Békeprovokátor szakemberek

Olykor illenék ügyelni a látszatra még a haladó szellemű politikacsinálóknak is. Ahogy Brezsnyev is tette, minden látszatok legnagyobb mágusa. Például 1968-ban, amikor a „csehszlovák nép” legderekabb fiai bekönyörögték országukba a testvéri hadseregeket, az önzetlen és segítőkész megszállók nem tették hidegre azonnal Alekszandr Dubceket, hanem nagyvonalúan, még hónapokig a helyén hagyták. Igaz, már augusztus 20-án hajnalban „védőőrizetbe” vették, de rövidesen szabadon engedték, sőt megerősítették pártfőtitkári posztján is. Adtak a látszatra, hiszen az imperialista agressziót éppen csak megelőző testvéri segítségnyújtás képébe nem fért bele a legmagasabb rangú, egyben a legnépszerűbb csehszlovák politikus azonnali elhurcolása. Később Dubcek pontosan teljesítette a megszállók kívánságait, de ez nem jelenthette azt, hogy megkegyelmeznek neki, csak az eltávolítását késleltette.
A látszat fenntartása végett hagyták a helyén, leváltásához is valamilyen látványos ürügyet kellett produkálni. A politika illuzionistáinak nem okozott gondot. 1969 márciusában, a jégkorong-világbajnokság csoportmérkőzésén a csehszlovák csapat legyőzte a szovjeteket. A győzelem után az emberek az utcára vonultak, s mámorosan ünnepelték a diadalt. Amikor kiderült, hogy a csapatok újra megmérkőznek, összeült a KGB és a csehszlovák titkosszolgálat, az StB legjobbjai, s eldöntötték, a titkosszolgálatok miként erősíthetnék a két nép örök és megbonthatatlan barátságát. Azt tudták, az eredménytől függetlenül – ünnepelni vagy búsongani – az emberek mindenképpen az utcára vonulnak, s a spontán érzelmeket a magukfajta szakembereknek nem lesz nehéz hasznos mederbe terelni. A mérkőzés előtt egy teherautónyi kockakövet raktak le a szovjet légitársaság, az Aeroflot prágai irodája elé. Az újabb csehszlovák győzelem után a provokátoroknak nem kellett sokáig kapacitálniuk a túllelkesedett hazafiakat. Az Aeroflot kirakatait bezúzták, az irodát feldúlták, a bútorokat felgyújtották. Másnap a haza- és békeszerető, felelősen gondolkodó, normális állampolgárok nevében a szabad, objektív, független sajtó harsogva követelte az „ellenforradalom lefejezését”. Az „ellenforradalom feje” természetesen Dubcek volt, aki néhány nap múltán lemondásra kényszerült.
Aki most valami párhuzamot vagy analógiát keres, az tévúton jár. Nincs semmilyen hasonlóság a ’68-as Csehszlovákia és napjaink Magyarországa között. Nem is azért idéztük fel ezt a régi történetet, hogy erőltetett rokon vonások után kutassunk. Csak azt szerettük volna érzékeltetni, hogy régen, amikor még nem volt demokrácia, miféle aljasságokat követtek el a kommunisták. De szerencsére mára már kommunisták sincsenek, csak hagyományos szociáldemokraták, haladó kapitalisták, önfeláldozó imperialisták és rendszerváltó szakemberek vannak. Nem kizárólag a proletariátus, hanem az egész nép szolgálatában. Nálunk KGB-sek sincsenek, amióta egy kemény magyar gyerek – bizonyos Medgyessy – lerendezte őket, a lábukat nem merik betenni hazánkba. Ma már szabadság van, jogállamiság és törvénytisztelet, a vezetőinket a szükséges ismeretek birtokában, felelős döntéssel magunk választjuk. A reformer szellemű, igaz szavú, imádságos lelkű Gyurcsány országában elképzelhetetlen a provokáció. Nincs semmi hasonlóság az akkori Csehszlovákia és a mai Magyarország között. Akkor, ott még az oroszokat kiszolgáló pribékek is örültek a cseh hokisok győzelmének, s véletlenül sem taposták volna meg a nemzeti zászlót. S a legfontosabb különbség: a kommunisták, ha nem is mindig, azért olykor adtak a látszatra, míg a mai hatalom beéri a folyamatos, pofátlan és szemérmetlen hazudozás által megszerezhető hitelességgel.
A kormány hónapok óta azon jajongott, hogy megszentségtelenítik az ünnepet azok, akik nem akarnak részt venni a hivatalos ceremónián. Erre azokat, akik komolyan vették a kormány óhaját, s megpróbáltak együtt ünnepelni az állami vezetőkkel, összerugdosták és agyba-főbe verték, meglőtték, bilincsbe verték, törvény elé állították. Ha Gyurcsány legközelebb együtt akar ünnepelni valakivel, akkor az anyósának meg a pereputtyának szóljon. Előkészítik szépen a nyújtófát, a klopfolókalapácsot, a csontozókést, oszt’ adj neki… Meghittség, méltóság és pátosz mindenekelőtt.
Korunk hőse lett egy rendőr. Nem a rendőrség s nem a rendőrök általában, hanem bizonyos közeg, az, amelyik néhány hónappal ezelőtt, látszólag minden ok és cél nélkül súlyosan bántalmazta lapunk egyik fotósát. Akkor még nem sejthettük, hogy minő nagy és fontos küldetést hajtott végre. Bátor pionírként, rettenthetetlen felfedezőként kipróbálta, miféle következményekkel jár egy ártatlan, védtelen, kiszolgáltatott ember ütlegelése. Nemcsak merész és kiváló jellemű ember, hanem szerény is. Hőstettével egyáltalán nem akart dicsekedni a nyilvánosság előtt, hónapokig tartott, amíg azonosítani tudták, sőt azóta is tagadja, hogy bármilyen különleges cselekedetet hajtott volna végre. Ilyen legényekre van szüksége egy demokratikus rendfenntartó testületnek. Ütnek-vágnak válogatás nélkül, de meg is hálálja aktivitásukat az igazságszolgáltatás. Ha ők tanúskodnak a bíróság előtt, nincs szükség bizonyítékokra meg más jogi csűrcsavarra, akár az ítéletet is kihirdethetnék.
Az ócskavasprefektus meg mehet a MÉH-be. A vasprefektus elvégezte feladatát. Bebizonyította, hogy az egyébként pártsemleges, független rendőrség bevethető párthadseregként is. Az állományban nosztalgiák élnek a régi-jó kádári idők iránt. A maiak is utálják a pestieket, az értelmiségieket, a diákokat, a fiatalokat, a hosszú hajúakat, a kopaszokat, úgy általában az összes reakcióst, akiket szolgálniuk és védeniük kellene. A rendőrség tehát megbízható és bármikor bevethető. Alkalmas nagyobb, öszszetettebb, komplikáltabb feladatok megoldására is. Ami eddig történt, az csak felkészülés volt, alapozás, bemelegítés, hamarosan még komolyabb bevetésekre is sor kerülhet. Hiszen már nem kell sokáig dresszírozni a közvélemény béke- és hazaszerető, felelősen gondolkodó, normális részét, hogy visítozva követelje az „ellenforradalom lefejezését”. Persze más kifejezéseket használnak majd, de a lényeg ugyanaz. (Sajnos, a köztársaság elleni öszszeesküvés megfogalmazás is foglalt történelmileg, pedig az egész jól bejött nekik.)
Szabad, objektív, független sajtójuk eddig is volt hozzá, most már zsebben vannak a rendőri bérencek is. Békeprovokátor szakemberek és specialisták bőségesen vannak a baloldalon, olyan nehézkes robotra, mint Gergényi, nincs többé szükség. Az ellenzék megregulázásakor a jogtalan erőszaknak még a látszatát is kerülni kell.