Hetes középkori temploma

Rejtőzködő Magyarország

Kaposvártól tizenegy kilométerre északnyugatra, a Somogysárd felé vezető út mentén, erdős dombvidéken található Hetes. A község hét utcájában 365 lakásban ezerszázötvenen élnek. Örvendetes, hogy félszázzal többen, mint az előző századfordulón; az utóbbi időben a közeli megyeszékhelyről is költöztek ide, akik nyugodt, csendes lakóhelyre kívánkoztak.
A különös helynév eredete a középkori magyar szokásjogban gyökerezik: köznévi előzménye az egyénileg termelő, félszabad paraszt – „hetes” –, aki hetenkénti három nap gyalogrobottal szolgált a földesurának. Árpád-kori okiratban már a tatárjárás előtt, 1237–40 között feltűnt a Hetes név Jakab somogyi főesperes összeírásában, a szóban forgó somogyi település neve pedig 1263-ban szerepel először írásban „Hethys” alakban. A középkorban a hatalmas történelmi Somogy vármegye erdei és települései többnyire a király birtokában maradtak, a szabad disznópásztorok és jobbágyok udvari szolgáltatásokkal tettek eleget kötelmeiknek. A disznót jelentő Szenyér, a Tikos, Szőlős, Meggyes, Egres, Babod, Zsitva nevű falvak, valamint Aszaló és Szakácsi településnevek mind-mind a királyi udvart élelemmel ellátó tevékenységre utalnak.
IV. Béla 1263-ban Herbord lovagnak adományozta a templomos helyként jegyzett Hetest. A falutól délre, a Kapos mentén fekvő Szentjakab bencés apátsága, északra a várispánság ősi székhelye, Somogyvár ekkoriban virágkorát élte, s a közöttük fekvő Hetes sem lehetett jelentéktelen hely. Ezt jóval később ugyan, de megerősíti, hogy Hunyadi Mátyás röviddel halála előtt, 1490-ben törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak adományozta, s a király a donációval együtt mezővárosi rangra emelte, vásártartási kiváltsággal ruházta fel a települést. Ez utóbbi jogát egészen a török időkig gyakorolta. Az 1563. évi defteren – adószedési listán – 40 portával szerepelt Hetes. Egy évszázaddal később, 1660-ban a pannonhalmi apát dézsmajegyzékének tanúsága szerint is lakott hely. Ekkor a csobánci vár tartozéka volt, a hódoltság elmúltával a Jankovich família birtokába került. Tőlük vásárolta meg 1842-ben gróf Somssich Pongrác, akinek utódai 1945-ig tartották meg hetesi uradalmukat. (A község első iskoláját Somssich Imre alapította, a most a család egykori barokk kastélyában működő intézmény 1996 óta az alapító nevét viseli.)
A település lakói többségükben katolikusok. Templomuk a hivatalos megyei műemlékjegyzék szerint 1756 és 1760 között épült – a reformátusok egyháza 1847-ben készült el. Az 1990-es évekig semmi sem mutatott arra, hogy a tisztán barokk stílusú katolikus plébániatemplom falaiban középkori előzmények lappanganak, legfeljebb a kelet felé tájolt sokszögű szentély formája sejtetett gótikus formát. A korábbiaknál alaposabb renoválás során azonban az épület déli oldalán előkerült egy kisebb méretű román kori jellegű és egy magasabb, egyszerű mérműves, csúcsíves ablak, illetve három további befalazott lőrésablak a szentély három oldalán. Ez utóbbiak mintha a dombtetőn álló templom védelmi célból történt, XVI. századi átalakítására utalnának. A szépen restaurált templom nyugati, órapárkányos harangtornya különösen finom arányú alkotás, s figyelmet érdemel Szent István király a főoltáron álló festett faszobra a kései barokk időkből.
Nem tudni, miféle véletlen – vagy hanyagság – műve, hogy a Vendégváró útikönyvsorozat Somogy megyét bemutató, 2000-ben megjelent kötete egyetlen szóval sem említi Hetest és látnivalóit: gyönyörű barokk kastélyát értékes növényzetű parkjával, valamint középkori eredetű műemlék templomát.