Hétfőn, amikor a 9-11 ötödik évfordulóján az Egyesült Államok a New York-i és a washingtoni terrortámadások áldozataira emlékezett, a Fehér Ház vendégül látta Margaret Thatchert, Nagy-Britannia egykori tory miniszterelnökét. Az acélos akaratú és szókimondó Thatcher asszony Churchill után az Amerikához legközelebb álló brit kormányfő volt a XX. században.
Ez a keménység és Amerika-barátság jellemezte beszédét az emlékünnepségen. A 2001-es, Amerika elleni terrorakció „valamennyiünk ellen elkövetett barbárság” volt, mondta Margaret Thatcher. „Nagy-Britannia Amerika mellett áll az arcvonalban az iszlamista fanatikusok ellen, akik gyűlölik hitünket, szabadságunkat és polgárainkat. Ebben a harcban nem szabad meginognunk és nem szabad veszítenünk.”
Csakhogy Margaret Thatcher miniszterelnöksége óta több mint negyedszázad telt el, és ebből az elmúlt kilenc évet ellenzékben töltötték a toryk. Közben szaporán váltogatták vezetőiket, míg végre eljutottak David Cameronhoz, aki felismerte, hogy a Konzervatív Párt ugyanolyan átalakulásra szorul, mint annak idején a Munkáspárt, amikor Tony Blair az „Új Munkáspárt” jelszavával győzött. Cameron is beszédet mondott az emlékünnepen, Londonban az angol–amerikai hallgatóság előtt, de az „új toryk” hangján. Ő is kiállt az angol–amerikai „különleges kapcsolat” mellett, ő is az Egyesült Államok oldalán látja Nagy-Britannia helyét, de „sem Anglia, sem Amerika, sem a világ érdekeit nem szolgálja, ha mindenben feltétel nélkül azonosítjuk magunkat Amerikával”. A brit–amerikai barátság legyen Anglia részéről „szilárd, de nem szolgai szövetség”. Cameron megállapította, hogy Tony Blair alatt Nagy-Britannia „maximálisan exponálja magát, de minimális befolyása van a közös döntésekre”.
David Cameron tagadta, hogy Amerika-ellenesség beszél belőle, sőt elítélte az európai Amerika-ellenességet, ám ez aligha változtat azon, hogy Washington aligha fog egyhamar szóba állni vele.
origo.hu
Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!
