Oláh Zoltán válasza nem cáfolja azt a korábbi állításomat, mely szerint a resiniferatoxin tartós fájdalomcsillapító hatását állatkísérletekben még gerincvelői folyadékba adás esetén sem ő fedezte fel, hanem Peter Blumberg, és én írtam le.
Tényeket tettem szóvá, nem elméleteket. Ennek ellenére nincs „deszenzitizációs elméletem” és 1990-ben megjelent elsőszerzős közleményem címében is a resiniferatoxin ultrapotens neurotoxinként szerepel, mivel minden összefoglaló munkámban leírtam, hogy az anyag kis dózisban átmeneti fájdalomcsillapítást vált ki, nagy dózis esetében pedig az idegvégződések vagy a sejttest teljes pusztulását okozhatja. Jancsó Gábor a vanilloid receptoron ható kapszaicinnel kapcsolatban a szelektív sejtpusztulás terápiás perspektíváit már 1977 óta hangoztatja. A szerző róla sem szól, hanem apjának és kapszaicinnel sohasem foglalkozó nagyapjának 60 év előtti emlékét idézi. Kettőjük között prioritási vita már jelent meg a Heti Világgazdaságban.
A vanilloid receptor klónozását, nem idegsejtbe történő átvitelét és ezen sejtek szelektív eliminációját a resiniferatoxinnal közös receptoron ható kapszaicin esetében amerikai szerzők a Nature-ben 1997-ben közölték, gerincvelői folyadékba adott kapszaicinnel kiváltott, húsz héten át tartó szelektív fájdalomcsillapító hatását pedig már 1979-ben a Science-ben publikálták.
Dr. Szolcsányi János
origo.hu
Ferencz Orsolya: A mi fiunk ott ül az űrhajó fedélzetén!
