Október hatodika hajnalán, hat órakor az aradi vár sáncánál négy magyar tábornokot lövetett főbe Haynau, a bresciai hiéna, Ferenc József kegyeltje. Ők kegyelemből kaptak golyót, osztrák csapatok előtt tették le a fegyvert. Pár órával később kilencen a bitón végezték, szintén magyar tábornokok.
Külön-külön költemény lenne valamennyiükről beszédet írni. Forradalmár volt mindannyi, holott magyar alig volt közöttük, Damjanich János gazdag szerb parasztember volt, Knézich Károly huszártábornok jómódú horvát, gróf Leiningen-Westenburg Károly porosz arisztokrata, a többiek között is kevés volt a magyar, Aulich, Lachner, Pöltenberg és még sokan mások más hazában születtek, de a szabadságért ide húzott a szívük. Ide érkeztek, itt végezték. Hogy ki volt közülük a legnagyobb, megmondani nem lehet.
Kossuth ekkor már a Délvidékre menekült, szegény Bem apó Szerbiában talált hazát. Nehéz esztendő volt ez, 1849-et írtuk, ki emigrált, ki a bitón végezte, vagy a festői Kufsteinben töltött hosszú éveket. Ki ne felejtsem a sorból gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, aki golyóval végeztetett ki ugyanezen a napon. A nemzet szomorú napjára ébredünk ma reggel. Szorítsuk meg egymás kezét!
origo.hu
Soros fütyül, Magyar Péter egymilliót lép Ukrajnáért a már ismert koreográfia szerint
