Ungváry Zsolt író különleges, több síkon játszódó regényt írt az 1956-os forradalomról és nemzeti ünnepünk máig terjedő fényéről és árnyékáról. Az árnyalt, sokrétű történetben erkölcsi szempontból egyértelmű, hogy a fény gyermekei a forradalom és szabadságharc résztvevői, illetve annak élő szellemi örökösei. A pokoli árnyak szolgái pedig azok, akik a barikád másik oldalán álltak, vagy időközben elárulták az 1956-os forradalom eszméit. E bonyolult, több cselekményszálra felfűzött, két idősíkon futtatott, számos szereplőt felvonultató kötetben szellemi vezetőnk egy rokonszenves történelemtanár, aki a rendszerváltozás után azt hiszi: eljött az ideje annak, hogy végre regényt írhat az 1956-os forradalomról, mártírrá vált, szabadságharcos szüleiről.
A legnehezebb megoldást választva úgy akar forradalmunknak történelmi szempontból is hű krónikása, édesanyja és édesapja szerelmi történetének hiteles megörökítője lenni, hogy közben műve megfeleljen a legigényesebb szépirodalom követelményeinek is. Az 1956-os forradalom történéseivel párhuzamosan fut szinte már napjainkban az utódok, két fiatal ember szerelmi története, akik közül a lány méltóvá, a fiú méltatlanná válik nagy idők nagy tanúinak szellemi örökségére. Az író, az időben visszapillantó és a képzettársításos modern próza eszményének is tökéletesen megfelelve avatja be az olvasót a regény megszületésének műhelytitkaiba.
Ám váratlan csavarral közbelépnek a múlt és a jelenkor történelmének baljós alakjai. A regény negatív főhőse, az ÁVH-sból lett reformbolsevista politikus egy besúgóvá züllött exforradalmár segítségével krimibe illő fordulattal akadályozzák meg a regénybeli regény teljes befejezését. A kiváló mű tanulsága igencsak időszerű: még mindig nem nevezhetjük néven a bűnösöket, hiszen újra ők irányítják életünket.
(Ungváry Zsolt: Elefánttemető. Alfaprint, 260 oldal, 2400 Ft.)
origo.hu
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást
