Szerintem forradalom van, ha ágyúk nem dörögnek is, az a hangulat, ami ötvenhatban, hatévesen megérintett engem, máig itt van a szívemben. Forradalom van, kevesen tudjuk, hová tegyük az eseményeket, legyen piszlicsáré ügy, vagy legyen, aminek lennie kell.
Emberek százait börtönözték be bírósági ítélet nélkül, nagyobb tragikomikumot keveset láttunk. Aztán jött a Gyurcsány-féle demokrácia. Én nem kérnék belőle.
Most szelíd forradalom van, még ha nem szólnak is a géppisztolyok, a tankok sem lihegnek a mocskos füstjükkel – forradalom van. Egyszer rájön majd erre a bájgúnár miniszterelnök is, helyzet van.
Biztos, hogy előbb-utóbb elér ide is ötvenhat hangulata, az a szellem, ami akkor megszorított, ösvénybe terelt, és te tudtad, jó irányba mégy.
Forradalom van, tudjuk, te is mégy előre, a cél ugyanott van. Huszonharmadikán lesz fél évszázada a forradalmunknak. Nagy Imre, Maléter és a többiek emléke örök. A pesti srácoké. A Corvin köz visszaszól…
Vértelen forradalom zajlik ma az országban, nem nagyon mondják a tévében, de a hír igaz.
Mondom, biztos ide is elér az ötvenhatos szellem, és akkor tudni fogod, jó irányban jársz-e. Hisz-e még valaki ennek a magyar „demokráciának” – én már régen nem, kifejtettem írásban, szóban, ahogyan csak lehetett.
Mivel számolhatunk még?

Nagykanizsa híres a vicces kocsmanevekről, hallott már a Tanácsházáról?