Viperáék

Ha pontos akarok lenni, azt mondom, végtelenül pofátlan a hatalom, ahogyan kezeli ezt az idei október huszonharmadikát. Hogy még most is fenyegetőzik, csőcselékezik, meg ahogyan a keblére öleli ezeket a pajzsos előembereket, akiknek valószínűleg lila gőzük sincs a magyar valósághoz, a történelemhez, ők csak rohamozni, kardlapozni, viperázni jöttek, azért szegődtek rendőrnek, mert balhézni jó.
Kilencven környékén elkezdtem szeretni a rendőröket, mert több jel mutatott arra, hogy ezek már nem azok a rendőrök, akik korábban a rendszert védték, hanem már a rendet. Hát most újra a politika lakájai lettek. Meglesz ennek a böjtje, gyerekek. A magam részéről köpni fogok ezentúl minden rendőrautó elé, merthogy láttam a kilőtt szemű, agyon-rugdalt, vérző arcú honfitársaimat meg a cinikusan nyilatkozó Gergényi Pétert, aki egy működő demokráciában már valószínűleg beleugrott volna a Dunába bazaltkövet a torkára erősítve. Milyen világot élünk, barátaim? Nyulak viszik a puskát? Ürgék, minimókusok?
Egy ország utálta meg – újra – a magyar „rendőrséget”, nehezen fognak kitalálni ebből a gödörből. Célzott lövés szemmagasságban? Viperával felszerelt állatok? A Neander-völgyben civilizáltabb emberek éltek.
Gyurcsányról egy szót sem, nem érdemli meg a nyomdafestéket, kitenyésztett póz az egész ember. (Jót tenne neki, ha átnézné egy pszichiáter…)
Hová süllyedsz, édes Hazám? Ha ezt lábon kihordja ez a horda, akkor mi mamlaszok vagyunk, megérdemeljük sorsunkat, földet ránk.