Megkértem a kedves napos szerkesztőmet, ma már hadd ne írjak Gyurcsány Fletóról, elég belőle, a kanálisból is ő jön kifelé, jó érzésű ember öklendezik tőle. Meg aztán rá is számoltak már nyolcat…
Talán valami pártsemlegest az őszről – javasolta kolleginám –, abba talán nem tud belekötni még Horn Gábor (SZDSZ) sem, holott neki ez a területe. Hát itt van az ősz (bár ezzel újat nem mondtam), a szívünkben viszont a tavasz virít. Egy elhervadt virágot fogunk most legereblyézni magunkról, de aztán tiszták leszünk, mosoly ül majd az arcunkra, talán még homlokon is csókoljuk az utcán szembe jövőt…
Ha kiáll belőled a keserűség, még boldog is lehetsz. Most egy teljes nemzet bevette a Gyurcsány elleni pirulákat. Hiszem, hatni fog.
Szóval az ősz. Nálam a kertben még nyílnak a rózsák, tegnap, amikor felelőtlenül ott matattam, jól meg is szúrt a tüskéje, de ez legyen a legnagyobb bajom, hiszen tudod: az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed… Nekem biztosan szép lesz ez az ősz, novemberre első unokámat várom, sőt a drága, piszok vizslám is porontyokkal fenyeget. Ha ehhez még hozzájön, hogy Fletó veszi a kalapját, és visszatér a kádkőiparhoz, mi kell még…? A baj csak az, hogy közben hónapok, évek teltek el, abból, amiből nekem is, neked is kevés van, merthogy odafönt már megszámlálták. Itt viszont beszólt a kádkőcsináló. Maradva az ősznél. Szép. Peregnek a levelek, szüret lesz, bágyadt köd, szomorú könnyes éjszakák. De túléljük. Ha nincs Fletó, távlatok nyílnak előttünk. Még van min végignyargalni. A világ egy forgalmas utca, csak a lámpáknál álljunk meg. És a visszapillantó tükörbe nézzünk bele. Szép is lehet az ősz. (A meteorológiai szolgálattól Pilhál Györgyöt hallották.)

Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban