Ne csak a konvergenciaprogramban szereplő cégeket privatizálják a következő években, hanem egyebek mellett a Volán-társaságokat, a Magyar Posta Zrt.-t, a Magyar Villamos Műveket és a Szerencsejáték Zrt.-t is – ez az SZDSZ mellett működő Liberális Gazdasági Tanács kívánsága. Kóka János a szabad demokraták igényét forintosította is: évi több száz milliárd forintos bevételt remél a most még állami kézben lévő vállalatok eladásából a gazdasági és közlekedési miniszter, aki szerint az így befolyt pénzt az államadósság csökkentésére kellene költeni. A politikus szerint azért indokolt ezen vállalatok privatizációja, mert a magánkézben lévő vállalatok jobban működnek, mint az államiak. A nyereséges állami cégeket pedig azért érdemes eladni, mert azokért több pénzt lehet kapni.
Most arra keressük a választ, hogy indokolt-e a teljes privatizáció. Szükséges-e a gazdaság minden területén a magánosítás, illetve Európa fejlett gazdaságaiban mi is a helyzet? Konkrétan: mekkora az állami szektor részaránya Nyugat-Európában? Na és mi a különbség a zöldmezős külföldi beruházások és a közvagyon kiárusítása között?
Kézenfekvő, ha a témában nemzetközi szervezet jelentését vesszük alapul. Nos, a világ legfejlettebb országait tömörítő gazdasági szervezet, az OECD – amelynek hazánk is tagja – évente készít jelentéseket tagállamainak privatizációs folyamatairól. Ezek az elemzések Magyarországgal kapcsolatban már 1998-tól a privatizáció lezárultáról beszélnek. A kimutatások szerint a magyar gazdaság egyébként is „túlprivatizált”. Ugyanis több mint 90 százalék magántulajdonnal szemben kevesebb mint 10 százalék állami tulajdon áll a GDP részesedését tekintve. Ezzel szemben a Lajtán túl közel háromszor nagyobb az állami szektor részaránya, mint nálunk. Az unió legfejlettebb gazdaságaiban az állami szektor részaránya önmagában 20-25 százalék, az állami, önkormányzati és nonprofit szektor együttes aránya pedig 30 százalékra rúg. Magyarországon e három szektor együttesen teszi ki a 10 százalékot – a valódi állami vagyon aránya még ennél is alacsonyabb. A fentiek elméletileg azt erősítik, hogy a privatizáció elérte célját, kialakult a nagyobbrészt magántulajdonra épülő piacgazdaság. Vagyis a kormányoldalon már nem lehet azzal érvelni, hogy a piacgazdaság kialakulásához folytatni kell a privatizációt. Szakértőink szerint a megmaradt állami vagyon kiárusításának nincs ésszerű indoka. Erre az alábbi magyarázatok adhatók: a privatizáció hazai gyakorlata igazságtalan volt, hiszen olyan közvagyont adtak el egyetlen embernek vagy cégnek, amit sokan, hosszú idő alatt hoztak létre, az ellenértéket mégsem ők kapják meg, hanem az éppen hatalmon lévő kormány használhatja fel. Így ha megvalósul a teljes privatizáció, a bevételek zömét a kormány használhatja fel. Amennyiben megvalósul a szabad demokraták elképzelése, úgy még több alapszolgáltatás (posta, utazás) kerül külföldi tulajdonba, ágazatok válnak gazdasági gyarmattá. Ide tartozik az is, hogy minden fejlett ország küzd a monopóliumok kialakulása ellen, de a gazdaság bizonyos területein (energetika) elkerülhetetlen a monopólium kialakulása. A monopólium veszélyeit csak azzal lehet kiküszöbölni, ha állami tulajdonban marad. A magánkézben lévő, úgynevezett természetes monopólium pedig veszélyes a piac számára. Vagyis a piaci versenyre épülő gazdaságnak nemcsak nem feltétele a teljes privatizáció, hanem az árt a gazdasági egyensúlynak. Bármilyen meglepő, a magyarországi privatizáció során a magyar állam javait sok esetben egy másik állam vásárolta meg, bizonyítva, hogy megéri tulajdonosnak lenni. Például így került a hazai villamosenergia-ágazat többek között a francia állam tulajdonába.
S mi a helyzet a munkahelyekkel? Az eddigi összesítések alapján a mintegy háromezer privatizációs szerződésnek kevesebb mint 20 százaléka tartalmaz foglalkoztatási kötelezettséget, amely előírja, hogy a vevő két-három évig nem hajt végre leépítést. Ugyanakkor nemzetközi viszonylatban a foglalkoztatási garancia megjelenési aránya a szerződésekben 52 százalék. A honi privatizációban érintett egymillió munkahely közül több mint 800 ezer védelméről nem gondoskodtak, tehát ezzel a munkahelyek veszélyeztetetté váltak. A magánosítás folytatása tehát bizonyítottan munkahelyek megszűnésével és áremelésekkel jár, szemben a zöldmezős külföldi beruházásokkal, amelyek új munkahelyeket teremtenének.
A szabad demokraták régi fóbiája, hogy a magánkézben lévő cégek hatékonyabban működnek, mint az államiak. S a profitot termelő társaságokat pedig azért érdemes eladni, mert azokért több pénzt lehet kapni. Ezzel szemben az az igazság, hogy az állami vagyon tulajdonosa nem a kormány, hanem az ország. A kormány pusztán üzemeltetője, működtetője a közvagyonnak. Ha tehát a kormány azt állítja, hogy egy állami vállalat veszteséges, tulajdonképpen csak a saját üzemeltetői alkalmatlanságát bizonyítja.
origo.hu
Menczer Tamás: Ez még soha nem jutott eszembe! Avagy Magyar Péter ámokfutásának két hete, 1. rész.
