Nálunk a bérek a földön járnak – gondolta magáról a munkavállaló a szocializmus évtizedeiben, de vigasztalta a tudat, hogy a szomszédja, a főnöke, de még a gyárigazgató sem él sokkal magasabb színvonalon. A kapitalizmusba való átmenet politikai értelemben békés volt, de a jövedelmi viszonyokat gyökeresen átrendezte.
A rendszerváltozás évtizedének első felében egyharmadával zuhant a jövedelmek átlagos szintje. Miközben sokan szegényedtek, keveseknek sikerült meggazdagodniuk. A társadalom megismerkedett a munkanélküliséggel, miközben a nyugdíjak, a járadékok jelentősen veszítettek értékükből. A kilencvenes évek végén meginduló életszínvonal-emelkedés a társadalom megosztottságát nem változtatta meg: a leggazdagabb öt százalék egy főre jutó nettó jövedelme, akár csak 1996-ban, ma is 11,6-szer magasabb, mint a legszegényebb öt százaléké.
Azok jártak jobban az előző évtizedben, akik iskolai végzettségük, szakismeretük következtében jól fizető álláshoz jutottak, nagyobb településen laktak, és kevés eltartottról gondoskodtak.
*
A vesztesek azok köréből kerültek ki, akik alacsony iskolai végzettségűek, nyugdíjból vagy egyéb járadékból éltek, sok gyermeket neveltek. A legmagasabb egy főre jutó nettó jövedelemmel azok a háztartások rendelkeztek 2004-ben, amelyekben a családfő vállalkozó volt. Az ezekben élők 74 100 forint jövedelemhez jutottak havonta. Azon háztartásokban, ahol munkanélküli a családfő, az egy főre eső jövedelem az átlag 40 százalékát, a 30 ezer forintot sem érte el.
Az iskolai végzettség jelentősége egyre nagyobb. A jövedelmeknél 2004-ben 17 százalékos volt az iskolázottság jelentősége, míg ugyanez 1995-ben csak 14 százalékot tett ki.
A legszegényebb családok keresői között négy százalék volt a felsőfokú végzettségűek aránya, míg az általános iskolát végzetteké több mint 50 százalék.
A leggazdagabbak között majdnem fordított az arány. Az alapfokú végzettségűek csak nyolc százalékot tettek ki, míg a diplomások aránya 48 százalék volt. A felsőfokú végzettségűek családjaiban az egy főre eső éves nettó jövedelem több mint másfélszerese az országos átlagnak, míg az alapfokú végzettségűeknél alig érte el az átlag háromnegyedét.
A jövedelmek alakulása negatívan hatott a gyermekvállalási kedvre. 1996 és 2005 között egyre kevesebb gyermek született. Az egygyermekesek egy főre jutó éves jövedelme 80, a kétgyermekeseké 68, a három vagy több gyermeket nevelőké csupán 49 százalékát tette ki a gyermektelen háztartások jövedelmének. Azon családok csaknem kétharmada, ahol a családfőnek volt munkája, és három vagy több gyermeket nevelt, a jövedelmi rangsor alsó harmadában helyezkedett el. Az egy gyermeket nevelő családok negyede a felső jövedelmi harmadhoz tartozott.
A fővárosban élők jövedelmi színvonala messze felülmúlta az országos átlagot. Minél kisebb egy település, annál kevesebb a felsőfokú végzettségű, és annál több a gyerek – állapítja meg a KSH tanulmánya.
origo.hu
Szánthó Miklós levelet írt David Pressman távozó nagykövet-aktivistának
