Megszállottan készült a szökésre, tudta, hogy egyszer sikerülnie kell – nyilatkozta szerda este az osztrák ORF televíziónak első nyilvános szereplése során Natascha Kampusch. Ismeretes: a lány tízéves volt, amikor 1998-ban iskolába menet Wolfgang Priklopil távközlési technikus elrabolta. Nyolc éven át Bécs közelében, a férfi Strasshofban lévő házának alagsorában, egy ablaktalan szobában élt, alig néhány kilométerre édesapja lakásától. Két héttel ezelőtt fogvatartója figyelmetlenségét kihasználva sikerült elszöknie. Priklopil néhány órával később egy vonat elé vetette magát.
Natascha története, csodás megmenekülése bejárta a világsajtót, mindenféle találgatások kaptak lábra, mígnem a lány úgy döntött, maga mesél kálváriájáról, és arcát is megmutatja.
A csinos, mostanra felnőtt nővé érett Natascha választékosan, megfontoltan, akár egy diákoknak magyarázó tanár válaszolgatott a riporter kérdéseire. Mosolygott, látszólag felszabadultan ült a kamera előtt. Csupán tekintete és időnként könnybe lábadó szeme árulkodott arról, hogy eddigi élete erősen különbözik kortársaiétól – adta hírül az AP.
A nyolc év alatt folyton azt kérdezte magától: miért éppen vele kellett ennek megtörténnie? Szörnyű volt – mesélte a lány –, hat négyzetméteres, vasajtóval elreteszelt cellájában úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt tyúk. Ez az igazságtalanság újra és újra a kétségbeesésbe kergette. Azt gondolta, örökre börtönében marad, ha szökési terve kudarcba fullad, ezért nem kockáztathatott. Igyekezett apránként megszerezni fogvatartója bizalmát, miközben arról fantáziált, hogyan zúzná szét a fejét, ha baltát kaparinthatna a kezébe. A lány úgy vélte: erősebb volt a férfinál, mert szeretetteljes családban nevelkedett.
Natascha részletesen beszámolt elrablása körülményeiről is: rosszkedvűen indult iskolába, mert előző este az édesapja későn vitte haza, és édesanyja haragudott ezért. Az utcán egy fehér mikrobusz követte, mire átfutottak az agyán az elrabolt gyermekekről szóló történetek, de úgy döntött: mégsem megy át a túloldalra. Aztán valaki a kocsiba tuszkolta, mukkanni sem volt ideje. Elrablója azt mondta neki, ha csendben marad, semmi bántódása nem esik, elmehet, amint megkapta a váltságdíjat érte.
Egy sötét veremben ébredt, tele volt dühvel és kétségbeeséssel: ütötte, rúgta a falat, úgy érezte, megőrül, ha azonnal nem engedik ki onnan. Erre azonban csak hat hónappal később volt lehetősége, amikor Priklopil megengedte neki, hogy felmenjen a lakásba, és megfürödjék. Később már naponta feljárhatott, tett-vett a házban, de amint végzett, nyomban vissza kellett térnie cellájába. Priklopil rázárta az ajtót akkor is, amikor elment otthonról vagy látogatója érkezett. A lányban valamiféle rokonszenv ébredt a férfi anyja iránt, aki mit sem sejtve, hetente elment a fiához, hogy takarítson, főzzön rá.
Újságot, magazint csak rabságának második évétől kezdve olvashatott, azokat is szigorúan cenzúrázva. Aztán hosszú kérlelés után kapott egy kis rádiót is, és néha televíziót is nézhetett. Natascha később kikövetelte, hogy megünnepeljék a név- és születésnapját, a karácsonyt, a húsvétot. Ilyenkor a férfi afféle engesztelésként ajándékot is vitt neki. A lány szerint elrablóját folyton lelkiismeret-furdalás gyötörte, de igyekezett elnyomni magában. Eluralkodott rajta a paranoia, attól rettegett, hogy Nataschának sikerült valamilyen módon kapcsolatba kerülnie a külvilággal.
Néha viccelődtek is. Wolfgang Priklopil gyakran emlegette: ha elfogják, húsz évig ki sem jöhet a börtönből. A lány ilyenkor azzal vigasztalta, hogy manapság a hatvanasok is jól tartják magukat.
– Az utcára többször kimehettem – folytatta a lány. – Priklopil szorosan mögöttem lépdelt, és megfenyegetett: megöl mindenkit, akivel szóba állok. Mély nyomot hagyott bennem az, amikor egy boltba lépve a kereskedő azt kérdezte, segíthet-e valamiben. Nem tehettem mást, visszamosolyogtam rá, és magamban azért könyörögtem, hogy olvassa ki, értse meg a tekintetemből: nagyon nagy bajban vagyok.
Szabadulása előtt egy hónappal, amikor közölte fogvatartójával, hogy nem bír így tovább élni, és megszökik tőle, a férfi azt válaszolta: ha megteszi, végez magával.
Natascha beszámolt mostani, titkos lakhelyéről is, ahol már sikerült hozzá hasonlóan nehéz sorú fiatalokkal és gyermekekkel összebarátkoznia. Örömmel újságolta el, hogy egyszer sötét szemüveg mögé rejtőzve pszichológusa kíséretében fagylaltozni is kisétált. Végül beszélt a vágyairól: arról, hogy szeretne megismerkedni vele egykorú fiatalokkal, olvasni, tanulni, találkára járni, egyszóval bepótolni mindazt, amit Wolfgang Priklopil elrabolt tőle.
origo.hu
Tragédia a Palatinuson: megrázó részletek derültek ki
