Hozsanna és megoldás

Miután a kormánykoalíció bukása az önkormányzati választáson nagyobb lett, mint amire számítani lehetett, a helyzet már önmagában is piaci bizonytalanságot okoz, különösen a befektetőknek és a pénzpiaci szereplőknek. Mire is számíthatunk? Ha a kormánypártok előveszik régi-új bűnbakkereső taktikájukat a morális és politikai válságból kialakuló gazdasági megingásért – tartós forintgyengülés, befektetők kivonulása –, ismét a legnagyobb ellenzéki párt és annak elnöke lesz a felelős a történekért. De mi van a háttérben? Miért is lelkesedik a külföld a magyarországi megszorításokért?
Számos oka van annak, hogy a globális tőke, az azt mozgató körök és a misztikus pénzügyi piacok az utóbbi hetekben kialakult politikai bizonytalanság ellenére nem rendítették meg a magyar forint árfolyamát, és a tőzsde sem zuhant be. A nemzetközi gazdasági kérdésekben kevésbé járatosak persze azon is csodálkoznak, egyáltalán hogyan is maradhatott Gyurcsány Ferenc – a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után – miniszterelnöki székében. A nemzetközi tőke ilyen hanganyag után miért támogatja – igaz, meglehetősen passzívan – a magyar kormányfőt? A legújabb kérdés pedig az, hogy az elsöprő ellenzéki fölényt hozó önkormányzati választások után, amely a teljes társadalmi támogatottság megvonását jelenti a kormány számára, miként reagálnak majd a magyar gazdasági helyzetre a piacok. A külföld bizalma azért fontos, mert hazánk meglehetősen ki van téve a világgazdaságnak. Államkötvényeink negyven százaléka külföldi vásárlók tulajdonában van. Ha tetszik, ha nem, figyelni kell a pénzpiacokra.
A Gyurcsány-kormány az elmúlt hetekben és hónapokban nem állította vissza az ország pénzügyi-gazdasági hitelességét. Ezt erősíti, hogy a Fitch Ratings, a legnagyobb európai hitelminősítő szeptember végén stabilról negatívra rontotta a magyar deviza- és forintadósság kilátását. A döntés követően a Moody’s hitelminősítő is leminősítést valószínűsítő felülvizsgálat alá vette Magyarországot. Nem pénzügyi hozsanna az sem, amit a brit The Economist összeállításában olvashattunk hazánkról. Hamarosan bekövetkezhet a baj Magyarországon, és ehhez már nem kell sok idő – állítja a gazdasági hetilap, amely szerint a feltörekvő piacok közül Magyarország rosszabb helyzetben van, mint Törökország és Dél-Afrika. Ennek oka az, hogy hazánkban a tetemes fizetésimérleg-hiány folyamatosan duzzadó államadóssággal és költségvetési hiánnyal párosul. Az írás részletezi, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kétségbe vonta a bejelentett program megfontoltságát és hitelességét. Az IMF szerint az átmeneti intézkedések rövid időre megnyugtatták ugyan a piacokat, ám az ország továbbra is sérülékeny marad. A The Wall Street Journal európai kiadása azt írja a Gyurcsány-csomag kapcsán, hogy hiányoznak belőle a strukturális reformtervek.
De térjünk vissza az alaptémára, hogy miért is támogatják/támogatták a Gyurcsány-kormányt a nemzetközi pénzügyi körök és a befektetők. Nagyon leegyszerűsítve azért, mert a globális tőke nem erkölcsi szempontok alapján mérlegel, hanem megtérülést és profitot számol. A befektetők kivárják, hogy a négy év elhibázott gazdaságpolitikáját követően bejelentett megszorítások-reformok mit eredményeznek. Rövid távon sikerül-e a költségvetési konszolidáció, hoszszabb távon pedig lesz-e magyar euró? Illúzió azt remélni, hogy a nagytőke foglalkozna azzal, milyen társadalmi hatásokat váltanak ki az intézkedések. A pénz- és tőkepiacok szereplőit nem foglalkoztatják azok a kérdések, hogy mi lesz az egészségüggyel, az oktatással vagy éppen a honvédelemmel. Mint említettük, a befektetők szempontjából kizárólag a megtérülés és a nyereségesség a fontos. Paradoxon, ám igaz: a külföldi befektetők elsősorban a rövid távú profit reményében helyezik ki a pénzüket, ám egy gazdasági válság esetén is jól járnak, hiszen ha arra kerül a sor, a maradék állami vagyont fillérekért vehetik meg, és kényük-kedvük szerint finanszírozhatják a tulajdonképpen a saját maguk által megszabott feltételek szerint az országot. Az európai pénzügyi szolidaritásban keresendő az, hogy a hetek óta tartó magyarországi politikai válság nem gyengítette jelentősen a forintot.
Amit tehát megállapíthatunk: gazdasági szempontból nem tartalmazott újdonságot a miniszterelnök balatonőszödi beszéde, s a politikai bizonytalanság miatt éppenséggel a fennálló hatalom mellett tették le a garast a befektetők. Ez idáig. Ráadásul, miként azt Veres János pénzügyminiszter már közölte, a kormánypártok tovább akarják vinni a stabilizációs és a reformprogramot a konvergenciaprogram mentén, és ez megnyugtatóan hat a nemzetközi piacokra. Akkor lenne nagy baj, ha az ország kormányválságba sodródna, mert az az egész reformfolyamatot bizonytalanná tenné – jelezték pár hete a nagy pénzek mozgatói, akik most az önkormányzati választási eredmények fényében át kell hogy gondolják a politikájukat. Ennek már vannak is jelei. Például a Dresdner Kleinwort, a Dresdner Bank londoni befektetési részlege az önkormányzati választásokkal foglalkozó kommentárjában hangsúlyosan említi Sólyom László köztársasági elnök beszédét, amelyben az államfő a cég értelmezése szerint lemondásra szólította fel Gyurcsány Ferencet. A DrK elemzése szerint a súrlódások Sólyom László és Gyurcsány Ferenc között nem új keletűek, viszont az elnök üzenete és az ellenzék földcsuszamlásszerű győzelme valószínűleg újból felveti a miniszterelnök és így a reformok jövőjével kapcsolatos kérdéseket.
Említsük meg azt is, hogy számos nyugati elemző elégedetlenkedve tekint a Gyurcsány-csomagra. Szinte egyöntetűen állítják, Magyarország pénzügyi rendbetételre, átszervezésre és szerkezetátalakításra érett. Gondot okoz, hogy hazánknak nincs céldátuma a közös uniós valuta átvételére. Megemlítik, hogy az Európai Unió gyakorlatilag nem tudja Magyarországot sem felügyeleti intézkedésekkel, sem pedig büntetőfizetésekkel fenyegetni, mivel az ország nem tagja az euróövezetnek. Az ország jó hírén esett csorbákat – különösen a hitelminősítők lerontásait – nehéz lesz kiköszörülni. Minél kevésbé megnyugtató a belpolitikai helyzet, annál nagyobb a piaci reakció. A gondot az okozza, hogy jelenleg nem látszik rövid távon a megoldás. Ugyanakkor kár előre aggódni, a bejelentéseket követő piaci reakciók még nem nevezhetők jelentősnek, mindössze enyhe negatív elmozdulás történt. A bizalmi szavazás ebben az esetben valóban trükknek nevezhető. Nem tarthatjuk ugyanis valószínűnek, hogy a koalíció ne sorakozzon fel százszázalékosan Gyurcsány Ferenc mögé.
Ebben a helyzetben, amikor a Gyurcsány-csomag szerkezetét érheti és éri is jogos kritika, a legnagyobb ellenzéki párton óriási a nyomás. Alternatív megoldással kell készülnie az egyébként elkerülhetetlen kiigazításra. Akkor, de csak akkor elkerülhető lesz a további mélyrepülés. Javasoljuk, hogy a Central European Management Intelligence által jegyzett Makroegyensúly és növekedés a magyar gazdaságban című dolgozatot lapozgassa az ellenzék. Az a csomag azt is tartalmazza, hogy milyen nagyságrendű intézkedéseket indokolt hozni, s végül mindezekkel összhangban konkrétumokat javasol. Ezekkel persze lehet vitatkozni, de az biztos, hogy a három tényező – mérték, jelleg, intézkedések – rendszert képvisel. Ugyanezt a Gyurcsány-csomagról nem lehet elmondani. És talán a külföld is átpártolna.