Lengyel fiataloknak 1956-ról

A szabadságért harcolni kell – hangzottak el a néhai II. János Pál pápa szavai tegnap Nowy Saczban, ahol az egykori pesti srácok és lányok idézték fel a mai fiatalok számára 1956-ot. Az ötven évvel ezelőtt Lengyelországban vendégeskedett egykori gyerekek A magyar felkeléstől a szabadságig – a generációk stafétája című konferencián meséltek életükről.

Talán kevesek előtt ismert tény, hogy 1956 őszén Lengyelország kétszer annyi élelmet, gyógyszert és pénzt küldött a magyarok számára, mint a többi ország együttvéve. Ötven esztendeje száz magyar gyermeket láttak vendégül itt, Nowy Sacz közelében, Krynicában, Zakopanében és Marcinkiewcén. A konferenciára ismét összejött „felnőtt gyerekek” köszönetet mondtak Lengyelországnak mindazért, amit kaptak, s emlékeztettek, a poznani felkelés nélkül nem lett volna ’56, a magyarországi forradalom nélkül nem alakult volna meg a Szolidaritás mozgalom.
„A következő évtizedek felelőssége, hogy a két keresztény nemzet egy közös keresztény Európáért dolgozzon” – fogalmazott beszédében Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, aki a főként fiatalokból álló hallgatóságnak beszámolt mindarról, ami Lakitelken történt a nyolcvanas évek végén. Mint mesélte, akkor ott, 1987-ben egyaránt jelen volt a poznani, az ’56-os, a prágai ’68-as és a lengyel Szolidaritás nemzedéke is. „Rendszerváltozás történt, még ha ez a rendszer most rossz is” – tette hozzá.
„Feladatunk, hogy megvédjük a történelem igazságait s a lengyel– magyar barátságot” – mondta ezt követően Engelmayer Ákos, a felkelés résztvevője, egykori varsói magyar nagykövet, visszaemlékezve, nem volt olyan költő a lerombolt Lengyelországban, aki ne írt volna arról, ami Magyarországon történt.
Bende Árpád krakkói magyar konzul emlékeztetett: a világ nem volt felkészülve arra, hogy segítsen, a szovjet tankok ezzel szemben megindultak. „Nagyon sok lengyel viszont mellénk állt, köszönet ezért” – zárta szavait.