Magyar politikai Szodoma és Gomorra

A politikai államcsőd már bekövetkezett, a pénzügyi-gazdasági csőd még várat magára. A demokratikus hatalomgyakorlás alapja a bizalom. Amelyik politikai erő elnyeri a választók többségének bizalmát, az a választási ciklus idejéig gyakorolhatja a hatalmat. A hatalom alapja a közmegegyezés, és nem pedig a fegyveres erőszak vagy az utcai megmozdulásokon felhergelt tömegek akarata. Ez a bizalom különösen fontos olyan időszakban, amikor a társadalomra nehezebb évek várnak, amikor a politikai vezetés a szebb jövő ígéretével a nemzetet arra kéri, hogy fogadja el a megszorításokat, amikor kevesebb kerül felosztásra a közösből, amikor több munkával, nagyobb erőfeszítéssel is csak csökkenő életszínvonalat, romló közellátást, lyukas szociális védőhálót lehet fenntartani.
Ilyenkor a legveszélyesebb, ha robban a közéleti bomba. Ha kiderül, hogy a választókat félrevezették, amikor a többség kénytelen ráébredni, hogy becsapták őket. Akikben megbíztak, akikről elhitték, hogy a legjobban fogják sorsukat igazgatni, azokról kiderül, hogy hazudtak „reggel, este meg éjjel”. A tények meghamisításával, rossz gazdasági mutatók visszatartásával, a szükségesnek tartott megszorítások eltitkolásával tévesztették meg a választók tömegeit. Lehet-e várni, hogy ebben a helyzetben elhiggyék az emberek a későbbi szebb évekről hangoztatott ígéreteket? Azt gondolják, sőt egyre hangosabban kimondják, utcai megmozdulásokon skandálják: ha hazudtatok nekünk a múltról, akkor a jövőről szóló ígéretekben sem lehet hinni.
A kilátástalanság a legveszélyesebb robbanókeverék. Már sor került a Szabadság téren az első súlyos incidensre. A zavargások hírére az amúgy is nehéz helyzetben lévő gazdaság megbénul, a tőke menekülni kezd, a gazdaság összeomlik, az államcsőd bekövetkezik.
El lehet-e még kerülni ezt a szcenáriót? Most még igen, de ez már a huszonnegyedik óra, annak is az utolsó pillanata. Nem is kellene hozzá sok, talán elég lenne tucatnyi tisztességes baloldali politikus, aki felismeri, hogy most lépni kell. Egészen biztos, hogy a politikusok között is vannak tisztességes emberek, a jobb- és baloldalon egyaránt, akik nemcsak a hatalom megszállottjai, akik nemcsak jól fizető egzisztenciájukat, parlamenti széküket féltik, hanem őszintén aggódnak az ország sorsáért. Mit érezhettek ezek a politikusok, amikor hallgatták a balatonőszödi kirohanásokat, amikor nem hunyhatták be szemüket, hogy lássák: saját széküket, pozíciójukat is hazugságoknak köszönhetik? Amikor a napnál is világosabb lett, hogy az országot egy erkölcsi hulla irányítja? Miért nem léptek már akkor? Habozásuk érthető, mert féltek a megbélyegzéstől, a sajtó veszett kutyáinak haragjától, az árulózástól, a rájuk zúduló szennytől.
De most már lépniük kell, ha nem akarják, hogy ők is a becstelen emberek sorsára jussanak. Ha tucatnyi parlamenti képviselő fellázad a baloldalon, akkor átbillen a parlamenti mérleg nyelve. Akkor már leváltható a miniszterelnök és kormánya, akár egy konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal is. Csak az a kérdés, maradt-e még néhány tisztességes ember Szodomában?
Rockenbauer Antal
Budapest

Nem hajlandó a lemondásra a kormányfő, nem vonja meg tőle a támogatását sem az MSZP, sem az SZDSZ. Az ellenzéki pártoknak ebben a kérdésben nem osztottak lapot, az államfőnek pedig nincs jogi lehetősége beavatkozni. De mit tegyen az a nép, amelynek sorozatban nem akarják meghallani kéréseit? Amely újra és újra azt kénytelen tapasztalni, hogy kérései, különböző petíciói nyomán a problémák megértése, a képviselőivel való szóba állás és a problémák megoldásának igyekezete helyett a hatalmi gőg, arrogancia falába ütközik? Mit tegyen demokratikus viszonyok között a nép, ha ismételten azt tapasztalja, hogy a demokrácia, éppen a hatalom gyakorlására általa megbízott képviselőknek (a nép szolgálatára felesküdött kormánynak és kormányfőnek) pökhendi, diktatórikus magatartása miatt nem működik?
A jelenleg regnáló kormány hazugsággal, a nép szándékos becsapásával jutott hatalomra. A kormány – élén a kormányfővel – minden udvarias, civilizált kérést lesöpör az asztalról. A népi kezdeményezések sorra a cinikus és arrogáns hatalommal találják szembe magukat. A bevallottan hazug kormányfő az ellene, tevékenysége és bevallottan hazug kormánya elleni megmozdulásokra, tüntetésekre úgy reagál, hogy „majd megunják, hazamennek”. Fel sem merül bennük a meghallgatás, a mérlegelés, a problémák megoldásának a kísérlete!
Meddig mehet még ez így tovább?
Ma, a magyar demokrácia működésének lenne győzelmi jele, ha a hazug és alkalmatlan Gyurcsány Ferencet és kormányát sikerülne eltávolítani a hatalomból, és új, valóban szabad – valóságos helyzetismereten és a pártok valós kormányzati terveinek ismeretén alapuló – parlamenti választások lennének. Most még van remény a békés, demokratikus megoldásra. Ehhez azonban az ország döntésképes vezetőinek, elsősorban magának a kormányfőnek, másodsorban a kormányt adó koalíciós pártoknak, parlamenti frakcióiknak józan belátására, felelősségérzetére, bölcsességére volna szükség.
Somogyváry Gyula
könyvtáros, középiskolai tanár,
hitoktató

Sajnálattal tapasztaltam a Gyurcsány-beszéddel kapcsolatban, hogy a lényeg valahogyan hangsúlytalan lesz, elsiklunk fölötte. Mert az ellenzék politikusait is meg lehet vádolni hazudozással. Pedig nem ez a lényeg, hanem az, hogy Gyurcsányék négy év alatt tönkretették a magyar gazdaságot az eszetlen gazdálkodásukkal.
A bíróságon elsősorban a bűncselekményt büntetik, a vádlott hazudozása legfeljebb a büntetés nagyságát növeli. Az nem lehet hivatkozási alap, hogy a meggondolatlanul felvett, drága kölcsönökből autópályákat építettünk, harci repülőket vettünk, nyugdíjat emeltünk, s egyebekre (mik azok?) elköltöttük az adófizetők pénzét. Ha a gyermekem azzal büszkélkedik, hogy mi mindent szerzett be (autót, drága tévét stb.), és mindezt hitelbe, nagymértékben eladósítva családját, akkor nem dicsérem meg őt, de különösen akkor nem, amikor az uzsorakamatok fizetése miatt a családja koplalni kényszerül.
Megyesi László
Budapest

A kirobbant morális válságból le kell vonni a szükséges következtetéseket, és nem „az országot kell megváltoztatni”, hanem a hazudozásokat és azokat a személyeket, akik Gyurcsánnyal együtt hazudtak, és nem csináltak semmit, sőt a hazának súlyos károkat okoztak. Én mégis örülök a „beismerésnek”, és kívánom: éljen Gyurcsány Ferenc, de nem miniszterelnöki minőségben.
Dr. Péter Béla
Budapest