Utószó

Ilyen előzmények után Gyurcsány Ferencről már nem illik írni, döglött lóba az ember nem rúg bele. Ami viszont megjegyzést érdemel, ez a leharcolt ember még mindig hetyke nyilatkozatokat tesz. Szóval Gyurcsányról nem. Nem, nem, soha! Talán a szeptember végéről kellene írnom Petőfi után szabadon, az pártsemleges, sajtóper sem lehet belőle. Az utcai harcok hál’ istennek már elültek, az utolsó vízágyút is kilőtték. Szóval szeptember végén vagyunk, és jön az október elseje, az önkormányzati választások napja, Fletóék már vacognak, nem szeretnék a helyükben lenni… „De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérci tetőt.” A tüntető tömegek energiáját tisztelem, irigylem, ahogyan naponta kimennek a térre, a terekre, végre talpra állnak. Fletó, stop! Az ember kétségbeesve figyeli, hogyan próbál kievickélni a szaftos dagonyából ez a jóllakott milliárdos – én kevés esélyt adok neki. Gyakorlata ugyan van az ilyesmiben, nekünk viszont a tűrőképességünk megkopott. Most kellene pontot tennem a cikk végére. Meg Gyurcsány mögé is. A szó a stúdióé…