Sült krumpli hóviharban

Internetes fórumra küldött hozzászólásként indult, később többtucatnyi honlapon megjelent egy Kanadából érkező levél, mely az augusztus 20-i tragédia kapcsán tapasztalt hiányosságokat elemzi. A szerző, Farkas Roland jelenleg a kanadai katasztrófavédelem munkatársa – az egykori honvéd százados családjával azt követően vándorolt ki, hogy felmondott az afganisztáni magyar katonai missziót bíráló nyílt levele után. A Honvédelmi Minisztérium honlapján ma is olvasható egy amerikai tanulmány alapján írt korábbi elemzése a klímaváltozás következményeiről és az ezzel járó feladatokról.
Emergency Management Ontario (Ontariói Sürgősségi Igazgatóság – EMO) a neve annak a kanadai hivatalnak, amely katasztrófahelyzetekben védi a lakosságot, menti a javakat, illetve segít a károk felszámolásában. Amikor pedig nincs baj, akkor segíti a felkészülést. Az EMO honlapján kisfilm mutatja be, hogyan viselkedjünk váratlan természeti csapások idején, tanácsokat kapunk arra, milyen túlélőcsomagot állítsunk össze otthonunkban, és természetesen előrejelzéseket, illetve menekítési terveket is találunk a jövőbeni esetleges katasztrófákhoz.
A hatóságnak van egy magyar munkatársa is Farkas Roland egykori honvéd százados személyében. A fiatalember családjával együtt azt követően vándorolt ki Kanadába, hogy meghurcolták a honvédelmi miniszterhez intézett internetes segélykérő levele kapcsán, melyben szóvá tette az afganisztáni katonai misszióban tapasztalt hiányosságokat. A vizsgálóbizottság ugyanis megállapította, hogy a télen kiküldött naptejek szavatossága nem járt le, a katonák nem forgalomból kivont golyóálló mellénnyel teljesítenek szolgálatot, és nincs szükség a más nemzetek által a járműveken használt drótvágó eszközökre sem, melyekkel a kifeszített acélkábelek ellen védekeztek. A sok millió forintért kifejlesztett, a terepjárók platójára felszerelt légvédelmigéppuska-állvány azért nem dönthető megfelelően, nehogy a katonák lelőjék az autóban ülő társaikat – igaz, így a közelről támadókat sem tudják lelőni. Az eset után a százados leszerelését kérte, a minisztérium (mely a szaktárca akkori kommunikációs igazgatója szerint azért hozta létre internetes fórumát, hogy mintegy tükörbe nézve lássa a hiányosságokat, és mód legyen a parancsnoki vonalon megakadt észrevételek vizsgálatára) megszüntette honlapján a fórumot, és hasonló kommunikációs lehetőséget azóta sem biztosít az érintetteknek.
A jelenleg Magyarországon tartózkodó Farkas Roland nem akar nyilatkozni kanadai munkájáról, és sajnálja, hogy hozzászólásnak írt levele ilyen komoly karriert futott be a magyar virtuális térben. Megfogalmazott gondolatai azonban közérdekűek és elgondolkodtatóak, ezért fontosnak tartjuk, hogy a Magyar Nemzet olvasói is megismerjék őket.
Az egykori százados levelében kifejti: Kanadában harminckétféle lehetséges katasztrófát azonosítottak a szakemberek (hő- és hideghullámok, hóvihar, árvíz, özönvízszerű esők, orkán, tornádó, robbantás, áramszünet, nagy tüzek, nukleáris baleset stb.), és mindegyikre megakadályozási, felkészülési, válaszadási és kárelhárítási terveket dolgoztak ki és gyakoroltak be. Az ottani katasztrófavédelmi központban riasztás esetén (a műveleti központ magasabb készültségbe helyezése mellett) riadóztatni kell a vészhelyzeti szerveket (rendőrség, mentők, tűzoltók stb.), az illetékes minisztériumokat, állami szerveket és veszélyes üzemeket is. Kanadában a cégeknek üzletvitel-folyamatossági tervük (business continuity plan) van katasztrófák bekövetkeztére, enélkül üzletet sem kötnek velük az állami szervezetek – még a McDonald’s is megköveteli beszállítóitól, hogy vészforgatókönyvük legyen például arra, hogy mínusz negyven fokban, hózivatarban vagy áramszünet esetén hogyan fogják mirelit krumplival ellátni éttermeit.
Kanadában nem az amerikai típusú egyszemélyi döntéseket részesítik előnyben, tudjuk meg a levélből, hanem a „hozzuk össze a szakembereket” típusú rendszert. Katasztrófa esetén a környezeti erőforrások minisztériuma veszi kézbe az irányítást, és azonnal kapcsolatba lépnek a közbiztonsági minisztériummal, a közlekedésüggyel, az egészségüggyel és más minisztériumokkal. Több szálon is beindul a riasztás, értesül róla a helyi önkormányzat (polgármester) és a kormány összes felelős szerve, de a rendezvényt szervező cég is. Itthon a New Orleans-i gátszakadásos hurrikánkatasztrófánál csúnyán leszerepelt, amerikai FEMA típusú egyszemélyi-egyrendszerű módszer dívik, csak itt is ugyanaz a baj: sosincs meg az az „egy”, és felelősök sincsenek. Jogos a kérdés, miért nem készítenek a városházán augusztus 20-ra katasztrófavédelmi tervet, amelynek a megelőzéssel foglalkozó részében ott lett volna a helye a meteorológiának is? A vihar mellett nagy tömegek elleni terrorista támadásra hogy van felkészülve a főváros?
Farkas Roland levele szerint egy ilyen tervben óriási szerepe lenne a BKV-nak és a közintézményeknek a menedék biztosítása szempontjából (mint ismert, több fővárosi szállodába és közintézménybe nem engedték be a pánikszerűen menekülő embereket arra hivatkozva, hogy összesározzák a padlót), de konkrét feladatuk van a biztonsági őröknek, a segélyszervezeteknek, a kutató-mentő szolgálatoknak és a többi érintettnek. Kulcskérdés az oktatás: Magyarországon csak néhány órában lehet tanulni katasztrófavédelmet, azt viszont egyetlen összevont tanszék helyett sok helyen. Az országot egyre több természeti csapás és emberi mulasztásból (butaságból, bürokráciából) adódó katasztrófa éri. Most a kettő kombinációja történt – fejezte be levelét az egykori százados.
A Honvédelmi Minisztérium hivatalos oldalán még most is olvasható Farkas Roland egy korábbi cikke, amelyet – a honlap szerint – tavaly márciusban írt az egykori százados. A Pentagon titkos (?) jelentése című írásban az amerikai vezetés számára készült klímaváltozás-elemzést mutatja be a szerző, aki az utolsó fejezetet a Magyarországon is levonható tanulságoknak szentelte. A kisebb valószínűségű, de bekövetkezése esetén komoly következményekkel járó eseményekre való felkészülés lényege „elképzelni az elgondolhatatlant”, tehát eddig soha nem tapasztalt meteorológiai-környezeti jelenségekre kitalálni a legkisebb veszteséggel járó megoldást. Az amerikai jelentés alapvető megállapítása az, hogy a jövő háborúit inkább a túlélésért folytatott küzdelem, mintsem a vallási, ideológiai vagy nemzeti büszkeség fogja indukálni, vagyis kimondatlanul is kimondja, hogy nem sikerült biztosítanunk a fenntartható fejlődést, a globális gazdaság kinőtte a földi ökoszisztémát. A tanulmány különben nagy vihart kavart Európában is, hiszen 2010 és 2020 között állítólag Európát sújtja majd leginkább a klímaváltozás a kontinens északi részét fűtő Golf-áramlat miatt, mely a globális felmelegedés következtében megáll. David King, a londoni kormány tudományos főtanácsadója szerint a legrosszabb esetben 2080-ra harmincszorosára nő a szigetország áradásveszélyeztetettsége (a mostani százévenkénti áradás helyett háromévente következhet be ez a csapás), és a Temze védőgátjainak átszakadása három és fél millió embert veszélyeztet. Európa többi országa sem jár jobban: 2007-re viharok rongálják meg Hollandia parti védőgátjait, lakhatatlanná téve az ország nagy részét. A vízért folytatott küzdelem is hamarosan realitássá válik, hiszen az egy főre eső vízmennyiség negyven százalékkal csökkent 1970 óta, egymilliárd ember nélkülözi a megfelelő ivóvízellátást, valamint kétmilliárdnyian szennyezik közvetlenül a természetet és önmagukat a szennyvízelvezetés hiánya miatt. A szennyezett víz miatt terjedő fertőzések – tífusz, kolera, mocsárláz, trópusi náthaláz – következtében évente harmincmillióan betegszenek és ötmillióan halnak meg, főként Ázsiában és még többen Afrikában.
A jelentés leszögezi: a gazdag országok, így az USA és Európa erőddé válnak, távol tartva az emelkedő vízszint által elárasztott, növénytermesztésre alkalmatlan területekről érkező több millió bevándorlót. Dél-Európát az afrikai menekültek veszélyeztetik, de a skandináv országok lakói is dél felé indulnak majd az extrém hidegek elől. A jövő nyertesei (a tanulmány „forrásokkal rendelkező” országoknak nevezi ezeket) és vesztesei („kevésbé szerencsés országok”), vagyis a gazdagok és a szegények között ennek következtében kiéleződik a harc, a béke szavatolása érdekében pedig ismét az atomfegyverekre támaszkodnak majd.
A környezeti menekültek már most többen vannak, mint „politikai” társaik: az 1990-es évek végén huszonötmillióan menekültek el természeti csapások következtében (huszonkétmillió volt a „hagyományos” okokból menekültek száma), 2050-re pedig a globális felmelegedés 150 millióra növeli számukat! Százhetvenmillió embert érintett természeti csapás 2001-ben, mely események kilencvenhét százaléka a klímaváltozással hozható összefüggésbe. Már nem is az a kérdés, hogy bekövetkeznek-e a tudósok által megjósolt meteorológiai-környezeti jelenségek, hanem az, hogy miként készüljünk rájuk. A jelentés megállapítja, hogy a klímaváltozás nagyobb veszélyt jelent a terrorizmusnál – az egész egyúttal nemzetbiztonsági kérdés is, melynek kezelése katonai probléma lesz. A szélsőséges természeti események országok közötti konfliktusokká fajulhatnak, ebből adódóan a haderő első számú feladata továbbra is az ország területi szuverenitásának megőrzése.
Az amerikaiak megoldásként azt javasolják, növelni kell a környezeti diplomácia szerepét, és államközi szerződések megkötését sürgetik, biztosítva az egyes erőforrásokhoz való hozzáférési jogot. Javasolják a határellenőrzés fejlesztését, és bevezetnék a „sebezhetőségi mutatókat”, melyek egy adott ország klímaváltozással szembeni védekezőképességét mutatnák meg. Kiemelten kelleni kezelni a földtudományokat, tökéletesíteni a modellezési eljárásokat, és klímatervek, vagyis vészforgatókönyvek elkészítését javasolják, ugyanakkor szó sem esik az alapproblémák kezeléséről.
Farkas Roland az amerikai tanulmány ismertetése után felteszi a kérdést: mi hogyan készülünk ezekre a problémákra? A háborús veszélytől eltekintve van-e válaszunk az alacsonyabb szintű és fegyveres összecsapásokhoz még nem vezető problémákra, mint például a szélsőséges időjárás által okozott ellátási hiányosságokra, az ebből következő polgári elégedetlenségre, a migrációs és menekülthullámokra? Jelenleg a haderő természeti és ipari katasztrófa következményeinek elhárításában való részvétele az „egyéb” feladatok közé tartozik, ugyanakkor – a százados szerint – a hadsereg szállítóhelikoptereit többször vonták már be oltási feladatok végrehajtásába, mint szövetségesi műveletekbe. A békefenntartó küldetésekben sem fordult meg több katonánk, mint a gátakon, és ez a jövőben várhatóan még inkább így lesz. Méltóbb helyet kell találnunk az ilyen feladatoknak stratégiáinkban, kiképzési terveinkben, a beszerzésekben – vélekedik a százados, hozzátéve: a Kárpát-medence Európa árvizektől leginkább fenyegetett területe, Magyarország felszínének több mint felét, a megművelt földek kétharmadát fenyegetik az ár- és belvizek. Az áradás elleni védekezést nehezíti, hogy – bár nálunk éves átlagban kevesebb csapadék hullik, mint Nyugat-Európában – az időjárás változékonyabb, a kontinentális és a mediterrán hatás hátráltatja a meteorológiai előrejelzés pontosságát. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai igazolják, hogy szélsőséges időjárási helyzetben akár aszályos években is kialakulhatnak nagy árvizek.