Oroszország stabilitása egész Európa érdeke

Európa csak úgy válhat világhatalmi tényezővé, ha az eurázsiai geopolitikai tér visszanyeri természetes egységét, egy irányba húz. Oroszország stabilitása Közép-Európának is érdeke, amit minden jel szerint Budapest felismert. A két ország közeledése még az Orbán-kormány utolsó évében megkezdődött, az azóta tartó, hisztériáktól mentes keleti politizálás pedig a térség országai között egyértelműen felértékelte Moszkva szemében Budapestet. A kétoldalú kapcsolatokat jól kivehetően egyfajta gazdasági pragmatizmus jellemzi, fogalmaz Ljubov Siselina, a moszkvai Gazdaságkutató Intézet Közép-Európával foglalkozó vezető munkatársa, az Oroszország és Közép-Európa az új geopolitikai realitások között címmel a napokban zajló, 6. tudományos konferencia egyik fő szervezője.

Oroszország keresi a helyét az átalakuló geopolitikai térben. Hol lehet ez a hely?
– Először is ennek meg kell felelnie Oroszország méreteinek, tradícióinak, a világban hagyományosan betöltött kulturális szerepnek. Sokan felemlegetik a birodalmi gondolkodást, ebben azonban semmi sértő sincs, minden ország szeretne birodalom lenni, ám ez keveseknek adatik meg. Oroszország ma nem határozhatja meg magát szuperhatalomként, de a kilencvenes évek mélyrepülésének is vége, így valahol e két véglet között találhatja meg azt a bizonyos helyet. Ez felel meg a világ új reáliáinak és Oroszország állapotának egyaránt. A posztszovjet térség többi országától megkülönbözteti, hogy világhatalom, amely felelősséggel jár. E kihívások teljesítésének legfontosabb feltétele az ország belső megerősödése, elsősorban a gazdasági és demográfiai problémák leküzdése. A jelenlegi konjunktúrában alapozhat az olaj- és gázszektorra.
– Sokakban Oroszország magára találása régi félelmeket ébreszt, a megváltozott világban azonban Európa éppen egy normális, stabil, erős Oroszországban érdekelt…
– Így van, Oroszország feltámadása nem jelenti, hogy világhatalmi ambíciókat táplálna, ami jó alapot ad a partnerségre. Ez Nyugat-Európának is érdeke, hiszen kontinensünk csak úgy válhat világhatalmi tényezővé, ha az eurázsiai geopolitikai tér visszanyeri egységét. Oroszország stabilitása Közép-Európának is érdeke, hiszen csak egy erős ország tudja feltartóztatni a Közép- és Dél-Ázsia felől a fegyver-és kábítószer-kereskedelem, a terrorizmus terjedésében, az illegális migrációban megtestesülő veszélyt.
– Az ország helykeresése az újra felfedezett Közép-Európát is érinti. Melyek itt Moszkva érdekei?
– Oroszország immár nem diktál ebben a térségben, ideje volt azonban, hogy Nyugat felé tekintve e köztes régiót is észrevegye.
– Mennyiben zavarja a kapcsolatok újrafelvételét e térség jól kivehető atlanti irányultsága?
– A régió erős atlantizmusa arról árulkodik, hogy ezek az országok az Európai Unió tagjaiként sem érzik biztonságban magukat, ezért Amerikában keresnek külső támaszt. Sajnos, ez nem erősíti az európai integrációt, s az EU-t függő struktúrává teszi. A kormányváltás után Németországban és az unió magját képező államokban általában felerősödtek a proatlantista tendenciák. Ez új jelenség az Európai Unióban, amely inkább az integráció elmélyítését célzó akarat gyengüléséről árulkodik.
– Ha Oroszország és Közép-Európa viszonyát vizsgáljuk, látható, hogy az utóbbi időben mennyire megszerette a Kreml Budapestet, s viszont. Mivel magyarázható ez?
– A kétoldalú kapcsolatokban valóban észrevehető egyfajta pozitív irányú elmozdulás. Ebben szerepe van annak, hogy a két országban hatalmon lévő elitek múltja, gyökerei hasonlóak, az úgynevezett komszomolista vagy KISZ-es csapat megerősödése a rendszerváltást megelőző évekre tehető. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy bizonyos történelmi okoknál fogva a nemzeti-konzervatív erők megjelenése viszonylagosan új jelenség országainkban (Oroszországban különösen), ezért ezek a körök nehezebben találnak partnert az együttműködésre. Ezeket a pártokat teljesen új, az elmúlt másfél évtizedben a politikai porondra lépett személyek jelenítik meg, ezért országaink eme áramlatai között a kapcsolatok gyengén fejlettek. Ám nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Magyarország megértette, az uniós tagság nem csak előnyökkel jár, s ebben a helyzetben kitörési pontot jelenthet számára az orosz piac. Ez a közeledés egyébként az Orbán-kormány utolsó évében megkezdődött.
– Ez utóbbiról kevés szó esik, talán azért, mert magyar részről talán még mindig túl nagy szerepet játszanak a belpolitika szempontok a külkapcsolatok alakításában is…
– Ez kétségtelen, s nem könynyítette meg e helyzetet, hogy Putyin elnök budapesti látogatására sajnálatos módon éppen a magyar választási kampány idején, ráadásul az ellenzék vezetőjének érezhető mellőzésével került sor.
– A kapcsolatok ennek ellenére fejlődnek, különösen észrevehető ez az energetikai együttműködésben.
– Igen, a kétoldalú viszony alakításában jól kivehető egyfajta gazdasági pragmatizmus. Tény az is, hogy nyugodt, hisztériáktól mentes keleti politizálása a térség országai között felértékelte Moszkva szemében Budapestet.
– Ez a Kreml szempontjából érthető, ám ha a pragmatizmusnál tartunk, milyen előnye származhat Magyarországnak e kapcsolatból?
– Ezt elsősorban Budapesten kell tudni, a kapcsolatok fejlődésének gazdasági hozadéka azonban egyértelmű. A viszony nyugodt politikai légköre a magyar vállalatok előtt simábbá teheti az utat az oroszországi befektetések felé. Az is előnyökkel járhat, ha Magyarország egyfajta kisebb híd lenne energetikai téren nyugatra. Budapest mindenképpen kapott egy esélyt, egyelőre azonban a jövő kérdése, hogy mit tud ebből kihasználni.