Mikor érett meg önben az elhatározás?
– Gyakorlatilag már a mostani szerződésem aláírása pillanatában. Két olimpiai győzelem után a harmadikat még meg kell célozni, mert különben soha nem derül ki, sikerült volna-e vagy sem. De újabb négy év már kizárt, annál sokkal embert próbálóbb ez a munka. Az egészségemre is figyelnem kell, mert a szövetségi kapitányi lét eléggé leamortizálja az embert.
– Csak sejti, hogy így van, vagy érzi is?
– Ennek a megállapításához elég egy tükör, nem vagyok vak. Athén előtt azt mondtam, az olimpiáig semmi más nem érdekel, most ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy Peking után minden elképzelhető, csak az nem, hogy magyar kapitány maradok. Lehet, hogy gyerekekkel foglalkozom majd, vagy külföldi, olasz, spanyol, esetleg görög klubhoz szerződöm…
– …a szerbet valamiért kifelejtette?
– Szerbiába nem mennék a világ minden pénzéért sem, de szerintem nem is hívnának. Ahhoz túlságosan komoly a rivalizálásunk, és tisztességes ember nem harcol egyik nap a kurucoknál, másik nap a labancoknál.
– Athén után olasz, amerikai és ausztrál kapitánynak is csábították. Hasonló feladatot most sem vállalna, csak hogy mondjuk egy évvel Peking után ne kelljen a magyar válogatott ellen meccselnie?
– Ez az egyik ok. De attól még, hogy klubnál dolgozom, nemzetközi kupameccsen akkor is ott lennének a másik oldalon az én drága játékosaim. Az is fontos szempont, hogy így szerződhetek akár egy évre is, kapitányként viszont négy-öt évet kellene aláírnom.
– Egy olasz sztárcsapat irányításánál, ahol hetente nyomja az eredménykényszer, miért rázósabb a magyar kapitányi poszt? Hiszen egy évben körülbelül kéthavi munkával jár és a legrosszabb esetben is második helyezéssel az aktuális világversenyen…
– Hadd jelezzem: az én munkám eredménye is, hogy a csapat a legrosszabb esetben is második. Emellett a két hónap sem két hónap, legfeljebb annyinak tűnik. De például a két nyári világverseny között örülök, ha egy, esetleg két hetet tölthetek póló nélkül.
– Tíz éve él itthon, előtte viszont ugyanennyit töltött Olaszországban. Hiányzik a külföldi lét, az ottani életforma?
– A külföld iránt nincs nosztalgiám, az olasz életforma viszont tényleg kedvemre való, legalábbis az a része, hogy ott mintha nem is lenne elintéznivalója az embernek. Itthon pedig naponta kétszer merül le a mobiltelefonom. S olykor én is.
– Tegyük fel, Pekingben sorrendben harmadszor is olimpiát nyer a magyar válogatott! Ön minden bizonnyal nemzeti hős lesz, a munkaadói, a játékosok és a szurkolók pedig nem győzik kérlelni, hogy maradjon. Tényleg nem rugaszkodna neki a negyedik ciklusnak?
– Ötven fölött, a negyediknek? Legyünk már realisták.
origo.hu
Mesterségem címere – felismeri, melyik foglalkozásról van szó?
