Az olaj – fegyver!

A lengyelek már megint ellenálltak az uniós törekvéseknek, amikor a Coreperben (Comité des Représentants Permanents – Állandó Képviselők Tanácsa, az uniós csúcstalálkozók döntéseit előkészítő brüsszeli testület) kijelentették, hogy nem fogadják el az Oroszországgal kötendő új stratégiai együttműködésre vonatkozó uniós álláspontot. Mint ismeretes, az Európai Unióban külügyi kérdésekben a döntések meghozatalához, szerződések megkötéséhez egyhangú szavazás szükséges, így akár egy ország is megakadályozhatja azokat. Varsónak jó oka van a vétó alkalmazására, mert Oroszország bojkottálja a lengyel élelmiszer-ipari termékek importját, ami Varsónak évi 400 millió dolláros exportkiesést okoz. Varsó több alkalommal fordult már Brüsszelhez segítségért, ám ott egyik intézménytől a másikig tolták az ügyet, és bár Peter Mandelson kereskedelmi biztos az elmúlt áprilisban személyesen jelentette ki Lengyelország brüsszeli nagykövetének, hogy közbe fog avatkozni, később mosta a kezeit, mondván, „ez egy kétoldalú ügy”. Most az unió soros elnöke, a finn miniszterelnök, Matti Vanhanen utazott Varsóba, hogy valamilyen kompromisszumot csikarjon ki a lengyel vezetőktől, és ezzel megmentse a november 24-re tervezett EU–Oroszország csúcstalálkozót. A vita azonban nem a lengyel élelmiszerexportról szól, az csak egy adok-kapok játék része, hanem Európa és ezen belül Lengyelország energiaellátásáról és annak biztonságáról. A lengyel–orosz kapcsolat elsősorban azért mérgesedett el, mert az oroszok Lengyelország megkerülésével, a Balti-tenger alján átmenő vezetéken keresztül kívánják biztosítani nyugati energiaszállításaikat, ami azt jelenti, hogy Varsó nem ellenőrizheti a nyugatra irányuló olajszállításokat, és így az egyoldalú orosz lépésekkel szemben növekszik a kiszolgáltatottsága.
Az, hogy az oroszok energiakészleteiket és energiaexportjukat nagyhatalmi státusuk helyreállítására kívánják felhasználni, egyre nyilvánvalóbb, de az vesse rájuk az első követ, aki ezt másképp tenné. Most nagy port kavart, hogy Putyin megakadályozta, hogy a Shell olajtársaság felvásárolja a Szahalin-félszigeten lévő olajmezőket. De az Egyesült Államok és az Európai Unió sem engedi meg sem az oroszoknak, sem a kínaiaknak, hogy stratégiai jelentőségű nagyvállalatokat vásároljanak fel. Legutóbb például megakadályozták, hogy orosz cégek megszerezzék az Arcelor, a világ legnagyobb acélgyártó társasága feletti ellenőrzést.
Az energiaellátás, az olaj, a gáz, de minden stratégiai iparág birtoklása tehát fegyver, amellyel nemzeti vagy nagyhatalmi érdekeket kívánnak érvényesíteni, és ez mindegyik nagy vagy nagyobb hatalomra érvényes. A lengyel példa azonban azt is bizonyítja, hogy a vétó is lehet fegyver a nemzeti érdekek védelmében – feltéve, ha egy ország kész harcolni érte.