Orbán lejáratására szólítják fel a nagyköveteket

Az ellenzék vezetőjének lejáratása is szerepel az október 23-án történtek kapcsán a hazánk külföldi diplomáciai képviseleteinek szétküldött, az események helyes és elvárt kommunikációját taglaló, lapunk birtokába került jegyzékben.

Mindez szakítás a rendszerváltozás óta eltelt évek gyakorlatával, hiszen a nagykövetektől természetes módon elvárható a mindenkori kormány iránti lojalitás, az ellenzék minősítésére azonban eddig soha nem kaptak felszólítást. A hazai kommunikációt látva nem meglepő, ám szokatlan az is, hogy információink szerint a magyarországi események külföldi interpretálásának sarokpontjait tartalmazó, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) külkapcsolatokkal és nemzetközi ügyekkel foglalkozó szakállamtitkára, a kormányfő külpolitikai tanácsadója, Gémesi Ferenc által aláírt leirat háttéranyagaként Vásárhelyi Máriának az e témában az Élet és Irodalomban megjelent elemzését mellékelték. Kísérőlevelében a szakállamtitkár arra kéri a misszióvezetőket, hogy a megküldött információk alapján tájékoztassák a fogadó ország politikai és közéleti tényezőit, és reagáljanak a média részéről érkező megkeresésekre. Ez utóbbiról soron kívüli tájékoztatást is kér.
*
Az ellenzék vezetője ideológiát adott az utcai rendbontásokhoz, adja kommunikációs panelként Gyurcsány Ferenc napirend előtti parlamenti felszólalásának tézisét a nagykövetek számára a magyarországi helyzet tálalásához az október 24-én kelt külképviseleti tájékoztató. „Teljesen világos a kapcsolat. (…) Felmentette az alól az erkölcsi gátlás alól emberek százait, ezreit, de épp eleget ahhoz, hogy ezt műveljék a városban és az országban, ami alól nem lehet felmenteni senkit sem. Az ellenzék vezére a köztársaság demokratikus politikai erői helyett a radikálisokkal kötött szövetséget.” A leirat fontosnak tartja annak kommunikálását, hogy „Magyarországon tiszteletben tartják az alkotmányos jogokat, de az élet biztonságához való jog még ezeknél is előbbrevaló”. Önmagán túlmutató elemként tér ki az ajánlás a híradásokban sokat idézett tankra, „amely Budapest utcáit dúlta, s ez egyértelműen bizonyítja, hogy a tüntetők tudatosan készültek akciójukra”. A nagyköveteknek hangoztatniuk kell, hogy „a rendőrség törvényesen és arányosan járt el”, s ennek kapcsán megint Gyurcsány szavait ajánlja mindenki figyelmébe, miszerint „a zavargás egy kisebbség agressziója”. Mint ezután a tájékoztató hangsúlyozandónak tartja, „az erőszak mértékét nem a rendőrség választja, hanem az emberek ellen támadó szélsőséges csoportok brutális és erőszakos fellépése”. Akik tankkal indulnak a rendőrök ellen – áll a továbbiakban –, azok „nem az alkotmányos keretek között tüntető polgárok, hanem közönséges bűnözők”. A tájékoztató egy szóval sem említi, mit kell mondani, ha arra kérdeznének rá, hogy miért verték a rendőrök az ellenzéki megemlékezésről hazatérő békés polgárokat, s miért szorították e tömeg felé a randalírozókat. Hosszasan ecseteli ugyanakkor az előzményeket, az őszödi beszédet, kizárólag arra helyezve a hangsúlyt, hogy a kormányfő „szakít a magyar politika 16 éve tartó, hazug, szociális demagógiára épülő gyakorlatával”, amelyre a következő panel szerint a tévészékház elleni támadás volt a válasz. S hogy akkor hol járt a rendőrség, arról megint nincs útmutató.