Áprilisra időzített bomba

Miután a magyar gazdaság – pénzügyi értelemben legalábbis – időzített bomba (copyright by Financial Times), nincs azon semmi csodálkozni való, hogy az uniós pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin hat hónapos határidőt szabott a magyar kormánynak a költségvetési hiánycélok elérését szolgáló intézkedések meghozatalára, illetve a konvergenciaprogram további pontosítására. Az Ecofin még sok mindenre intette a kabinetet, ám a helyzet analizálása előtt vizsgáljuk meg az előzményeket.
Maradjunk a tényeknél. Meglehetős kínos az egész ország számára, hogy az MSZP–SZDSZ alkotta kormány képtelen olyan költségvetést készíteni, amelyről pár hónap, legfeljebb fél év múltával ne derülne ki: alapjaiban van elszúrva. Soroljuk csak fel a 2002–2006-os periódus „eredményeit”!
Elszámolt gazdasági növekedés, rosszul becsült államháztartási bevételek, felpörgő infláció, egyre magasabb adókulcsok, no és megemelt illetékek. Hogy a nulladik havi bérek áttolásáról vagy a jogtalan áfa-visszatartásokról már ne is szóljunk. De említhetnénk azt is, hogy egy időben a mezőgazdasági támogatásokat is parkoltatta az állam. Mellesleg a tavalyi évről szóló zárszámadási törvény tegnapi vitájában az ellenzék a trükközésekkel, a kormányoldal pedig a vagyonértékesítésről szóló szabályokkal magyarázta, hogy tavaly nem 1068, hanem 1656 milliárd forint volt az államháztartási deficit. Micsoda különbség! Vagyis a végső szám Magyarországon attól is függ, melyik kimutatás szerint nézzük az adatokat. Magyarán kész „szerencse”, hogy a kormány trükkök százaival (idézet a miniszterelnöktől) él, így a kozmetika legalább feljavítja a büdzsét. Papíron legalábbis. Mert a gyakorlat szerint a helyzet évről évre ugyanaz: az elfogadott büdzsé számai tarthatatlanok, így vagy százmilliárdokat kell lefaragni innét, vagy százmilliárdokat kell beszedni onnét, hogy őrizni lehessen hazánk hitelességét. De csak valamennyire. Mert az elmúlt években az öszszes hitelminősítő lerontotta Magyarországot, a tekintélyes nemzetközi szervek (Nemzetközi Valutaalap, Világbank) pedig jelentéseikben elmarasztaltak bennünket. S aki esetleg elfelejtette volna: az említett kormányzati ciklusban az Európai Unió deficiteljárást indított ellenünk, egy éve pedig az Európai Bizottság visszadobta az euró bevezetéséül szolgáló konvergenciaprogramot. Mindkettő példátlan egy új uniós tagállam esetében! Tegyük hozzá: az aktualizált felzárkózási tervet már jóváhagyta a közösség, ám a szégyenpadra ültettek bennünket.
Apropó, euró! Meg tudja-e mondani valaki, hogy mikor fogunk a közös európai pénzzel itthon fizetni? Kérdem, hiszen az új konvergenciaprogram erről bizony nem tesz említést. Amúgy a problémára a Financial Times friss elemzésében is rávilágít: a tekintélyes üzleti napilap szerint Magyarország kijelölhetett volna magának egy szilárdan rögzített eurócsatlakozási céldátumot, például 2009. január 1-jét. Egyébként a szakértői vélemények alapján mi, magyarok vezethetjük be a legtávolabbi időben a közös európai fizetőeszközt. Nagy valószínűséggel 2014-ben. A késlekedés oka, hogy a kormány képtelen teljesíteni az önmaga által vállalt pénzügyi előírásokat. Emlékezzünk csak: először 2008, majd 2010 szerepelt a baloldali kormány eurós terveiben.
Sajnos eközben – mint arra az Ecofin is rávilágít – csak egy valami biztos: a hiány, egyre inkább úgy tűnik, megállíthatatlanul nő. S előbbi miatt az államadósság is duzzad. Ennek hátterében pedig az áll, amennyiben hiány van, azt kölcsönből, vagy ennek egy speciális fajtájából, állampapírból fedezik, a hitel pedig adósságot hoz. Persze addig, amíg a befektetők hajlandók finanszírozni a félrevezetett költségvetést, és a forint árfolyama nem kezd rohamosan gyengülni, nincs nagy baj. A 2006-os esztendő eddig eltelt része azonban rácáfolt a kincstári optimizmusra. Hiszen az idén tíz százalékot gyengült a magyar fizetőeszköz árfolyama, és tanúi lehettünk már jelentős tőkekivonásnak is! A gondot fokozza: nemcsak hogy kevés pénzt költünk kutatás-fejlesztésre, innovációra, hanem maradék versenyképességünket is feláldozzuk a költségvetési hiány miatt. A térségben tudniillik adóverseny van, ám Magyarország a széllel szemben kísérletezik. Miközben ugyanis a környező országok adócsökkentésbe kezdtek, addig a Gyurcsány-kormány a magas költségvetési hiány csökkentése érdekében bevezetett szigorító intézkedések részeként megemelte például a társasági adót és az egyéni egészségbiztosítási járulékot.
Ugyanakkor egy gyakran hangoztatott érv szerint a jelenlegi miniszterelnököt és kormányát a külföld elfogadja. Olyannyira, szólnak a kormánypárti szakértők kommentátorai, hogy rajta kívül nincs is alternatíva. Erre az állításra természetesen maga, a „külföld” cáfolt rá – több alkalommal is.
Például: figyelmeztetés nélkül lejjebb sorolta Magyarországot a japán hitelminősítő, a Japan Credit Rating a napokban. A magyar adósosztályzatra jelenleg mindhárom nagy hitelminősítő, a Standard & Poor’s, a Fitch és a Moody’s leminősítést valószínűsítő negatív kilátást tart érvényben, sőt a Moody’s két hete külön felülvizsgálat alá vette hazánk besorolásait. Az akkori indokolás kétségesnek nevezte a költségvetési kiigazítás kimenetelét.
A Nemzetközi Valutaalap pedig így fogalmaz: rossz a szerkezete a kormány fiskális kiigazítási programjának, mert nem hiteles és nem valószínű, hogy megfordítja a folyamatokat. A megszorítócsomag egyébként nem javítja, hanem inkább tovább rontja az ország eladósodottságát. Ráadásul nem vetne véget a költségvetési túlköltekezésnek, ugyanis Magyarország rendszeresen többet költ, mint amennyit a költségvetésben meghatároztak – teszi hozzá az IMF.
Most pedig nézzük, hogy mi is az uniós pénzügyminiszterek verdiktje. Az Ecofin elfogadta ugyan a magyar konvergenciaprogramot, de áprilisban már számon kérik, meddig jutottunk a reformokkal. A hazánk által szeptemberben benyújtott konvergenciaprogram az idei 10,1 százalékos államháztartási hiányt 2009-re 3,2 százalékra tervezi lecsökkenteni, azaz ennek alapján nem teljesítenénk az Ecofin által jóváhagyott bizottsági elvárást! Mindez lényegében a konvergenciaprogram fenntartásokkal történt elfogadását is jelenti. Az uniós pénzügyminiszterek tanácsa sürgeti a magyar kormányt, hogy gyorsan fogjon hozzá a közszféra, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és az oktatási rendszer átalakításához. Az Ecofin döntését így egyszerűsíthetjük le: amennyiben csak a költségvetési hiány a fontos és a központi bevétel számít, akkor továbbra is hiányzik majd a lényeg: az átgondolt és megfontolt gazdaságpolitika, amely alapja a nagy átalakításoknak. Eközben Joaquín Almunia, az Európai Bizottság pénzügyi felelőse megjegyezi, hogy nagyok a kockázatok Magyarországon.
Száz szónak is egy a vége, időzített bombán ülünk, és a gyújtózsinórhoz a kormánykoalíció szolgáltatja a tüzet – idestova négy és fél esztendeje – az átgondolatlan gazdaságpolitikájával. Bár a közélet hajlamos arra, hogy ebben a szituációban is az ellenzékre hárítsa a felelősséget, illetve várja tőle a megoldást, vagy legalábbis azt: rábólintson a megszorításokra, a kormány reformterveire, a gyújtószerkezet hatástalanítása nem a Fidesz és nem az ellenzék feladata.
S hogy miért? A magyarázat roppant egyszerű: mert nem a Fidesz van kormányon.