Bár az eredményjelző azt mutatja, hogy ma veszítettem, azt nem jelzi, hogy mire leltem az elmúlt húsz évben… – kereste a szavakat könnyek között vasárnap Andre Agassi, miután az amerikai nyílt teniszbajnokság harmadik fordulójában 7:5, 6:7 (4-7), 6:4, 7:5-re kikapott a német Benjamin Beckertől, s ezzel befejezte a pályafutását. Az amerikaiak 36 éves klasszisa, aki az utóbbi időben rengeteget bajlódott krónikus hátfájásával, már korábban bejelentette, hogy az idei US Open lesz az utolsó torna, amelyen elindul. „Rátaláltam a hűségre, a kitartásra, az ösztönzésre, a lelkesedésre. Ezek vezettek a pályán és az életben, segítettek a sikerekhez, és ezek révén léptem túl a nehéz pillanatokon” – szólt elcsukló hangon az Artur Ashe stadion őt felállva ünneplő 23 ezres közönségéhez Agassi.
Tény, hogy akadtak nehéz pillanatai, 1997-ben a világranglista 141. helyére zuhant, és sokan már leírták, de ő ebből a helyzetből is talpraállt. S most igazán páratlan karrier végére tett pontot. Távozásával egyúttal lezárult egy korszak, amelyet leginkább Pete Sampras, Boris Becker és az ő neve fémjelzett. Agassi egyike annak az öt férfi teniszezőnek – a még a régi időkben ütögető Fred Perry, Don Bduge, Rod Laver és Roy Emerson mellett –, akik mind a négy Grand Slam-tornán diadalmaskodni tudtak. A modern érában ő szerepelt a legtöbbször GS-viadalon, szám szerint hatvanegyszer, ezek közül tizenötször játszott döntőt, és nyolcszor meg is nyerte (Australian Open: 1995, 2000, 2001, 2003, Roland Garros: 1999, Wimbledon: 1992, US Open 1994, 1999). Karrierje során egyéniben 870 alkalommal győzött, 276-szor hagyta el vesztesen a pályát, s ezzel Jimmy Connors, Ivan Lendl, Guillermo Vilas és John McEnroe mögött az ötödik helyen áll az örökranglistán.
Azt, hogy a sportág korszakos egyénisége, mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ő az egyetlen férfi játékos, aki három különböző évtizedben a legjobb tíz versenyző között volt az idényzáró rangsorban, és szintén páratlan, miszerint 18 különböző évben nyert tornát. Huszonöt évesen, 1995-ben állt először a világranglista élén, s ő a legidősebb, aki valaha vezette a rangsort: 2003. május 11-én 33 éves és 13 napos volt. Úgy búcsúzott, hogy most már csak a 39., ám a sportág históriájában a legszűkebb élmezőnyben a helye.
Menetelő világelsők. A két első helyen kiemelt világranglista-vezető, azaz Federer és Mauresmo sem hibázott, mint ahogyan a második kiemeltek, Nadal és Henin-Hardenne sem.
Eredmények: férfiak, 3. forduló (a 16 közé jutásért): Federer (svájci, 1.)–Spadea (amerikai) 6:3, 6:3, 6:0; Blake (amerikai, 5.)–Moya (spanyol) 6:4, 7:6 (8-6), 2:6, 6:3; Davigyenko (orosz, 7.)–Kubot (lengyel) 6:4, 6:1, 6:1; Roddick (amerikai, 9.)–Verdasco (spanyol, 22.) 6:7 (5-7), 6:3, 6:4, 6:7 (4-7), 6:2.
Nyolcaddöntő: Nadal (spanyol, 2.)–Novak (cseh) 6:1, 7:6 (7-4), 6:4; Juzsnyij (orosz)–Robredo (spanyol, 6.) 6:2, 6:0, 6:1. Nők, 3. forduló: Mauresmo (francia, 1.)–Santangelo (olasz) 6:3, 3:6, 6:2; Sarapova (orosz, 3.)–Lihovceva (orosz, 32.) 6:3, 6:2. Nyolcaddöntő: Henin-Hardenne (belga, 2.)–Peer (izraeli) 6:1,
6:0; Jankovic (szerb)–Kuznyecova (orosz, 5.) 6:7 (5-7), 6:3, 6:2.
origo.hu
Megkínoztak egy nőt a pátrohai horrorházban
