Tőkés László
– Csorbát szenvedett az ökumenizmus – foglalta össze röviden Tőkés László mindazokat a gondolatokat, amelyek a Vasárnapi Újságból történt eltávolítása kapcsán merültek fel benne.
– Mit gondol, mennyiben szolgálja a keresztény-keresztyén hívők javát, ha csak az egyik Krisztus-hívő történelmi egyház képviselője hirdetheti az Igét?
– Lipp László atya is kijelentette, hogy az egyetemes krisztusi értékek mentén végzi majd igehirdető misszióját. De ez nem változtat a lényegen. Eddig a három történelmi keresztény egyház képviseltette magát, ez alapjaiban változott meg.
– Személy szerint ön sértve érzi magát?
– Nem fontos az én személyem. Az viszont igen, hogy a megosztott magyarság ne ilyen példával szembesüljön. Az egész világon egyre fontosabb az ökumenizmus erősítése. Egyre jelentősebb mindannak a felmutatása, ami összeköt. És ezt hitelesen úgy lehet felmutatni, ha a különböző nézeteket képviselők maguk beszélnek a közös értékekről.
– Nem emelhet falakat a katolikusok és a protestánsok közé, hogy Lipp László személyében az ökumenizmusnak csak olyan olvasata jelenik meg a rádióban, amit egy katolikus pap képvisel?
– Lipp László személyével sem reformátusként, sem emberként, sem pedig lelkészként nincs bajom. Értékes munkát végez. De azt látni kell, hogy a protestáns híveknek hiányérzete támadhat.
– Beszélt ön Belénessy Csabával, a műsor új főszerkesztőjével?
– Amióta eltávolított a rádióból, nem. De nem rejtem véka alá csalódottságomat, amit a tőlünk történt megválás módja keltett bennem. Egy háromsoros, fejléc nélküli papírt kaptam én is, amelyben különösebb indoklás nélkül, lényegében a régi időket idéző, „érdemeim elismerése mellett” történt eltávolításomat közölte. Csak annyit vártam volna, hogy ha már ez a döntés született, legalább a legelemibb udvariasság szabályait betartsa a főszerkesztő.
Kerényi Lajos
– Örültem, hogy az ökumené szép példáját szolgáltathattuk a Magyar Rádióban. Most szomorú vagyok, hogy ezt a szolgálatot nem teljesíthetjük tovább – mondta Kerényi Lajos.
– Ön katolikus, akárcsak Lipp László. Mintha kicsit ellenreformáció jellegű lenne a mostani változás. Vagy legalábbis sokan, főleg protestánsok annak érezhetik.
– Én magam sajnálom a legjobban, hogy nem jelenik meg a két történelmi protestáns egyház képviselője a rádióban, higgye el. Szívből remélem, hogy Ittzés és Tőkés püspök urak vagy a protestáns hívek nem a katolikus egyház dominanciatörekvésének értékelik a változást. Nagyon szomorú vagyok a történtek miatt. Lelkésztársaim munkáját nagyon nagyra értékeltem, a személyüket nem kevésbé.
– Voltak személyes problémák ön és Belénessy Csaba között?
– Nem is találkoztunk. Amikor ő lett a Vasárnapi Újság főszerkesztője, akkor a műsor titkárságán dolgozó hölgy kezdeményezte, hogy bemutatkozzunk egymásnak Belénessy úrral. Örültem ennek, én magam is így tartottam elegánsnak a dolgot. Készen álltam a találkozóra, de a titkárnő később szólt, hogy a főszerkesztő „nem ér rá fogadni”. Ennyiben is maradtunk. Utána már csak egy levél jött, hogy nincs többé szükség a hat éven át teljesített munkánkra.
– Lipp László atyáról, az általa teljesített szolgálatról, a médiaszerepléseiről mi a véleménye?
– László atya sokszínű személyiség. Én is fociztam általa szervezett rendezvényen, nyomon is követem tevékenységét. Sok dolgot művel, talán többet is, mint amit egy ember bírna. Csak ő tudja biztosan, hogy lelkipásztori munkájának nem mennek-e rovására egyéb tevékenységei. Én nem akarom megítélni. Mindenesetre az tény, hogy László atya és Belénessy úr már régóta jó viszonyt ápolnak egymással, így visszatekintve nem is lep meg a változás. De úgy gondolom, az ökumenizmus ügyének nagyon rosszat tett a döntés.
Ittzés János
– 2000 szeptemberében lettem püspök, és nem sokkal utána már meg is kerestek a rádióból. Így adódott a lehetőség, hogy a Vasárnapi Újságban az evangélikus egyházat képviselve hirdethettem a Biblia üzenetét – kezdte válaszát Ittzés János.
– Azért ez a tevékenység áldozatokkal is járt…
– A lelkipásztori munka mindig jár áldozatokkal. Valódi munkával volt csak elérhető, hogy az elmúlt hat évben a rádió hullámhosszán keresztül is teljesítsük hivatásunkat.
– Közéleti szereplésnek fogta fel a rádiós tevékenységet?
– Egyáltalán nem. Kimondott örömmel töltött el, hogy nem közszereplőként, nem közéleti témákban kellett megnyilvánulni. A hitéleti mondandó volt egyedül fontos. Persze a hit nem választható el a mindennapoktól. De az igehirdetés ettől még nem véleménynyilvánítás.
– Mennyiben változik, változott ön szerint a vasárnap reggel hallható lelkiségi-hitbéli üzenet?
– Lipp László sokkal inkább köz- és médiaszereplő, mint amennyire mi négyen azok voltunk. Nem tudom, hogy ugyanazzal a lelkülettel végzi-e majd a munkáját, mint ahogyan ezt korábban megszokhatták a Vasárnapi Újság hallgatói. De remélem, hogy így lesz.
– László atya kijelentette: ökumenikus elvek mentén képzeli el ténykedését.
– Kénytelen voltam elfogadni, hogy Belénessy Csaba más elképzelést valósít meg. A jelenlegi helyzetben pontosan az egyházak közötti párbeszéd megjelenésének lehetőségét látom veszélyben. Ha a főszerkesztő más evangélikus egyházi személyre cserélt volna le engem, akkor az talán rosszul esett volna, de a műsor lényegének elvesztésétől nem kellett volna félnem. De most éppen a lényeget látom veszni.
Pajor András
– Minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy a vallást és a mindennapi életet egymástól elkülönítsük – fakadt ki Pajor András, majd hozzátette: ez nem szabadidős tevékenység.
– Miért, ön szerint fenyegeti valami ezt az álláspontot?
– Világosan látható az a – mondjuk ki nyíltan – baloldali, liberális körökből származó szándék, hogy a hitet, a vallást elválasszák a hétköznapi élettől, a közéletről alkotott kép kialakításának lehetőségétől. Mi négyen lassan abba az irányba fejlesztettük a Vasárnapi Újság vallási perceit, hogy a mondandónk alkalmazható és értelmezhető legyen a bennünket körülvevő világ értelmezésére, megértésére is.
– Lipp László végül is maga volt az, aki kitalálta ezt a műfajt.
– De László atya, akinek a munkáját mi folytattuk a rádióban hat éve, most szűk keretek között kénytelen végezni munkáját. A rádió vezetésének nyomása alatt nincs mód arra, hogy a praktikus életbe átültethető üzenetek hangozzanak el. Ebből a szempontból jobb, hogy elküldtek bennünket, mintha ránk kényszerítették volna a vállalhatatlan feltételeket.
– László atya jobban bírja a kötelékeket? Médiaszereplései alapján autonóm személyiségnek látszik.
– László atya akár úgy is láthatja a dolgokat, hogy na, akkor mentsük a menthetőt. De amikor Belénessy Csaba úgy döntött, hogy megválik tőlünk, akkor a hallgatottsági szempontok nem voltak fontosak. De nem csak az változott a műsorban, hogy bennünket eltávolítottak. Egyre többen jelzik nekem is, hogy ezért a Vasárnapi Újságért már nem kelnek fel hajnalban. Hogy az-e a cél, hogy egyre kevesebben hallgassák, nem tudom. Az is beszédes, hogy a Lelki percek időtartamát a műsoron belül felére csökkentette Belénessy Csaba.
– Beszélt vele ezekről a kérdésekről?
– A főszerkesztő be sem mutatkozott nekünk.
