Veszprémből Tapolca felé tartva – a Bakony és a Balaton-felvidék között kanyargó országúton – hirtelen szemünk elé tűnik Nagyvázsony világosszürke kőből épült, mindig zászlódíszes lakótornya. Kinizsi Pál híres várától alig pár száz méterre, a temető mögötti erdő fái között a várúr által alapított kolostor maradványai rejtőznek. A kései gótikus stílusú klastrom és Szent Mihály főangyal tiszteletére emelt temploma még romjaiban is az egyik legszebb építménye a magyar alapítású pálos szerzetesrendnek.
Vázsony neve 1233-ban szerepel először egy határleíró oklevélben. A falu a XIII. századtól egészen 1472-ig az Ákos nembeli Vezsenyi család birtoka, ők lakták a gótikus lovagvár hasáb formájú, négyemeletes öregtornyát. A família kihaltával Hunyadi Mátyás kedvenc katonájának, Kinizsi Pálnak adományozta Vásonkő várát, a környék falvainak jobbágyaival és malmainak jövedelmével együtt. A molnárlegényből lett törökverő vezér és főrangú neje, Magyar Benigna két évtizedes uralma alatt a Dunántúl egyik virágzó központjává fejlődött az 1478-től mezővárosi rangú település.
Nagyvázsonytól fél óra járásnyira, a Tálodi-erdőben egy másik pálos kolostor romjai találhatók, amelyet a XIII. század végén alapított az ott birtokos Gyulaffy család egy tagja. 1324-ből származik az első írásos adat jelentős kiterjedésű épületről, amelynek ma már csak a nyugati oromfala tanúskodik egykori nagyságáról. A rendház a XV. század végére elnéptelenedett, 1480-ban néhány ferences barát lakott benne. Nem csoda, hiszen ekkor már épülőfélben volt Vázsonykő közelében az új pálos klastrom. Kinizsi Pál, miután 1472-től felépítette a családi fészkének szánt lovagvárat, majd 1480–81-ben csúcsíves stílusban átalakította a település Szent István király titulusú templomát (lásd: Magyar Nemzet, 2003. augusztus 16.), kolostor építésére szánta el magát. Kedvezményezettjei a fehér kámzsás barátok voltak. (A Remete Szent Pál nevét viselő szerzetet Mátyás király is nagy becsben tartotta, bőkezű támogatásának köszönhetően történt ez időben a rend központi, budaszentlőrinci házának pompás átépítése.) Kinizsi Pál és Magyar Benigna kézjegye egyaránt olvasható azon az alapítólevélen, amely 1483. május 5-én kelt Vázsonyban. Ekkor azonban már folyt az építkezés, részint a Tálodról átköltözött barátok buzgalmának és a Szent István-templom befejeztével felszabaduló kőműves-kapacitásnak köszönhetően. A munkálatok egymásutániságát bizonyítják a klastrom templomának a városi temploméhoz képest sokkal nagyobb szabású, bravúrosan kimunkált részletei: az égbe szökő hálóboltozat és a 18 méter magas, lépcsőzetes támpillérek maradványai. A tekintélyes nagyságú templomtól északra helyezkedett el a négyszögletes belső udvar a kerengőfolyosókkal, ahonnan a közösségi termek nyíltak. Keletnek tájolva épült a perjel kápolnája, amelynek sokszögapszisa szintén látható. Írás szól a klastrom birtokrészeiről és a közelében lévő halastóról is, amely a fráterek élelmezését is szolgálta.
Hét-nyolc esztendeig tartó munka után, 1485–86-ra fejeződött be az építkezés. Kinizsi – ekkor már országbíró – a kor szokása szerint temetkezési helyének szánta a klastromot. 1494-ben bekövetkezett halála után földi maradványait a Szent Mihály-templom szentélyében lévő kriptában helyezték el. Fél évszázaddal később, 1552-ben török hadak portyáztak a Balatontól északra, az akkori várúr felrobbantatta a kolostort, nehogy a hódítók ellenerődként használhassák. A leomló falak összetörték és maguk alá temették Kinizsi Pál vörösmárvány sírkövét. 1708-ban kincskeresők találták meg a sírt, benne a legendás vitéz sodronyingét, vassisakját, vállpáncélját és kétélű pallosát. Szerencsére Zichy gróf gazdatisztjei tudomást szereztek róla, megőrizték, nekik köszönhetően kerülhettek e becses tárgyak később a Magyar Nemzeti Múzeumba.
origo.hu
Mindkét irányban le kellett zárni az M5-öst, akkora a baj
