Varsó visszavág

Varsónak nincs igazán jó sajtója Nyugaton amióta a lengyel Jog és Igazság párt megnyerte a választásokat. Az elmúlt héten az országot vezető ikrek egyike, Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök látogatott Brüsszelbe, hogy javítsa a Varsóról kialakult negatív képet. A liberális Nyugat nem alaptalanul aggódik a Kaczynski fivérek miatt, akik egy olyan családban nőttek fel, ahol a szülők a második világháborúban részt vettek a nácik elleni ellenállási mozgalomban és sohasem fogadták el az ország kommunista hatalmi berendezkedését. Az ikrek e tradíciót kívánják folytatni. A brüsszeli tartózkodása során a Financial Timesnak nyilatkozva Jaroslaw Kaczynski azt mondta, hogy posztkommunista alapokon lehetetlen egy jól funkcionáló demokráciát teremteni, és az országnak széles körű reformokra van szüksége. Ezalatt a lengyel miniszterelnök elsősorban a kormányszervek és közintézmények vezetőinek lecserélését érti, mely folyamat már meg is kezdődött. Jaroslaw Kaczynski az 1990-es években, Lech Walesa elnöksége idején kabinetfőnök volt, ekkor jutott arra a mély meggyőződésre, hogy Lengyelország korrupt posztkommunista hálózatok kezében van. Pártja, a Jog és Igazságosság nem fogadja el a Szolidaritás és a hatalom között 1989-ben kötött egyezményt, amely meghagyta a korábbi politikai struktúra hatalmát és befolyását.
Az ennek felszámolására irányuló kísérlet a liberális Nyugatot a legnagyobb aggodalommal tölti el, ami első pillanatra érthetetlennek tűnhet. A magyarázat pedig egyszerű, a posztkommunisták valójában sohasem voltak kommunisták, a meggyőződéses kommunisták már a hatvanas-hetvenes években kiszorultak a hatalomból, és helyüket olyan, mondjuk „technokraták” foglalták el, akik a politikai ideológiát csak eszköznek használták hatalmi céljaik megvalósítása érdekében. Amikor azután az egyik ideológia kikopott, úgy váltottak át a másikra, mint, ahogy tavasszal egy télikabátot lecserélnek. Mivel már Moszkvához való hűségüket is bizonyították, sokkal megbízhatóbbak az Európai Unió szemében is, mint az újonnan keletkezett akár valóban baloldali vagy jobboldali pártok. Ez utóbbiak ugyanis ilyen vagy olyan ideológia alapján, de a nemzet vagy a bérből és fizetésből élők érdekeit képviselik, és mindkét szempontból ellenszenvesek a neoliberális eszmerendszerre épülő Európai Uniónak.
Jaroslaw Kaczynski most Brüsszelben igyekezett megvédeni a lengyel álláspontot. Elutasította például a gazdasági populizmus és nacionalizmus vádját, mondván, hogy a költségvetési deficit három százalék alatt van és a gazdaság dinamikusan növekszik. Visszautasította azokat a vádakat is, hogy kormánya intoleráns lenne a homoszexuálisokkal szemben. E vád azért merült fel, mert a miniszterelnök bátyja, Lech Kaczynski varsói polgármester korában nem engedélyezte a büszke melegek felvonulását. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy más elképzelései vannak Európáról, mint amit az alkotmány megfogalmaz, tehát néhány pontját újra kell tárgyalni. A tárgyalások végén José Manuel Barroso bizottsági elnök azt mondta, nem aggódik amiatt, hogy Varsó ne lenne elkötelezett a közös európai értékek mellett. Ez bizonyára így is van, kérdéses azonban, hogy ki határozza meg a közös európai értékeket: a demokrácia megkerülésével létrehozott Európai Bizottság vagy Európa nemzetei?