A Nap-kelte bojkottja

Miközben a honi közszolgálati televíziózás újabb mélypontját, az Egy válság vágóképei című Gyurcsány-apoteózist sugározták a nemzeti főadón (a máltai futballkatasztrófánál is létezik mélyebb bugyor), azon tűnődtem: mit fog írni minderről az avatott médiaszociológus, Vásárhelyi Mária? Nyilván semmit. Kell a tinta a Hír TV alázására, gyalázására. A sánta eb mögött kocogó miniszterelnök egyszer már hat percre kibérelte a köztévét (mondanivalója nem volt, viszont ugyanabba a díszletbe akart állni, mint Bush elnök); most meg harmincra bérelte ki. Minőségi különbség tehát nincs, legfeljebb mennyiségi – gondolhatják a független médiatudorok. Voltaképpen a saját logikája szerint minden nap a kormányfőnek kéne szolgáltatni a műsort: ha az elkötelezetten független Debreczeni Józsefnek „a miniszterelnökről és országáról” tudott nyilatkozni, miért ne lenne akkor természetes, hogy a miniszterelnöknek televíziója is van?
Hogy egészen más van leírva a médiatörvényben? No bumm! Az is bele van írva, hogy felezni kell a kormányoldal meg az ellenzék között a kuratóriumi elnökségi helyeket, az évekig csonkakuratóriumozó balelit mégis engedelmesen tűri az ötvenszázaléknyi Dávid-boyokat. E Dávid-boyok elvégre engedelmesen megválasztották a később köztörvényes okból távozni kényszerülő Ragáts Imrét tévéelnöknek; akárcsak Rudi Zoltánt, aki még tartja magát, ostromok idején azonban sorsukra hagyja a nála vendégeskedő volt és leendő minisztereket. Neki szintén saját televíziója van, ahol sajtónyilvános rendezvényekről – igazi alkalmazott demokrataként – bármikor kivezettetheti a konkurenciát, amely valahogy mindig megszégyeníti őket klasszikus közszolgálatból.
Rudi a TV2-től érkezett (vissza); onnan igazolt hírigazgatót is, Kert Attila személyében. Kertnek szemlátomást fogalma sincs a közszolgálati minimumnak számító polgári ethoszról: sms-forgalmát az érintettek megkérdezése nélkül az intimpistáskodó hajlamú Népszabadságban szokta közzétenni. Ha tehát Kertet megkérdezik, hogy miféle dolog félórányi ingyen reklámidőt adni (x) jelzet nélkül a félig bukott miniszterelnöknek – nem is érti a felvetést. Móricka ilyennek képzeli a közszolgálatot, és kész. Ilyen rendhagyó izének, amelynek szakmai csúcspontja kétségkívül az a jelenet, amikor a túlmozgásos Gyurcsány heves gesztikulálással leverte az orráról saját szemüvegét, de még időben elkapta, és zavartalanul folytatta a szokott hazudozást. A hiperlojális tévések meg benne hagyták a műsorban az akciót, mert olyan emberi ettől a Fletó, hogy meg kell zabálni. Akárcsak a kocogószerelését, amely a Három az egyben feliratot hirdeti – az asszociációknak itt egész áradata támad. Amikor pedig a hírigazgatót arról kérdezik, miért nem kérte fel Orbánt is e kullancs stílusú oknyomozásra (napokig kísérgetve észrevétlenül és spontán a nagy embert, stábostul és lámpástul), a nagyfőnök erkölcsét magáévá téve simán odafüllenti, hogy felkérte, csak már nem emlékszik, hogy mikor és milyen formában. (Ne feledjük: nem művészemberről – hírigazgatóról van szó.) A Fideszben persze nem tudnak e kiegyensúlyozási kísérletről. Mert nem is tudhatnak.
Az alkalmatlanság tengerében már nem tűnik fel semmi: a Magyar Televízióban a vezetési és szakmai válság tartósnak és általánosnak mondható. Újabban már metaműsorokat készítenek: arra költik az adóforintokat, hogy ők maguk legyenek a műsor. Az alapvető gond azonban, hogy a kereskedelmi tévés tempó megfertőzte, majd egyetlen nagy rákos daganattá tette a köztévét. És itt érkeztünk el az aktuális botránytémához, a Nap-kelte fideszes bojkottjához. A Nap-kelte kereskedelmi tempója ugyanis az elvulgárosodott köztévében már fel sem igen tűnik; így a bojkottot indokolni kell. A fideszesek és kereszténydemokraták pedig nem jól indokolják; pontosabban nem indokolják. Így aztán lehet szemtelenül visszaszólni: mi bajotok velünk, fiúk? S képzeljük ehhez hozzá Gyárfás Tamás nagy, ártatlan szemeit.
A Fidesznek az a fő baja (kormányon és ellenzékben), hogy voltaképp nincs tudatos médiapolitikája. Eredendően nem bízik a médiában, ehelyett mindent maga akar megoldani politikai és propagandisztikus eszközökkel. Mivel a balra billent médiától főként pofont kap, cirógatást szinte soha – megpróbálja szükséges rosszként kezelni a sajtót: mint a futballbírót, aki a pálya tartozéka. Persze ez tévképzet: a bíró azáltal, hogy ítélkezik, maga is játszik. Mivel a Fidesznek nincs médiastratégiája (míg látszatkormányzó politikai ellenlábasainak szinte csak az van), a jobboldal vezető ereje e téren alig építkezik: ehelyett rögtönöz, s hatalomra kerülve kétes sikerű átigazolásokkal kísérletezik. Most pedig azt kell tapasztalnia, hogy a túlsúlyos balmédia lassan nemcsak kimossa Gyurcsányt a világrekord hazugságból, hanem már fröcsögő stílusban Orbán Viktor visszavonulását követeli a „nyugalom” biztosítékaként.
Megérdemli a Nap-kelte a bojkottot? Meg. Ám akkor az egész kormányszócsővé züllött MTV is megérdemelné, ha következetesek. De nem azok. Érthető is, miért: ekkor az egész médiafelületről lemondanának, s benyomulnának a helyükre díszellenzékiekként a Dávid-boyok. Ezt nyilván nem akarják. De miért nem tudnak legalább frappánsan megfelelni az álnaiv Gyárfásnak? Nem olvasnak Magyar Nemzetet? Hát akkor ismételjünk…
A Nap-kelte albérletbe kivette a köztévé reggeli sávját. Ez példátlan gyakorlat Európában: közszolgálati hírműsort sehol nem adnak gebinbe. A végletesen elfogult, az ORTT által viszszatérően szankcionált reggeli műsor magáncélra fial, noha közpénzből készül. A közfrekvencia, a közreklámidő is közpénz. Gyárfás milliárdjai tehát alapvetően a mi adóforintjainkból származnak. Ezért cserébe egyértelműen MSZP és SZDSZ párti műsorfolyamot állít elő másfél évtizede. A hazai demokratikus politikai viszonyokat csaknem olyan mértékben deformálja, mint a Soros Alapítvány pénze. Miközben a gyér hatékonyságú ORTT eseti panaszokat és kvantitatív műsorperceket vizsgál, a manipulációs eszköztár szinte végtelen. De elég a riporteri karra tekinteni, hogy lássuk: képviselteti magát a Népszabadság, a baloldali bulvár, sőt a szocialista propagandamédium, a Klubrádió is. Jobboldali ellenpélda nincs, pedig Gyárfás a jobboldali szavazók és nézők adóforintjaiból is gyarapszik. Gyárfás a késő kádári stílusú televíziózás kimerevítésével, a „szocialista összeköttetések” abszolutizálásával immár a közszolgálatiság jövőjét veszélyezteti. (Kert Attila az ostrom másnapján eleve az Angol utcába akart bemenni dolgozni.) Gyárfást nem bojkottálni kell, hanem eltanácsolni a közszolgálat környékéről is: csinálja frenetikus piacvezető műsorát a versenyszférában, mint a hasonlóan versenyképes Friderikusz.
Gyárfás amúgy épp Friderikusznak nyilatkozta, hogy ha nem sikerül Schmitt Pált megpuccsolni a MOB élén, akkor ő távozik a vezetésből. Schmittet nem sikerült megpuccsolni, de Gyárfás bejelentése azóta is várat magára. Kedves Fidesz, kedves KDNP! Gondolják, hogy a bojkott hatékony eszköz, miközben Medgyessyék, Gyurcsányék meg Kunczéék kormányzati pozícióból öt éve bojkottálják az igazi kérdéseket feltevő ellenzéki sajtót? Gondolják, hogy Gyárfás a Nap-kelte producereként némi bojkott hatására hamut hint majd a fejére, s elküldi a baloldali pártkatonákat? Forrót is már csak akkor küldte el, amikor Gyuszi taxis énekelt. Gyárfás maga a probléma: a puszta léte tagadja a közszolgálatot. Amit előbb-utóbb újra kell alapítani, elölről, európai normák szerint. E pillanattal pedig épp egybe fog esni az MTV-s „napkeltenyugta”.