Tibeti lelkek

Könyvesház

Gyerekkorom egyik kedves olvasmánya volt A rejtelmes Tibet, amelyben egy angol leírja, hogyan ölték meg a tibetiek a betolakodókat szöges nyeregbe ültetve őket, testüket kötelekkel szétfeszítve. Milyen igazuk volt! Valamikor a hetvenes évek elején-közepén, amikor épp hamvasista korszakomat éltem, kezembe került Tibeti misztériumok című könyve. Mint fordító szerepel benne, szerző nincs. Az egészet az ujjából szopta.
Tolvaly Ferenc tizedik kötete nem ilyen. Egy nagy terv második (talán legnehezebb) állomásáról szól ez a könyv. Az egyetlen hiba – ha van ilyen –, hogy néha a külső út leírása (Laura, egy amerikai nő, Congka, a szerzetes és a kínai susogó szájába adva) túl részletes. A benső út sokkal többet mutat meg Tibetből és a szerzőből. Az El camino (Az út), a nyolcszáz kilométeres spanyolországi Szent Jakab-zarándokútról szóló mű kultuszkönyvvé lett, a fiatalok kezükben a kötettel járják be az utat. Tibetbe kevesen fognak eljutni, ha lesz még Tibet. Ezért kell az a sok leírás és magyarázat.
A történet egy borászról szól, aki Tibetbe utazik, meg egy Laura nevű amerikai nőről, aki szintén a csöndet keresi, egy Congka nevű szerzetesről, aki már megtalálta, meg egy kínai susogóról, aki sohasem fogja.
Ez a zarándoklat minden zarándokútnál többet követel az embertől. És nem csak a Kaliásza szent hegy magassága miatt. A csillagok szinte karnyújtásnyira. „Tibetben milliárd lélek ragyog a ritka levegőben a fejünk fölött. Sehol sem ilyen tiszták a fénylő lelkek.” Itt egy igazi zarándokút négy évig tart.
Az egyes szám első személyben beszélő borász gyerekkori, erdélyi emlékei kerülnek elő a veszedelmes úton, és van, hogy Krisztushoz imádkozik. De tudja: Lhászában egy évben 3031 órát süt a nap. A tibetiek érzékiek és játékosak, mint a gyerekek. Tibetben nem létezik csoda, maga Tibet az. A magyarokról, őseinkről is szól ez a könyv. Csomáról is. Merj gyáva lenni! Az egyik legfontosabb mondat a könyvben. Itt, az élet és halál közti térben. „Úgy érzem, mintha soha többé nem kéne továbbmennem, és itt maradhatnék örökre”, beszéli magában a főhős. Közben medvecukorillatot érez a gyermekkorából. „Ne kapkodj – mondja neki Congka. – Ne légy olyan, mint a bolond, csélcsap nyugati ember. Ne akarj meditálni. Csak tűnődj.” Már itthon kapja meg a levelet, amelyben ez áll: „Nézem a távolban a felhőket, és tudom, hogy van valahol a végtelen vízben egy csepp, mint Tibetben a lélek.”
Ez Tibet, amely magányos, talán a végső menedék, állítja a szerző. A Tibetben a lélek a csendről szól. A csend a lélek nyelve. El kell olvasni ezt a könyvet.
Aki pedig lusta, vagy csak fiatal, annak ott a hasonló című film, hangos könyv, CD és album.
(Tolvaly Ferenc: Tibetben a lélek. Kelet Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 2950 forint)