Ahány nép… (1.)

Csak Örményországban
esik meg…
– hogy két órát panaszkodtok a barátoddal: mennyire nincs időtök a másikra;
– hogy nem szabad nemet mondanod az étel kínálására, de a meghívást háromszor vissza kell utasítanod előbb;
– hogy a cimborád meghívja a legszűkebb baráti társaságát, és beállít kétszáz ember;
– hogy az ember kétségbeesésében elhagyja a hazáját, rettenetesen hiányzik neki, de sose jön vissza;
– hogy megegyezel valakivel, pontban hatkor találkoztok, és mindketten fél kilenc körül bukkantok fel;
– hogy két órát töltesz az Abovján utcán egy tök idegen emberrel, aki el akarja magyarázni, hogy miért akar meginni veled egy feketét/konyakot;
– hogy a barátod kinéz az Ararátra néző ablakán, és azt mondja a Törökországban lévő hegyről: Azért milyen szép hegyünk van nekünk!
– hogy fél órát az ajtóban álltok a barátoddal búcsúzkodva, aztán visszamentek a házba egy pohárra;
– hogy egy mondaton belül elmondhatod, fiska, siska, inska;
– hogy elmesélheted az életed egy olyan embernek, akivel most találkozol először, aztán csodálkozhatsz, milyen gyorsan terjednek a pletykák Jerevánban;
– hogy itt több USA-dollár forog közkézen, mint egész Amerikában;
– hogy harminc ember befér egy tizenkét személyes minibuszba;
– hogy azt hiszik, mindent az örmények találtak fel vagy alkottak meg, beleértve a grúz nyelvet is (na jó, meg Magyarországon, esetleg Kínában tudják még, hogy mindent ők…);
– hogy az emberi történelem legfontosabb alakjainak ereiben örmény vér is csörgedezik;
– hogy mindkét kezeddel gesztikulálsz, miközben telefonálsz (jó, tán Izraelben megy ez még…);
– hogy nincs limlomposta, igaz, rendes posta se jön;
– hogy az alkotmány kötelez mindenkit arra: legalább egy fekete ruhadarabot viseljen mindig.
Valószínűleg nagyvárosi
kínai vagy…
– ha a bútorod nem megy a kárpithoz, a szőnyeghez, és egymást is ütik;
– ha viaszosvászon/műanyag terítőd van a konyhában, ahol eszel, mert a nappalit=hálószobát kímélni kell;
– ha nincsenek egymáshoz passzoló tányérjaid;
– ha a vadiúj bicajodat az előszobában tartod, csak a régi van lenn a kerékpármegőrzőben (rendszámmal);
– ha kocsid van, az csakis japán lehet;
– ha a kályhád alumíniumfóliával van betekerve;
– ha a konyhád plafonját ragacsos, sötét réteg borítja, az apró, széknek nevezett ülőalkalmatosságokat is, mert természetesen vokban főzöl;
– ha van rizssütőd is;
– ha a tojást/spagettit stb. is pálcikával eszed;
– ha szereted, ha a ráknak/csirkének stb. a tálaláskor megvan a lába/feje;
– ha egy termosznyi forró víznek mindig a kezed ügyében kell lennie;
– ha mindenhol vizet forralsz, viszont hideg vízben mosogatsz;
– ha fehér teát iszol (=forró víz), mert nincs teafű, valami országot sújtó katasztrófa miatt;
– ha a saját és családtagjaid cipőit mindig az ajtó előtt hagyod, akár egy barikád, hogy alig lehet bejönni tőlük;
– ha utálod a meghagyott kaját, mindent fölzabálsz a rosszullétig, kivéve az utolsó falatot, az marad a tányéron;
– ha szójaszószt literszám, rizst tízkiló-szám veszel;
– ha bankban tartod a spórolt pénzt, de ha bejutsz egy kaszinóba, a gatyád is eljátszod;
– ha vécépapír-árleszállítás van, veszel száz tekerccsel;
– ha utazol, előre megfőzött, saját ételt viszel mindenhová;
– ha a csontokat stb. az asztalra köpöd;
– ha az utolsó fogás a leves, és utána jóízűt böfögsz;
– ha csak éjfél után telefonálsz az óceánon túlra, de akkor…
– ha halálra éhezteted magad, mielőtt egy svédasztalos ebédre/vacsorára meghívnak;
– ha: micsoda? sztereó?, kérdezték a szüleid, nekünk cipőnk se volt a te korodban;
– ha hülyére neveted magad, mert a nyugatiak azt hiszik, a kínai gyorsétel jó (mint például az édes-savanyú hús, amilyet te sosem eszel);
– ha egész gyűjteményed van minisamponból, a minibárból való (műanyag) palackból, kis szappanból, amelyeket a szállodákban gyűjtöttél össze;
– ha kétszer-háromszor megmosod a rizst, mielőtt megfőznéd, jó ragacsosra;
– ha a családodból legalább egy ember tudja, hogyan működik a varrógép;
– ha minimum egy rokonod szakács/pincér;
– ha nagyon régen csókoltad meg utoljára a szüleidet;
– ha ők se csókoltak meg téged;
– ha a szexuális életről mástól kellett fölvilágosítást kérned, mint a szüleidtől;
– ha a szüleid sosem csókolták meg egymást;
– ha állandóan hangoztatják, hogy kínaival kell megházasodnod;
– ha mindig azt hallod tőlük: gondolj a hagyományra;
– ha minimum kétezer éves a családod, amelynek nagy része falun él;
– ha Linek hívnak, és ezer nemzedékkel ezelőtt az egyik ősöd találta föl a hátvakarót meg a fogkefét;
– ha tizenkét nagybátyád és nagynénéd van, és még száz ismerős, rokon, akit így kell szólítanod;
– ha apád mérnök, vagy valami hasonló;
– ha a szüleid miatt zongorán vagy hegedűn, esetleg mindkettőn meg kellett tanulnod;
– ha a szüleid arra kérték a tanáraidat, adjanak föl neked több házi feladatot;
– ha a családodnak akkora kései vannak, hogy egy elefántot is le lehetne velük szúrni, és porcelánvázák alján élesítik őket;
– ha a családból legalább tíz tag vastag üvegű, széles, fekete keretes szemüveget visel;
– ha február környékén (új év) egy csomó kis piros borítékot kapsz, benne valószínűtlenül magas számjegyű papírpénzzel;
– ha a szüleid azt mondják: differenciálszámítás? Azt mi nyolcadikban vettük! A régi logarlécednek semmi baja!
– ha a családi összejövetel tíz decibellel veszi kezdetét;
– ha háziállatot tart valamelyik családtag, az a maradékot eszi, nem az áruházakban kapható házi kedvenceknek való eledelt;
– ha a szüleidnek legalább egy aranyhaluk van az akváriumban;
– ha a porszívód több mint ötéves;
– ha a haverjaid mind azt hiszik, tudsz kungfuzni, de azt nem gondolják, hogy az összes Bruce Lee-filmet láttad;
– ha evés után mindig teázol;
– ha az ételt műanyag tetejű dobozokban, edényekben tartod;
– ha öt napon túl belehalsz, ha nem ehetsz rizst;
– ha az egész lakásod akkora, mint Európában egy nappali;
– ha ott is alkudni próbálsz, ahol kőbe vannak vésve az árak;
– ha drága étteremben vacsorázol, csapvizet kérsz, és nem rendelsz desszertet;
– ha piszkálod a fogad fogvájóval az asztalnál, de már eltakarod a szádat;
– ha már nem köpsz a földre, csak a csajod, aki szeretne egyenlőnek látszani;
– ha a zacskós teát nem fogadod el;
– ha a fiókod tele van tollal, amelyek már sosem fognak;
– ha fehér barátaid iszonyú ciki módon, förtelmes kiejtéssel próbálnak meg egy-két kínai kifejezést elsütni neked, és ehhez mosolyognod kell (wo áj nyí stb.).
Csak mexikói lehetsz…
– ha egyszer az életben már eltalált egy tűzijáték-rakéta valami fiesztán;
– ha úgy nőttél fel, hogy folyton az „El Cucuy”-jal, a „Szörnyeteggel” ijesztgettek a szüleid;
– ha mások azt mondják, ne visíts a fülembe, amikor te csak beszélsz;
– ha a lottóhúzás estéjén gyertyát gyújtasz;
– ha tudod, hogy: „atizar mota, atizar coliflor tostada, acostarse con rosemaria” – mindhárom csupán azt jelenti a szlengben, hogy füvet szívni, miközben a fű annyit tesz, mint „aracata” vagy „malva”;
– ha tudod, hogy az azonnali válasz „a viente!” – a tiédet, azaz a te anyádat jelenti;
– ha tudod, hogy a „chupale me mi verga” meg a „chupa mi huevos” lefordíthatatlanul ocsmány, az első a péniszre, a második a herékre utal;
– ha anyád üvöltözve hív vacsorázni, még ha egyszobás is a lakás;
– ha zene nélkül is képes vagy rancherát, cumbiát vagy salsát táncolni;
– ha mantecát (disznózsírt) használsz a főzéshez, aztán csodálkozol, mekkora lett a feneked;
– ha a tornacipődet tenisznek hívod;
– ha az ötszemélyes iránytaxiban nyolcan ülnek, plusz a sofőr, de ő még azt kiabálja: Még van hely, addig nem indulok!
– ha azt hiszed, hogy a világ összes taxija bogárhátú (cucaracha), mint nálatok;
– ha legalább harminc unokatestvéred van;
– ha nem tudod elképzelni, hogy van, aki nem szereti a csípős, erősen fűszeres kajákat;
– ha a „Tres Flores”-t használja legalább egy ismerősöd a hajára;
– ha két és fél órát késel, mosolyogva emlegeted a közlekedést, ha hármat, már nem mondasz semmit, csak mosolyogsz, hisz csak a gringók (fehérek) sietnek;
– ha öcséd, a kis Juanito szülinapján több a heinekenes üveg, mint az alkoholmentes gyümölcssaláta vagy a kóla;
– ha legalább egyet a családból Maríának, Guadalupénak, Juannak, Josénak vagy Jesúsnak hívnak;
– ha odahaza a tévé alja meg a teteje tele porcelánmanókkal, gipszgnómokkal, amelyek kutyát, macskát, elefántot – bármit próbálnak ábrázolni;
– ha esküszöl rá, hogy a csokis tej, a „Choco Mil” ugyanolyan fogyasztószer, mint a Slim Fast ital, és megpróbálsz ezzel lefogyni;
– ha alacsony vagy, de peckesen jársz, mint egy torero, és pattogsz, mint kecskeszar a deszkán, mert te macsó vagy;
– ha van egy részeges nagybátyád/nagynénéd;
– ha azt mondod a gyerekednek északra utazván, vigyázz, ne lépj mezítláb a padlóra, mert fölfázol;
– ha mindig van a zsebedben El Tapatio (vagy egy üveg erős szósz vagy egy üveg tequila);
– ha elmész a fehér barátaid házába egy vacsorára, és nem érted, miért kell mindenkinek körülülnie az asztalt;
– ha elmész egy mexikói esküvőre, ahol persze csak a zenészek (mariachik) viselnek malomkeréknyi kalapot, leszólod az ételt, de elsőnek mész az asztalhoz;
– ha van egy „Jópofa” nevű unokaöcséd, aki sötét, mint az éjszaka, egy titkos barátnőd, akinek a beceneve Félénk, csak épp visszataszítóan nagypofájú;
– ha mindig el kell mondanod, hogy mennyibe került, amit épp most vásároltál;
– ha a banknak nem spórolsz, de egy nagy bulira (fiesztára) igen;
– ha büszke mexikói vagy, és tudsz magadon nevetni.