Idén ősszel emlékeznek meg a nyugat-ukrajnai város alapításának 750. évéről. Nálunk sokan még azzal sincsenek tisztában, milyen néven említsük. Számos újságban gyakran orosz nevét – Lvov – használják az ukrán Lviv helyett. Lebecsülése ez legnagyobb szomszédunk nyelvének. Sajnos feledésbe merült Ilyvó, a város régi szép magyar neve. Amikor Galícia fővárosa lett, a német Lemberg terjedt el a magyar szóhasználatban. Talán ez a legalkalmasabb, ezt a formát ismerik nálunk a legjobban, s utal arra az időre is, amikor egy államalakulatban éltünk, jelzi továbbá a város sajátos hagyományát, nyelvek és vallások tarka együttesét, lengyelek, ukránok, zsidók, örmények közös világát.
A XIII. században alapította Lemberget Daniló halicsi fejedelem, aki az új települést Lev fiáról nevezte el. Nagy Kázmér lengyel király csatolta 1349-ben Lengyelországhoz. A rutén vajdaság székhelyeként egyházi és kereskedelmi központ volt évszázadokon keresztül. Lengyelország első, 1772-es fölosztása után Galícia fővárosa lett. Innen irányította az országrészt a helytartó, itt ülésezett a tartományi gyűlés. Következő virágkorát az Osztrák–Magyar Monarchia évtizedei alatt élte. Az első világháború végén birtoklásáért heves harcot folytattak lengyelek és ukránok, a két háború között Lengyelország keleti metropolisa volt. A második világháború szovjet, német, majd ismét szovjet megszállása borzalmas pusztulást jelentett lakóinak. A gettóba hurcolt zsidóságot kiirtották; a lengyelek többségét elhurcolták, mások 1945 után elhagyták Lemberget. Sokat vesztett a város régi színeiből, hangulatából.
A függetlenné vált Ukrajnában azonban a nemzeti megújulás egyik központja lett a település, ahol számon tartják a közép-európai hagyományokat, a múlt épített emlékeit. A nevezetes jubileum előtt a Lvivszka Gazeta szeptember 6-án egész oldalon bírálta a világörökség történelmi városközpont átalakításának hamis modernizációs terveit – mintha látták volna a pesti Kálvin tér szörnyeteg üvegpalotáit.
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
