Káoszbrigád

A füttyögést, a közbekiabálást, a síppal, dobbal, kereplővel keltett zajongást soha nem tartottuk a véleménynyilvánítás elegáns, javallott, követendő formájának, ezért a miniszterelnök kampánykörútját „színesítő” tiltakozó demonstrációkat sem tudjuk tiszta szívből dicsérni vagy üdvözölni. Ugyanakkor megértjük a becsapottság, a kiszolgáltatottság, az elégedetlenség indulatos megnyilvánulásait, így semmiképpen sem ítéljük el azokat. A „jus murmurandi” a nép elidegeníthetetlen joga, főleg ebben a sajátos magyar demokráciában, ahol a hatalmat a legkevésbé sem érdekli a nép véleménye, csak és kizárólag a szavazata. Igazán megbocsátható illetlenség, ha a tömeg némi füttyel, kiabálással, csinnadrattával kíván nyomatékot adni saját mondandójának, ami láthatólag még így sem nagyon érdekli az illetékeseket. A tartalommal nem foglalkoznak, csak a forma háborítja fel érzékeny lelküket, mert mégiscsak skandalum, hogy számosan hangot adnak a kormánnyal szemben nemtetszésüknek, fütyülnek a miniszterelnök beszéde közben, ahelyett, hogy ámulva hallgatnák őt. Ilyesmire az emberek spontán nem képesek, nyilván az ellenzék hergeli őket, mert az ellenzék állandóan botrányt kavar, vandálkodik meg kiviszi az utcára a politikát. Az ellenzék (a jobboldal) képtelen európai módon viselkedni, nem úgy, mint a baloldal, mert ha az fütyüli ki a miniszterelnököt, az a civil kurázsi megnyilvánulása, s a baloldal akármelyik tüntetése, fáklyás felvonulása felemelő és magasztos demonstrációja a haladásnak és békeszeretetnek, ellentétben a jobboldal rettenetet keltő randalírozásaival. A baloldal háborog és hőbörög a „felheccelt” emberek rendzavarásai miatt, jóllehet akkora szüksége van minden ilyen „szélsőséges” akcióra, akár egy használható konvergenciaprogramra. Az egész kifütyülős cirkusznak bejáratott rituáléja van. A miniszterelnököt kifütyülik, amire azonnal reagál néhány szocialista bájgúnár, mondván, ilyen, a civilizált országokban elképzelhetetlen tettekre kizárólag a Fidesz uszítja az embereket, s felszólítják Orbán Viktort, hogy álljon elő, számoljon el, állítsa le, hívja vissza, vallja be, mondjon le…
A Fidesz tessék-lássék magyarázkodik, nem ők szervezik, nem ők mozgatják az embereket, nem ők szítják az elégedetlenséget, az állampolgárok képesek önállóan, maguktól is füttyögni meg kiabálni, nincs szükség a biztatásukra. Ám az MSZP tovább vádaskodik, állítja, bizonyítékai is vannak, akár be is mutathatnák azokat, de nem teszik, mert nem akarják megszégyeníteni az ellenfelüket, s egyébként is a fideszes „káoszbrigádok” végeredményben az MSZP malmára hajtják a vizet, mert a jóérzésű emberek szembefordulnak az agresszív politizálással és a tetőtől talpig kulturált szocialistákra fognak szavazni. (Ilyenkor az ember elgondolkodik: a Fidesz ennyire idióta lenne, hogy a maga kárára szervezne ellentüntetéseket?) Mindenesetre az MSZP hasznot húz a tiltakozó demonstrációkból: Gyurcsány minden helyszínen vérig sértett, mártírképet ölthet, elsütheti az erre a célra előre gyártott lapos vicceit, az MSZP kedvére rágalmazhatja a Fideszt, s ami a legfontosabb: mivel a kormánynak semmilyen épkézláb mondandója nincsen, legalább talál témát a kampányidőszakra. Miközben a demokrácia védelmezőjének pózában tetszeleg, hiszen fellép az „európai normáktól idegen”, „szélsőséges” megnyilvánulások ellen. Pedig – legyen bár indulatos és kevéssé szalonképes – nem a véleménynyilvánítástól kell óvni a demokráciát, hanem a gátlástalan hazudozástól, a választók becsapásától, az állampolgárok cinikus provokálásától. A kormány viselkedik méltatlan módon, nem az ellene tiltakozók.