Hadrianus palotája a romok alatt

Olvasónktól
2006. 09. 14. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mint volt hajógyári dolgozó, nagy érdeklődéssel olvastam a Magyar Nemzetben szeptember 8-án megjelent, Póczy Klára A Hajógyári-szigetről népszavazás előtt című cikkét. Nagyon szépen leírja benne a volt hajógyári dolgozók között Hadrianus-palotaként emlegetett épület birodalmi jelentőségét és egyedülálló művészeti értékeit.
Az építkezésekkel, az erőszakos, át nem gondolt beruházásokkal kapcsolatban szeretnék egy történetet elmondani, amivel majdnem tönkretették a helytartói palotát, és ma már nem okozna gondot az, hogy hogyan kellene megőrizni a múlt ezen felbecsülhetetlen értékét az utókor számára.
Mint közismert, a palota, amelynek a kiterjedése körülbelül nyolcvanszor száz méter lehetett, a hajóépítő csarnok (még ma is megvan) északi oldalánál helyezkedik el. Annak idején a működő hajógyárnak ezen a részén volt a profilacél cső- és lemeztároló területe. A nagy mennyiségű acélanyag egy iparvágányon, vasúton érkezett ide. A vagonokból egy mobil autódaru rakta ki és helyezte el a területen. Az 1970-es évek közepén az Angyalföldi Darugyár egy új típusú (úgynevezett N típusú), kikötői portáldarut tervezett a Szovjetunió számára. Ebből egy prototípus épült meg. Ezt a mintegy 40 méter magas portáldarut az akkori gyárigazgató utasítására ide, a lemeztérre kívánták telepíteni a daru üzemszerű kipróbálására, és egyben az autódaru kiváltására. A portáldaru mozgásához 100 méter hosszú és 15 méter nyomtávolságú sínpályát terveztek.
A darupálya pontosan a helytartói palota fölött helyezkedett volna el. Alapozásához egy 100 méter hosszú, 20 méter széles és 3–4 méter mély gödröt kellett volna kiásni. A palota maradványai jelenleg mintegy 2–3 méter mélységben vannak. Ami azt jelenti, hogy amennyiben megépült volna teljes hosszában a darupálya, ugyanakkora területen semmisült volna meg a helytartói palota. A munkálatokat (erőltetett ütemben, hogy a prototípust határidőre beüzemeljék) elkezdték, és a markológépek, légkalapácsok természetesen telibe találták a palota egy részét. Kiástak egy kb. 20x20 méter területű, négy méter mély gödröt. Felszínre kerültek a mozaikokkal kirakott padlók és falak. Ennek ellenére az igazgató utasítására a munkálatokat tovább akarták folytatni, természetesen az akkoriban divatos termelési érdekre való hivatkozással.
Úgy gondolom, hogy a palota épületében jelentős rongálást végeztek. A gyárban ekkor sok ember vitt el innen szuvenírként római kori bélyeges téglát és mozaikdarabokat. Szerencsére akadt egy ember a gyárban, aki a történteket bejelentette, úgy tudom, a területileg illetékes régészetnek. A régészek közbelépésére sikerült a további pusztítást megakadályozni. Ennek köszönhetően a tervezett darupálya nem épült meg, és a darut stabilan, az eddig kiásott gödröt kihasználva, ezen a helyen telepítették. A helyhez kötött, úgynevezett N típusú portáldaru pontos helyét a gyárról készített légi felvételek és gyári alaprajzi térképeken be lehet azonosítani.
A Hajógyári-szigeten várható elkövetkező nagy építkezési lázban nem árt majd a beruházóval szembeni óvatosság.
Sz. J.
Óbuda–Békásmegyer

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.