Nem tudhatjuk, melyik az utolsó csepp

Nem tudjuk sohasem a történelemben, mikor cseppen a pohárba az utolsó csepp. Ezt talán nem ártana a mai politikai vezetésnek is egy kissé meggondolni – mondta Glatz Ferenc egy tegnapi tudományos konferencián.

Még mindig nem mondjuk ki azt, hogy nemcsak a Rákosi– Gerő-klikk volt az oka az 1956-os forradalomnak, hanem az, hogy 1948 után egy kényszermodernizációs, a szovjet megszállás alatt kiépített proletárdiktatúra rendszerével a magyar társadalom nagy részét érdekeiben és érzelmeiben megsértették – mondta Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének igazgatója tegnap egy budapesti konferencián. Mint mondta, megbántották a mezőgazdálkodó társadalomból a közép- és nagygazdaság felé irányulókat az úgynevezett kulákozással; az ipari középréteget, amelyik üzemeltette az elosztást; a régi középosztályt, valamint a szakmunkásokat azzal, hogy „munkásarisztokratáknak” tekintették őket.
Még mindig azt hisszük, hogy csak a Rákosi–Gerő-klikkhez tartozó kommunisták voltak azok, akik az ország népét megsértették. Még mindig nem mondjuk meg, hogy mindazok, akik 1949-től vezető szerepet játszottak a proletárdiktatúrában – a pártközpont tisztviselői, a helyi vezetők, a rádió és a Szabad Nép újságírói –, részesei voltak annak a diktatúrának, amelyet 1956-ban a nép le akart vetkőzni – hangoztatta Glatz. Mint kifejtette, azért lett a néhány városra és egyetemekre korlátozódó mozgalomból országos mozgalom, mert „nem tudjuk soha a történelemben, mikor cseppen a pohárba az utolsó csepp”. Megjegyezte: „ezt talán nem ártana a mai politikai vezetésnek is egy kissé meggondolni”.