„Kilőttek, mint egy kutyát”

A halántékát találta el egy rendőrségi gumilövedék annak a fiatalembernek, akit kíváncsisága és az 1956-os forradalom áldozatai előtti tisztelgés vezetett az Astoriánál tartott Fidesz-nagygyűlésre hétfőn. A magát csak nevének kezdőbetűivel megnevezni kívánó harmincegy éves I. V. fején hat centiméteres seb keletkezett. – Az Astoriától másodmagammal indultam hazafelé a Deák tér irányába, amikor ott már lőtték az embereket a rendőrök. Azt még nem fogtam fel, hogy gumilövedékeket használnak. Ekkor az egyenruhások még a Bajcsy-Zsilinszky út bazilikához közelebb eső részén voltak, ahol már az arcukat sálakkal takaró tüntetők dobálták őket – mesélte a történteket I. V. Ezt az összecsapást ugyan megközelítette, de végül visszafordult, s a rendőröktől nyolcvanméternyi távolságban megállt, majd beszédbe elegyedett néhány ismerősével. – Kis idő elteltével valaki azzal a felkiáltással fordult hozzám, hogy vérzik a fejem, pedig eleinte nem éreztem semmit. Kiderült, hogy kilőttek, mint egy kutyát! Innentől már csak foltokban emlékszem a történtekre. Ketten elvittek a mentőkhöz, majd kórházba kerültem, ahol elvégeztek rajtam minden vizsgálatot, s mindent rendben találtak. A mentők előtt le a kalappal, nagyon jó kezekbe kerültem, de a honvédkórházban már voltak negatív tapasztalataim. Elláttak rendesen, nem is ezzel volt a gond. Viszont vártam három és fél órát az első vizsgálataim után, s még mindig nem tudtam: mi vár még rám. Ezért megkérdeztem egy nővért, hogy a rokonaimat miről értesíthetem. A válaszaiból csak ekkor derült ki, hogy nem vagyok életveszélyes állapotban. Végül a kezelőorvosom megjegyezte: ha legény volt délután, akkor most legyen türelemmel… Tegnapelőtt pedig, amikor kötözésen voltam, az orvos éppen arról elmélkedett, hogy nem egy velem azonos nevű, ellenzéki politikusnak kellett volna kapnia az én lövedékemet? Kiszolgáltatott helyzetben voltam, ezért ráhagytam a véleményét. De nem szeretném kiszolgáltatva érezni magam abban az országban, ahol születtem, s itt nemcsak a saját sebesülésemre gondolok, hanem arra is, amit a békésen ünnepelő emberekkel a rendőrök hétfőn elkövettek. Szeretném biztonságban érezni magam Budapesten is, a hazámban is. Szerintem egyébként nem a közrendőrök, hanem a feletteseik körében kell a felelősöket keresni a történtekért. Meg vagyok győződve, úgy támadtak a polgárokra hétfőn a rendőrök, hogy előtte arra utasították őket: fejre célozzanak. Nyolcvan méterről másként nem találhattak volna el, csak ha fölfelé emelik a puskájukat – fejtette ki a sebesült. Mint mondta, a nagyszüleitől tudja, miként lépett fel a karhatalom az ötven évvel ezelőtti forradalmárokkal szemben. Igaz, a pesti srácokat nem gumival lőtték. Végül hozzáfűzte: csak az égieknek köszönheti, hogy ennyivel megúszta az ünneplést, s nem bilincsbe verve vitte el a hatóság.