Az lett a veszte, hogy betegen is tüntetett

Már szeptember 17-e óta a Kossuth téren tüntetett az ötvennégy éves, egykori vasutas, T. Oszkár, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját a Corvin köznél tartott megemlékezésen szerette volna megünnepelni. A ma már rokkantnyugdíjas férfi több betegsége ellenére járt a megmozdulásokra, de miként lapunknak elmondta: nem hagyhatta szó nélkül a Gyurcsány-kormány megszorítási terveit, ami az amúgy sem könnyű életére súlyos terheket ró. A betegségekkel küszködő volt vasutas azonban a legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy békés szándéka ellenére a könnygázgránátok zivatarától a mentőben végzi. Elmondta: a Corvin közi megemlékezés után a Kossuth térre igyekezett, mert azt hallotta a tömegből, hogy a rendőrség mégis engedélyezte az ottani tüntetést. Már eljutott a Bajcsy-Zsilinszky úton a Podmaniczky utcáig, amikor szemből lövéseket hallott. – Nagyon megijedtem, soha nem hallottam, mekkorát szól egy lövedék, visszafordultam a Deák térre – mesélte T. Oszkár. Ugyan a tömegben nem látta, mi történik, csak többen mondták neki, hogy a rendőrök könnygázt lőnek az emberek közé. A Deák téren még nagyobb felfordulás fogadta, a levegőben érezte a könnygáz fojtogató hatását, de csak ekkor hallotta a rendőrségi felszólítást, hogy hagyják el a helyszínt a tüntetők. – Záporoztak a gránátok a vállam fölött, megpróbáltam az Astoria felé menekülni, mert arra még haza tudtam volna sietni – folytatta a rokkantnyugdíjas. Közben csörgött a telefonja, amin a felesége jelentkezett aggódva, mert a televízióban látta, mi történik a városban. Az asszony mondta neki, hogy azonnal induljon haza, mire a férj a hangzavarban csak annyit tudott válaszolni: nem tud merre menni. – Miután letettem a telefont, a könnygáztól már alig kaptam levegőt, a tömeg pedig sűrűsödött. Nekiestem egy korlátnak, a térdem teljesen kifordult, a lapockám megrepedt, az eszméletemet elvesztettem. Egy kapualjba vonszolt be két ismeretlen, akik kihívták a mentőt. Az orvosok elláttak, kiderült, hogy a vércukrom is vészesen megemelkedett, s mivel innivalóhoz sem jutottam korábban, meg is itattak. Ekkor jobban lettem, bár sajgott mindenem, de valahogyan hazavonszoltam magam a budai Skálához – fejtette ki T. Oszkár.