ágyújuk felénk tátog, nem fedezzük magunkat, csak állunk dermedten. Fiatal szabadságharcos jön a templom felől. Puskája jobb vállán csővel a föld felé, madzaggal van átcsavarva a dereka, a hevenyészett övön kézigránát. Megáll egy pillanatra, tájékozódik, szembenéz az ágyúkkal, intünk neki, elsiet a Duna irányába. (Jászai – A szerk.) Gézával nekivágunk a Ferdinánd hídnak, arrafelé még szabad az út. Elfogyott itthon az élelem, ha eljutunk a Gorkij fasorba, az írószövetségben még kapunk krumplit. Kisebb csoportok, levert emberek ácsorognak mindenütt, a körtér előtt kiégett teherkocsi, még füstölög. Az Andrássyn nincs egyetlen lélek, a Bajza utcát azonban tankok erdeje zárja le, oldalazva igyekszünk a Bajza utca felé. A török követség épülete is belövést kapott, a felső ablakon csüng a roletta, a Bajza utca sarkán oroszok, nem szólnak, a hátunkba merednek az ágyúcsövek, előttük lépkedünk, talán nem lőnek, e pillanatban a hátunkon érezzük a tízezer ágyú csövét, mely Pestet szakadatlan vereti. A Lövölde tér felől géppuskasorozat. Szaladnak az emberek a kapu alá. Beugrunk az írószövetség kapuján. Visszafelé alig megyünk át a Ferdinánd hídon, aknák robbannak. Tehát aknázzák Pestet, fenevadak. Látom a becsapódó löveg tüzét, szemben a Podmaniczky utcában s a Nyugati épületén. Dél van. A gyerekek, asszonyok lemennek az óvóhelyre. Én fenn maradok. Látni kell Pest végpusztulását. Együtt pusztulunk. Egy tankosztag jön a Nyugati felől, a Lehel-piac mögött megállnak. Pillanatok alatt szörnyű tűzharc kerekedik. Közvetlen a ház előtt ropognak a géppuskák. A szabadságharcosok a házak kapuiban fedezik magukat. Még véletlenül se őket lövik. Vadul és könyörtelenül a házakat ágyúzzák. Rettenetes ágyútűz alatt áll a Lehel-piac. E pillanatban ágyúgolyó éri a közeli tornyot. Aztán a Lehel téri templom tövébe csap a golyó. Magasra csap a por. Egy ember szekeret húz a templom mellett. Kihajolok az ablakon s rákiáltok. Felel, de a második percben már lesodorja a légnyomás. Ágyúgolyó szakította át a templomot. A túlsó oldalamról lőttek. Az oltár felett mehetett be, s pontosan a kapu felett törte át a falat. Láttam, amint a homlokzat leszakadt, s a törmelék a házunk elé spriccelt. Az embernek nem lett baja, a kocsi pár percig gazdátlan, azután elviszi a gazdája. Délután három óra. Rettenetes percek. Ha nincs közben a templom, a mi házunkat találja el a golyó. Lassan esteledik. Öt óra, rettenetes ágyútűz. Pergőtűz. Ezek a vég órái. Nyolc óra, ég Budapest, talán Róma égése lehetett ily szörnyű és félelmetes. Egy pillanatra sem csillapodik az ágyúk rohama. A levegőeget piros röppentyűk szántogatják, világító rakéták nappali fényességgel lobognak, apokalipszis, az Üllői út lehet, mint egy üllőre vert pörölycsapás, úgy hallatszik a szüntelen dörgés, nem hunyjuk le a szemünket, nem megyek le a pincébe, odafekszem az ablak alá, látom a rettenetes lángnyelveket, s várom, hogy a végítélet beteljesedik.

Nov. 6., kedd
Napsugárral ébredő kedd; akarsz figyelmeztetni, tündöklő nap? Hidegen sütsz, szinte didereg jeges sugaradban a fenti világ. Hiába vártam a halált, látnom kell a mai nap szörnyű tusáját. Az esti rádióadások elbúcsúztattak bennünket. Nincs segítség. Egy pillanatra a remény szikrája: tűzszünet Szuezben, talán, talán, aztán az is szertefoszlott. Csak Izmaila térségében rendeltek el tűzszünetet. Anglia fogja viselni a világ előtt a szörnyű felelősséget. A napsütött Pest felett lökhajtásosok száguldanak. Rettenetes dübörgéssel. A Gellért-hegyen villan az ágyúk torkolattüze, hárompercenként. Hát még nem hullott ki a fiúk kezéből a fegyver, a rettenetes hétfő sem tudta megtörni erejüket? Hát még van remény?
Veresen kél a nap. Átlátszó tiszta a levegő. 6 óra. Erős géppuskázás a Kilián felől. Sorállás kenyérért. Beszélgetés: leteszik, nem teszik le a fegyvert. Bizakodás. Erősebb a harc, mint az első nap. Mindenütt fegyveresek járkálnak. Autókon is. Belelőttek a sorba állítólag. Este fél hatkor a Gyarmat utca lövetése, kb. kétórás pergőtűz.

Nov. 7., szerda
Az Andrássyig jutottam, beljebb állt a harc. Az Oktogonon orosz páncélosok. A felkelők személykocsikon átrobognak az Andrássyn. Kiragasztják a felkelők plakátját, s nézzük. Pontok. Állunk a közért előtt. Ruszki páncélosok. Szétszaladás. Kenyérért lőszert ad a ruszki. Rettenetes pergőtűz. Repülőgép, porfelhő. 10 percenként. Rádió: ami [amerikai] elnökválasztás. Bizakodás. Ég Budapest. Szép idő. Dobálják az orosz katonai parancsnok felhívását. Kitéve az Igazság 6-i száma. Kórház égése – 800 halott.
A kiadó tornyát lelőtték [New York palota]. Ignácz Rózsával telefon. Nyugodtan beszélnek az emberek, nincs mit tartani az ÁVO-tól.

Nov. 8., csütörtök
Ferdinánd híd, Lövölde tér, házak udvarán át, teniszpálya. Felkelők. Az írószövetség körül orosz páncélos, visszafutok. Újra át. Felkelő. Du. 4-ig tűzszünet. Elfogyott az orosz tankok olaja. Körül van fogva Budapest. Elemér u., felkelők. Támadnak egy épületet, ahol ávósok vannak. Az Igazság 7-i számát osztogatják. Halott fekszik a Liget sarkán. Tankok a Sztálin téren. Zugló. Gyarmat u. A templomba szaladtak be az emberek, s ott lőtték halomra őket. Sírok a templom körül. A kormány rendelete. Az élet normalizálása. Fegyvert leadni. Induljon a munka. Ég a Royal. Marx téren orosz tankisták körül. Nem vagyunk fasiszták, Kádár piszok, Nagy Imre emberei vagyunk. Sztálin fasiszta. Menjetek haza! Rablás a Nyugatinál. Fegyvert rejtenek el a Ferdinánd híd mellett.

Nov. 9., péntek
Fagyott. Veres az ég alja. Rettenetes füst Csepel felett. Végig Zuglóig. Vissza Elemér u. Kajetán. Divatcsarnok ég. Rablása. Menekülés gondolata. Rendőrség alakulása. Új gyalogosztag ruszki jön. Rombolás képe. Könyvet rakosgatnak. Cica a romokon. Elkeseredés. Egész éjjel szörnyű ágyúzás. Pergőtűz. Első beszélgetések: bizakodás.
ENSZ éjszaka döntött. Ázsia tartózkodott. Kenedit felhívom. Miért jutottam eszedbe?
Törökbálint: bizottság[-i tagok] helyükön maradnak.
Folytatjuk