Az ügynök nyomában

November 3-án, a húsz évvel ezelőtti, illegálisan rendezett 1956-os konferencia emlékére ugyanazon a helyszínen a liberálisok emlékülést tartottak. Az itt elhangzott kijelentések (például: „Baj, hogy átengedtük ’56-ot a jobboldalnak”) bosszúra sarkallták a Magyar Nemzet cikkíróit.
Laczik Erika és Szarka Ágota egyetlen ügynöki jelentés felhasználásával igyekszik rekonstruálni a húsz évvel ezelőtti ellenzéki találkozót. (Az emlékezők kihagyó emlékezete, 2006. november 9.) Így e törekvés még akkor is teljes kudarcra lenne kárhoztatva, ha a szerzőpáros nem kizárólag aktuálpolitikai célból ragadott volna tollat. A Laczik–Szarka tandem tendenciózusságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1986-os ellenzéki konferenciáról mindössze egy bekezdést ír (természetesen azt is helytelenül, mert nem november 4-én, hanem december 5-én és 6-án zajlott le), hanem az 1986. október 22-i eseményről írnak szinte végig, amikor elmaradt az összejövetel.
A cikkszerzők a besúgójelentéssel leginkább Eörsi Istvánt próbálják diszkreditálni. Az írásuk alcíme nyilvánvaló hazugság: „Eörsi István az utolsó pillanatban visszatáncolt”. Nem táncolt vissza, ellenkezőleg: helyszínt adott az ellenzéki konferenciának. Laczik, Szarka és az ismeretlen besúgó szerint Eörsi – mint vendéglátó – ki akarta golyózni az „általa nem sokra tartott személyeket”. Ez az állítás, már csak azért is abszurd, mert a felsoroltak közül Gadó György, Nagy Jenő, Szilágyi Sándor részt vett a konferencián, Krassó György pedig ekkor már egy éve Londonban tartózkodott. Ugyanennyire valótlan az ügynöki jelentés más részlete is, amelyet a szerzőpáros szintén minden forráskritika nélkül átvesz: „…Eörsi álláspontja: ő színházban akar dolgozni, írásaival meg kíván jelenni, s ezt nem kockáztatja a fent nevezett (…) személyek miatt.” Eörsi Istvánt ekkor már öt éve politikai okból eltávolították a kaposvári Csiky Gergely Színházból, és róla egyébként is köztudott volt, hogy nemigen óvatoskodott. De az állítás logikátlan is: a veszélyt nyilván nem az „általa nem sokra tartott személyek” tartogatták, hanem az a tény, hogy a lakásában illegális ’56-os konferenciát tart, és azon aktívan részt is vesz.
A cikk kopfjában azt írják, hogy „az ügynöki jelentésből kirajzoló kép közelebb visz az ’56-tal kapcsolatos mai politikai törésvonalak megértéséhez is”. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a napokban elhunyt Litván György visszaemlékezésének egyik részletét: „Mindenki (az 1986-os konferencia résztvevői közül) nagy veszteségnek érezte a népi írók két vezető alakjának, Csoóri Sándornak és Csurka Istvánnak az utolsó pillanatban érkezett lemondását (…). Csurka István utólag (…) így indokolta meg távolmaradásukat: »Igen, mi lapot akarunk, Hitelt, és ha ezt csak azon az áron kapjuk meg, hogy nem veszünk részt ilyen ellenzéki megnyilvánulásokon, akkor nem megyünk el. (…) ezért nem mentünk el ketten az ’56-osra, meglehet helytelenül, de nem erkölcstelenségből, hanem politikai számításból.«” (Ötvenhatról nyolcvanhatban. Századvég–1956-os Intézet, Bp., 1992. Bev. 9. o.)
Eörsi László
Budapest

Eörsi István lakásán valóban nem 1986. november negyedikén, hanem jóval később, december 5–6-án zajlott le a konferencia. Ebben Eörsi Lászlónak igaza van, tévedésünkért elnézést kérünk. De mint kutató történész, aki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában is sokszor megfordul, nyilván azt is tudja, hogy a napi információs jelentések – amikből kettőre hivatkozunk – nem egy ügynök jelentése alapján készültek, hanem több besúgó által szolgáltatott, több forrásból ellenőrzött információk összefoglalásai. Eörsi László azt állítja, bosszú vezetett minket, ám mi csak azt írtuk le, ami történt, amit nem- csak az információs jelentések, hanem az akkori résztvevők is bizonyítanak. Tény, hogy nem Eörsi István lakásán tartották meg október 22-én a megemlékezést, mivel ő elutazott, annak ellenére, hogy korábban felajánlotta otthonát e célra. Úgyhogy a „visszatáncolás” talán egy kicsit éles, de semmiképpen nem hazug állítás. Valamint az, hogy Gadó, Szilágyi és Nagy Jenő részt vett később a konferencián, csak azt bizonyítja, hogy számukra fontos volt ’56 szellemisége, emléke. Krassó valóban Londonban volt, de – ahogy megírtuk – magnószalagon eljuttatta jubileumi üzenetét, aminek rejtegetésén, nagy nyilvánosság előtti terjesztésén igencsak rajta lehetett volna veszteni lebukás esetén. Eörsi végül decemberben megtartotta a konferenciát, amin az október 22-én összegyűltek töredéke vett részt. Tény az is, hogy a titkosszolgálatok minden évben október 23-a és november negyedike között megsokszorozott erővel figyelték az ellenzékieket, valamint az is, hogy világpolitikai jelentőségű esemény volt, hogy az amerikai kongresszusban hosszasan méltatták a magyar forradalmat az év október 23-án. Hogy Csurkának és Csoórinak mi köze az 1986. október 22-i eseményekhez, azt nem értjük. De annyi bizonyos: Csurkát is letiltották annak idején, azután mégiscsak írhatott. A politikai törésvonalak pedig léteznek, és az is tény: gyökereik igen mélyre nyúlnak. Mi ennek megértéséhez szerettünk volna adalékkal szolgálni, és eszünkbe se jutott semmiféle „bosszú”. Sajnáljuk, ha megsértettük valaki érzékenységét. Nem ez volt a célunk.
Tisztelettel:
Laczik Erika, Szarka Ágota