Szakmunkáshiány tekintetében a legerőteljesebben az építőipari ágazat érintett, mivel e területen már jelenleg is mintegy ezerötszáz betöltetlen állást tartanak nyilván a munkaügyi központok. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a 2007-től várhatóan jelentősen uniós források nagy része jórészt éppen az építőipari fejlesztéseket fogja fellendíteni, vagyis a szakmunkásigény erőteljesen növekszik. Az építőipari ágazati párbeszéd bizottság által készített tanulmány egyenesen arra a következtetésre jut, hogy 2013-ra mintegy kétszázezer építőipari és húszezer faipari szakmunkás hiányozhat a gazdaság fejlődésének és versenyképességének fenntartásához. Lőrincz Leó, az Állami Foglalkoztatási Hivatal főigazgató-helyettese lapunknak nyilatkozva elmondta: a több mint hatvan napja betöltetlen és szakmunkaerőt igénylő munkahelyek listáját a kereskedelem és vendéglátás vezeti 2500 fős igénnyel, az építőiparban 1500 főt alkalmaznának, ezt követi a vas- és fémipari ágazat, ahol 1300 szakmunkást keresnek. Jelentősnek mondható még az 1100 fős szakmunkásigénnyel fellépő könynyű- és ruhaipari ágazat.
Gárdus Zsuzsanna, az Adecco Kft. személyzeti tanácsadó társaság ügyvezető igazgatója ugyanakkor úgy látja, hogy szinte minden területen és régióban nagy a hiány szakmunkásokból. Mint mondta, a gépgyártás területén főként lakatosok, CNC-esztergályosok, gépkezelők, kovácsok és technikusok hiányoznak, az elektronikai ágazatban a műszerészek, gépbeállítók, karbantartók és technikusok, hiány mutatkozik még vegyészekből és technikusokból, illetve szinte minden építőipari szakmában szakmunkáshiányról beszélhetünk.
Azokban a régiókban van szakmunkáshiány, ahol a rendszerváltás után valamiféle ipar fennmaradt, vagy valamiféle fejlődés beindult, vagyis Budapest és a Dunántúl északi része a Budapest–Székesfehérvár–Győr tengely mentén beszélhetünk e problémáról – közölte Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem docense. Mindhárom munkaerő-piaci szakértő egyetértett abban, hogy a szakmunkáshiány fő oka a megfelelő mértékű és minőségű szakmunkásképzés hiánya. Lőrincz Leó szerint a jelenlegi helyzetet gyakorlatilag az okozza, hogy nem megfelelő a szakképzés és a munkaerőpiac összhangja. Emellett kevésnek tartotta az olyan gyakorlati képző intézményt, ahol a diákok egy-egy szakma fortélyait is elsajátíthatják. Modláné Görgényi Ildikó, a Nemzeti Szakképzési Intézet főigazgató-helyettese ehhez hozzátette, hogy vannak olyan szakképesítések, amelyekről nincs reális képe sem az ifjúságnak, sem a szülőknek, illetve pedagógusoknak. A jobb munkaerő-piaci kilátás ellenére – elhelyezkedési lehetőség és kereset – a szakiskolába jelentkezők száma elmarad a felvehető, a gazdaság szereplői által igényelt tanulólétszámtól. Hozzátette: emellett előfordul olyan eset is, hogy lemorzsolódnak a tanulók. Például az elmúlt tanévben a 9. osztályban 12 százalékkal, a 10. évfolyamban pedig 7 százalékkal. Éppen ezért – mondta Modláné Görgényi Ildikó – a kormány a szakiskolai fejlesztési programban olyan tananyag-, módszer- és eszközfejlesztést hajt, illetve hajtott végre, amely egyrészről a tanulói motivációt, másrészről az eredményeket pozitív irányba változtatja.
Vitatta e megállapítást Gulyás László, ugyanis szerinte meg kell különböztetni a mennyiségi és a minőségi szakmunkáshiányt. Mint mondta, a minőségi hiány azt jelenti, hogy bár papíron képeztünk száz asztalos szakmunkást, ők valójában a felét se tudják annak az ismeretanyagnak, amit mondjuk 50-60 évvel ezelőtt tudott egy asztalos szakmunkás. Ennek szerinte az oka egyszerű, mégpedig az, hogy a képzés teljes mértékben elsilányult. Ezért úgy gondolta, hogy vissza kellene állítani a képzési időt kettőről három évre, azért, hogy legyen elegendő idő az adott szakmát megtanítani. Emellett rávilágított, hogy az a szakoktató, aki tényleg ismeri a szakmát, az a piacon ténylegesen gyakorolja a szakmáját és ezzel sok pénzt keres. Az a szakember pedig, aki nem tud megélni a piacon, elmegy szakoktatónak. – Ez színtiszta kontraszelekció – fogalmazott az egyetemi docens. A megoldás szerinte az, hogy meg kell fizetni a szakoktatói státust, és akkor azok is elmennek tanítani, akik értik a szakmát. Gondként vetette fel, hogy a gyakorlati szakképzési helyeken a szakmunkás diákok leggyakrabban „favágó” munkát végeznek, aminek nem sok köze van a szakmához. A telefonszerelő szakmunkások két éven keresztül ásnak és kábelt fektetnek, aztán megkapják a szakmunkáspapírt és kis túlzással még nem láttak telefont szétszedve.
A cégek a szakmunkáshiányra úgy reagálnak, hogy oktatási szerződéseket kötnek az iskolákkal, anyagilag, szakmailag, szakmai gyakorlati lehetőséggel próbálják támogatni az iskolákat, hogy a frissen végzett diákokat azonnal alkalmazni tudják – mondta az Adecco Kft. ügyvezető igazgatója. Emellett – tette hozzá – gyakran belső tréninggel képzik az embereket, végső esetben a piaci átlagnál magasabb fizetéssel próbálják elcsábítani más cégektől, s külföldi munkaerővel igyekeznek pótolni a hiányt.
origo.hu
Kétéves magyar kislányt gázoltak halálra
