A kútmérgező lelke

Metróval jöttem haza egyik este a Kossuth térről – azokban a napokban, miután a Fidesz is meghirdette tüntetéssorozatát. Hogy ki beszélt éppen, már nem emlékszem, de egy kép a metróról ma is elkísér. Egy vékony, harminc-negyven év közötti cigányasszony ült velem szemben, hoszszú farmerszoknyában, fehér pólóban, suhogós dzsekiben. Nyakában nemzetiszín szalag, amit a tüntetők viselnek. Csuklóján nemzetiszín gumi karkötő. Egyedül volt. Kihúzta magát, de láthatóan zavarban volt, feszengett. A demonstráció számára a Kossuth téren nem ért véget: egészen addig tartott, míg hazaért. Az összetekert zászlóikkal utazók mosolyogtak rá, de ő nem vette fel a szemkontaktust sem. A Kálvin térnél eltűnt a leszállók tömegében. Ki nem mondott szavak, gesztusok maradtak utána.
Teleki László romaügyi államtitkár az olaszliszkai lincselés kapcsán most arról beszél: tulajdonképpen a jobboldal tehet az egészről. Merthogy a Kossuth téri „törvénytelenségek”, az alkotmányos keretek feszegetése a minta a szabályszegéshez. A vérengző vadállatként viselkedő cigányok, akik gyermekei szeme láttára verték agyon a köztiszteletben álló tanárt, csak a rossz példát követték. Az ingyenes Metro újság publicistája odáig ment, hogy ha a Kossuth téren lehet engedély és számla nélkül ételt-italt árusítani, uszítani, akkor miért ne lehetne lincselni, azaz: ölni Olaszliszkán.
A téren egyébként az első árusok cigányok voltak. Tejesládákban hozták ki a leárazott dobozos sört, darabját háromszáz forintért adták. Az ár a tévészékház ostroma alatt ötszáz forintra szökött. Se számlatömb, se pénztárgép nem volt náluk. Az asszonyok jártak nejlonszatyrokkal a közeli éjjel-nappali boltba pótolni a fogyatkozó árukészletet, hogy a veszedelmes, uszító beszédek hallgatósága, a randalírozó fasiszták szomjan ne vesszenek. A cigányoknak a hajuk szála sem görbült meg, még csak rossz szót sem kaptak senkitől. Kimondottan jól érezték magukat a „szélsőjobbosok” között.
Az úgynevezett haladó baloldal – élén a liberálisokkal – úgynevezett mértékadó értelmiségiek asszisztálásával, most brutálisabb háborúba kezdett, mint amilyen az Orbán-kormány alatt, a zámolyi romák felhasználásával folyt. És ha a közbeszédet ismét eluralják az általuk szuggerált hamis sztereotípiák, annak beláthatatlan következményei lesznek. Az agygyalu pedig már beindult: a lincselő cigányok félnek a bőrfejűektől, szegények elbujdostak az erdőbe – olvasható a szívszorító tudósítás az egyik lapban. Egy gyermeküket már elvesztették, meg lehet érteni, hogy felindultak, mikor látták, hogy – láss csodát – ugyanazon a helyen, ugyanúgy kerül életveszélybe a másik. Teljesen meg lehet érteni őket…
A Népszabadság arról értekezik, az ügy kapcsán egy antropológus szavait citálva, hogy az olaszliszkai tragédia legfőbb oka nem a lincselők állatiassága, hanem a többségi társadalom gonosz intoleranciája – melyet a lapunkban megjelenő uszító hangú publicisztikák különösen gerjesztenek. (A Népszava című pártlap szélsőséges, uszító fröcsögéséről már nem is beszélve.) A megélhetési jogvédők – akik minden cigány gyereket ért vélt vagy valós sérelem miatt a pedagógus fejét követelik, és minden megvert, a családtagok által megalázott pedagógust meghurcolnak, a szakmájához nem értő, rosszindulatú rasszistának kiáltanak ki – most azt mondják: nincs etnikai vonzata a történetnek, hacsak nem a „fehérek” faji elnyomása, ami alatt a cigányok sínylődnek, s ami ellen a maguk sajátos módján időnként fellázadnak. Most szó sincs demonstrációról a fajgyűlölet ellen, szó sincs a valós okokkal és következményekkel való szembenézés követeléséről.
Azok, akik az elnyomást és a tolerancia hiányát emlegetik Olaszliszka kapcsán, és azt érzékeltetik: az úgynevezett cigány– magyar feszültségnek a magyarok fajgyűlölete az oka, politikai és egzisztenciális okokból hazudnak. És ebben az sem zavarja őket, hogy a hamis képzetek táplálásával tényleg lángba boríthatják az országot. Majd a szélsőjobbal flörtölő Fidesz nyakába varrják azt is, ahogy Teleki László politikai államtitkár tette a lincselés kapcsán. Miközben ostorozzák a többségi társadalmat állítólagos előítéletei miatt, egy olyan kormánynak tolják a szekerét, amely gyakorlatilag semmit sem tesz a konfliktusokat kiváltó kulturális egyenlőtlenség felszámolásáért. Ugyanis – bármennyire is szeretnék a kérdést egyesek etnikai és gazdasági síkra terelni – a gondok oka kulturális. Mindig is az volt, s ami a legszomorúbb – ezt azok is tudják, akik ennek ellenkezőjét állítják.
Jó okuk van a hazudozásra: így két legyet lehet ütni egy csapásra. Egyrészt lelkiismeret-furdalást lehet gerjeszteni a többségi társadalom jóérzésű tömegeiben, ami megbénítja érdekérvényesítő képességeiket: ezzel féken lehet tartani őket. Másrészt pedig stabil szavazóbázist lehet építeni a kisebbségiek között. Hogy ne jöjjön létre a társadalmi feszültségből a robbanás, az a szintén hatalomfüggő dreszszúra alatt tartott rendőrség feladata. A hatalmi játszmában ez hasznos taktika: csakhogy az árat rövid és hosszú távon az egész társadalom kénytelen megfizetni. Emberéletekkel akár, ahogy ez történt most Olaszliszkán vagy korábban Tiszacsegén és Zámolyon.
Pokorni Zoltán nemrégiben arról beszélt: a Gyurcsány-csomag egyik súlyos következménye az oktatásügy területén az óvoda- és bölcsőderendszer elsorvasztása lesz. A Fidesz szakpolitikusa szerint elképzelhető, hogy csak az iskolára előkészítő utolsó óvodai évet fogja finanszírozni az állam, a többit fizessék ki az önkormányzatok. Mindenki tudja, hogy az önkormányzatok milyen fenntartási nehézségekkel küzdenek, milyen anyagi helyzetben vannak. És azt is tudja mindenki, hogy egy gyermek életében az első hat év sorsdöntő: amit akkor nem tanul meg, szinte lehetetlen bepótolni. Az esélyegyenlőtlenség ebben az életszakaszban betonozódik be. És itt nem pénzen megvehető javakról van szó, hanem arról, hogy egy gyermek megtanul-e beszélni, a többiekkel kommunikálni, a fogkefét használni, konfliktusait kulturáltan rendezni: hogy kap-e esélyt ahhoz, hogy elsajátítsa az alapképességeket, amiktől későbbi szocializációjának sikere függ. Azokat a dolgokat, amiket családjától nem kaphat meg. Hogy ne legyen belőle lincselő… Nem segélyeket kell osztogatni, nem a szegregáció ellen kell szélmalomharcot folytatni, nem a többségi társadalmat kell fajgyűlölettel vádolni, hanem mindenhol biztosítani kell az ingyenes bölcsődei, óvodai ellátást. Nem szabadna hagyni, hogy Olaszliszkából Zámolyt fabrikáljon a balliberális politikai elit. Nem szabadna hagyni, hogy ez a tragédia újabb, immár tényleg robbanásveszélyes frontvonalakat nyisson meg. Ki kellene mondani az igazságot, és vissza kellene adni a pénzt, a becsületet, az erkölcsi hitelt az iskoláknak, az óvodáknak, a pedagógusoknak és a jogkövető polgároknak.
A cigányasszony a metrón kihúzta a derekát, de mégis feszengett a nemzetiszín karkötőben. Tüntetőtársainak szimpátiája nem talált utat hozzá. Félő, hogy ha az ország ezen az úton megy tovább, sohasem fogja felemelni a tekintetét. Ez a hatalmon lévő szociálliberális elit és értelmiség holdudvarának eltussolhatatlan felelőssége.